Még egyik lábam felhőn van…

Belegondolsz, mi a boldogság?
A héten megízlelhettem mi a boldogság. Az a nagyon törékeny, elillanó egyensúly, mikor mindenki mosolyog, mikor nem tudod elkergetni a mosolyt az arcodról.
Ugyanis a gondviselésben eddig is nagyon bíztam, csak az utóbbi időszakban nem éreztem a jelenlétét. Rájöttem, hogy az én hibám volt, hogy engedtem magam alámerülni a posványba és nem kiáltottam fel, mikor nyakig benne voltam, hogy: Hál’ Istennek! Legalább nem hullámzik! 
Cudar és buta dolog az, ha átveszed a másik ember lelki nyavajáját és önként, dalolva viseled, abban a hiszemben, hogy te csak meg akarod érteni őt. Nem szabad. Főleg akkor tilos, ha az illető nem érdemli meg.
Visszatérve arra a csodálatos jackpotra, amit január 9 hozott az életembe, amelynek még mindig bűvkörében vagyok, egy nap alatt oldódott meg minden probléma az életemben.
Reggel megtudtam, hogy nem kell elmennem a vackomból, délben kaptam munkát, amivel anyagilag függetlenedhetek egy képzettségemnek megfelelő munkakörben. Erre azt mondtam, Drága Kenyér, nem érdemlem meg!
De a korona még hátra van… Este pedig életemben első alkalommal, megtudtam milyen az, amikor kölcsönösen becsap a villám és csak szedegeted az álladat, hogy eddig, hogy bírtad ki nélküle.
Semmi sem biztos, de ezt a napot felírom a naptáramba, hogy emlékezzek, egyszer ilyen is volt.