Hogyan vallod be kelletlenül magadnak, hogy a festészet, mint létforma, kihunyt az életedben? Ilyenkor elgondolkodol azon, hogy vajon ott volt e valamikor is?
Szenvedőzök, mert nem tudok túlugrani egy szintről, beleragadtam a bokámnál fogva. Erőltetettnek és nevetségesnek érzem, hogy olyan dolgot szakemberként mívelni, amit már rég nem tudok kivitelezni. Mi lehet az oka ennek a Pálfordulásnak? Agyalok rajta, csinálom, elrontom, agyalok. A végeredmény mindig egy piszkos massza, ami nemhogy élvezhetőnek, még elviselhetőnek sem mondanék.
Akármerre nézek szét a művészetnek nevezett szórakoztató iparban, mindig ezt az erőltetettséget csípem fülön. Nem gyakori, mikor tetten érhető a zsigerből való alkotás, nem bántok senkit, már nekem sem megy. Kihunytak a színeim, döglődnek a formák. Komikus is azt mondani, hogy épp alkotói válságban vagyok.
De Buddha azt mondta, hogy az út a cél. Hiszek neki, legyen akármennyire kátyús is.
“Tart még a nyár” a Kupon Világgal!
A mi országunk inkább a “kihagyhatatlan” akciók, a 3 kötözött sonka 2 áráért húsvét után, illetve a februári szaloncukor, mintsem az Amerikából importált kuponozás hazája. Viszont, hogy azt a hölgyet idézzem, aki már kuponnal vágta le a hajam: így mindenki jól jár.
Nekem is, mint sok embernek minden potya dolog, plusz az életében: egy mosoly, egy jó szó, vagy egy internetes kedvezmény, amely ezer forintból meglephetem magam már most egy masszázzsal, készülve a januári névnapomra, vagy mert hétfő van, vagy mert esik az eső…. 🙂
 |
| Az europenethotels.com portál nyálcsorgatója |
A Kupon Világ is egy hal ebből az akváriumból, viszont abból a szempontból különbözik fajtársaitól, hogy itt találtunk rá a következő kalandunkra, ami Prágába vezet!
Most még szebben is mondhatjuk: a szeles, esős, fázós ősz egy csapásra átváltozik aranyszínű indián nyárrá.
Hirtelen nem azt vesszük észre, hogy kabátban karistolunk, hanem hogy a Károly-hídon tesszük ezt. Nem bánjuk azt, hogy kesztyűben van a kezünk, mert egy nagy krigli sört foghatunk vele a közmondásos “Aranytigrishez” nevezetű kocsmában. Most persze hálát adunk az oly sokszor elnyomott praktikus nő énünknek, mert az óváros macskakövei bizony megkövetelik a tiszteletet, így a lapos, szolid cipőt is.
Summa summarum, kezdő “életművészként”, alias iskolából kiesett egyénként ezek az úti célok sokkal távolabb kerülnének, ha annyiért kapnánk, amennyiért a középosztálybeli európaiak, vagy a kattogtató japán felfedezők.
Ezúton köszönöm a Kuponvilágnak, hogy mi, közalkalmazottak is álmodhatunk, egy ilyen hétvégével tartalmassá tehetjük azt a borongós októbert, novembert, amíg le nem esik a hó és mehetünk adventezni (khm…forralt borozni) Bécsbe!!!
További instant álmok, kuponnal, itt: www.kuponvilag.hu
Országtorta tortúra
Kedves vélt olvasóim!
Kérlek titeket, ne veszítsétek el a reményetek, ha az általatok készített remekmű úgy áll a tányéron, mintha azt már megették volna, pedig még fel sem tálaltátok.
Tegnap nem tudtam mire vállalkozom, amikor hetykén be akartam váltani a születésnaposomnak tett augusztus 20.-ai ígéretem: -Szabolcsi almás-mákos, nem nehéz, miért ne csinálnám meg neked szeptember közepén?? Naná!
Kicsit előretekerem az időt tegnap 3 körülre, amikor a fent említett úriembert zokogva hívtam fel, mert a csodatorta nem hogy tortának, még ennivalónak sem nézett ki.
Néhány jó tanács a készítéshez, aki mégis nekivág: ne gondoljátok, hogyha csak kézi habverővel rendelkeztek, (tudom tudom, csak készülök az áramszolgáltató befuccsolására, a világvégén is kell sütit csinálni nem? :D) amit egy kis karral tekerhettek, so nem gondoljátok, hogy az elég ahhoz, hogy felverjétek a tojásfehérjét, a tejszínhabról ne is beszéljünk. Ha már kivagy a tekerőstől és bepipulsz, előveszed a botmixert: ne gondold, hogy a tejszínből hab lesz, inkább köpül neked egy kis vajat, mert túl gyors!
Ezek után csodálkozol, hogy hogyan nézhet kis mégis szokatlanul normálisan a kisült mákos piskóta…ez csak a kezdet barátom! Cudar kis jószág, kérem szépen, ne becsüld alá!
Miután meg meg állva, morzsolódva, szakadva de szétvágtad, utána a jön a krém, ami inkább egy híg pudinghoz hasonlít és szertelenül folyik. Itt szakad el a cérna és elkezdesz gondolkodni egy mentő süteményen, illetve a jelenlegi munkadarabod kukába vágásán. De csak piszkálod, csinálod és láss csodát: kész vagy vele, ha el tudod felejteni hogy milyen körülmények vezettek idáig és az ünnepelt jó szándékú, friss szemével nézed, nem is olyan rossz. Benned van még a félsz, hogy ha túllépsz a külsején, akkor milyen lehet az íze: ISTENI!
Tökéletesítést fontolgatsz a konyhai felszereléseidben, hogy el tudd készíteni.
Ahogy Barney Stinson mondta: Challange accepted!
Őszikék
Az elmúlt napokban előkerült a pulóver, egy hetyke kiskabát, végre nem ok nélkül, itt az ősz!!! Minden évben van néhány “rítus”, amelyet próbálok betartani. Mivel a 43′-ban íródott “A mindent tudó nő” című könyv alapozta meg az érdeklődési körömet és legalább olyan sokat mond az évszám, mint a cím: fontosnak tartom annyi befőtt, dzsem és dió, mogyoró összegyűjtését, amit a kamra elbír. Nem baj, ha a család tagjainak kifordul a szájából, mert annyira unják, a rokonok és ismerősök szívesen vesznek minden alkalommal egy kis kóstolót a munkánkból.
Lentebb a 2012-es szezon körtebefőttjének alapanyagai láthatóak. Igaza van a Fűszer és Lélek blog Eszterének: össze nem hasonlítható megnyugvást jelent az, mikor ott sorakoznak ezek a színek és formák üvegekbe zárva.
A nyár Lutra-albuma: mindenből egy kicsi, legyen mit nézegetni, hogy mit rakjunk a készülőben lévő sütire.
Sétáljunk sokat, lehetőleg olyan helyeken, ahol hullanak a levelek és szippantsuk be a levegőt, érezzük a szelet az arcunkon. Régen, sokat jártunk el barátnőmmel az Ér és Berettyó folyó töltésére ilyen időben, nem tudtam a látványtól szabadulni, érett, teljes színek! Sárgák, vörösek, barnák! Menjünk, sétáljunk egyet Tokajban a borospincék mellett, Villányban, dombról le, lejtőre fel! Az Alföldön hajtsunk el a sütőtököt mutogató földek mellett.
Kinek mi a Tour de France?
Ez a kis tábla bántóan igazat mond, eszembe jut, amikor 10 éve ezt mondtam a szüleimnek:
– Néha elgondolkodom, hogy nekem, vagy az egész világnak van e igaza…rá kell jönnöm, hogy nekem!
Szegények csak forgatni tudták a szemüket és ritmusosan verni a fejüket a falba, hogy milyen egoista szörnyeteket keltettek életre.
Akkor nem kötöttem az orrukra, már csak kamaszos dacból sem, hogy a kijelentésemet nem kell véresen komolyan kezelni.
De eltelt x+1 év és a jómagam még mindig a bal oldalon látható szentencia szerint élek…ami lehet, hogy megmosolyogtató, de mindenképp illeszkedik.
Szerencsés flótás vagyok, mert ennyi idő óta már a családom is elfogadta a kerülőúton közlekedő problémamegoldásomat, mert mindig jobban jöttem ki a slamasztikából, mint ahogy bementem.
Még nagyobb jackpot, hogy a párkapcsolatomban nem okozok a mérnök úrnak maradandó mentális sebeket, mert ő is idegesítően hasonló.
Különleges háztartásunk van, ahol a többfunkciós termékek olyanra is használhatóak, amire nem is gondoltuk volna. Például, kedves olvasóim, gondolták volna, hogy szekrénykiegyengetéshez és szeg beveréséhez kiválóan alkalmas egy üveg (értsd: súlyos) szalvétatartó?
Ugyanis, tegnap megvettük a kis fészkünk legelső közös bútorát. Többszörös számítások, mérések készítették elő a megvásárlást, nem csak mert egy otthonos (értsd: kicsi) lakásban lakunk, hanem mert az a fránya mikró, amit egy évben egyszer ha bekapcsolunk, méretei miatt áthúzta volna a “kávéfőző-szentélyről” szőtt álmaimat, amely büszkén áll a polc tetején prémium kávék gyűrűjében. A mikrót be akartam suvasztani egy polcra és büszke voltam magamra, mert hajszál pontosan (3mm !) sikerült is.
A lapra-szerelt bútoroknak az a bája, hogy csomó olyan technikai újítást találhat benne a laikus, (aki szerencsés esetben nem gyakran vesz bútort) ami nem szerelő munkává, hanem a Tour de France típusú kihívássá emeli a feladatot. Én próbálom úgy elhessegetni a felelősséget, hogy hatalmas kirakóként fogom fel a dolgot, amit játékszerszámokkal kell megcsinálnom. Általában működik, de most ketten voltunk a feladat megoldására, 2 különböző akarat, 2 saját megoldás és igen, még véletlenül sem ugyanaz.
De Hálistennek veszekedés nélkül végeztünk és most már rá is pakoltunk mindent a nagy örömben. Csak ott a probléma, hogy mivel még nincs elosztó, lett egy mutatós, bár használaton kívüli tornyunk. De ami késik nem múlik!
Az Úr napján
Mondjanak maradinak, de ne cáfolják meg kérem a régi szokások hasznosságát a mai ember életében. Egy nagyszerű programlehetőséget hoztam, amely számomra megunhatatlan és egészséges mind a testünknek, mind a kis naiv lelkünknek.
A programra visszatérve, kiemelném a Botanikus kert látogatását a gyerekprogramok közül, a múlt héten az egyik legkellemesebb vasárnap délelőttömet köszönhettem a találékony férfi agynak. Elárulok egy kis műhelytitkot: a szépen sorjázott fákat nem csak a
kertészek és biológusok csodálhatják meg! Végülis, nekünk készül.
Van valami felemelő abban, ha az ember szépen karbantartott növények között lépdel, netalán le is fekhet (a kulturáltabbak csak üljenek) közéjük. Közel a városhoz, mégis messze annak zajától feltöltődik minden lemerült készlet.
Vasárnapról eszembe jutott a templom, a lelki megtisztulás, amely nekem mindenképp csöndes és befelé forduló tevékenység. Alapvetően, a protestáns vallásom “csak” a gondolataimban tartom (Luther
szerint ott is kell) csak néha megyek el a vasárnapi Istentiszteletre,
ahol nem várok válaszokat a problémáimra, hanem inkább egy kis
helyrepofozást, hogy lássam, min kell javítanom, kivel kell még
megvívnom a saját kis csatámat, hogy tiszta lelkiismerettel feküdhessek
le, az új hétre készülve.
Kellenek ezek a kis magunkba mélyedések, mert ha még a saját mélységeinkkel, gyarlóságainkkal sem vagyunk tisztában (MERT VANNAK), hogyan tudnánk, hogy mit javíthatunk rajtuk?
Pénteket mindenkinek!
Bizonyára, ha hét közben le lennék terhelve, akkor jobban értékelném a kontrasztot, de nem probléma. Ugyanúgy tudok örülni.
Ez a hétvége a szüleimről fog szólni, ugyanis ma ünneplik a 27. házassági évfordulójukat, nekik örülünk.
Ha valami konklúziót kellene megfogalmazni, mikor a: dobjuk-el, szerezzünk-be-fiatalabb-évjáratot gondolkodásmód kezd egyre elfogadottabbá válni, szerintem ők is csak ennyit tudnának hozzátenni:
– Egymás nélkül nem sikerült volna.
Követendő példát nyújtanak mindenkinek feltétel nélküli bizalomból és toleranciából. Mert akármennyire is nem akarjuk bevallani még magunknak sem: az az ember kapja a legtöbb tüskét, akinek a legtöbb virágot hajtjuk.
Áldozom a rosszidőnek
Az igazán jó dolgok spontának az életben, viszont akkor sem fogok a pokolban égni, ha megadom a tervezéshez szükséges dolgokat. Nem kell bonyolultan gondolkodni, csak egy kis kávé, valami jó zene hozzá, talán Aretha Franklin, akinek dalait régebben csakis festéshez használtam, jegyzetfüzet és kezdődhet a brain-storming. Szeretek tervezni, feltúrni olyan ötleteket, amelyekről nem is tudtam, hogy az agyamban vannak.
Látva a munkavállalás kézfogós, hát hátat vakar, összekacsintós világát, legszívesebben azt mondanám, hogy egyétek meg késsel-villával.
Lehet, hogy ha nekem is lenne valahol egy jó ismerősöm nem problémáznék ilyesmin, de nincs.
A mai nap egy étteremben próbáltam szerencsét és elkövettem egy nagy hibát: apuci kislányából nem néztem ki elsőként, hogy voltaképp hozzá felvételizem. A megsértett EGÓ-t utólag orvosolni nem lehet, így valószínűleg keresgélhetek tovább.
Ezután a tanulólecke után úgy gondolom az, ha inkább a saját vállalkozás felé kacsingatok az alkalmazotti lét helyett, nem meglepő. Ezért kell egy kis ötlet-börze, hogy a bárányfelhő kezdjen testet ölteni, egy pici, de annál jószándékúbb vendéglátás szolgálatában.
Álmodjatok, kedves olvasóim, tervezzetek, mert ha a gondolat megszületik, előbb utóbb tettek követik.
A boldog munka hitvallása
Elkezdődött az iskola és most fogtam fel igazán azt, hogy megint munkakereső vagyok. Ahelyett, hogy keseregnék és habzó szájjal szidnám a rendszert, én az építésre, a produktivitásra tettem le a voksom.
Hiszem azt, hogy az állandó pörgés és az, ha fenntartjuk az egészséges stresszt (jelen esetben izgatottság) az életünkben, elérhetjük a boldogságot a hétköznapokban. A sok kis alkatrész együtt mozgása adja meg egy végigdolgozott nap jóleső sóhajtását a vacsora asztalnál.
Rájövök, hogy az anyagiak csak kulisszát adnak az életnek, viszont semmi sem tudja pótolni azt, hogyha úgy tudunk megpihenni egy munkanap végén, hogy tudjuk: ma is letettünk valamit az asztalra.
Mikor az aggódó ismerősök felteszik ugyanazt a kérdést: “Mit szeretnél IGAZÁN csinálni, hiszen több dologban otthon vagy?”
Sajnos kitérő választ kell adnom, mert nem akarok választani!
Sok okos ember, köztük Julia Child is megmondta, hogy egy dolgot találj az életedben, amit feltétel nélkül imádsz és azt műveld energiád nem kímélve. Ok, és mi van akkor, ha több ilyen dolog van? Vegyek egyet előre és a többit nyomjam el? Ilyen a világon nincs.
Ezért elhatároztam, hogy a munkavégzésemben is ezt a kaotikus és mégis, számomra annyira egészséges állapotot fogom fenntartani. Be akarom bizonyítani, hogy a sokféle tudás nem hátráltatja, hanem csak megerősíti egymást, színesebbé, ezáltal egyedivé tesz.
Kívánjatok sok szerencsét!
