Egy kis zöld minden napra

• Le Café de Capucine
• 2012. október 23. kedd

Bevallhatom, ahogy az idő telik egyre inkább kötődöm a földhöz, semleges nemtörődömségem, kinevelt városi létem visszanyúlt paraszti alapjaihoz. Nem vagyok a dekorativitás ellensége, amíg az hasznos. Viszont

feleslegesen nem tartok itthon olyan zöldet, ami “csak” a szemünknek

szép.

Kényszerű egy évem, amikor hazakerültem a főiskola után, munka nélkül, egyedül, a földdel való foglalkozás keretet adott a végeláthatatlan napjaimnak, a monotonitás helyére a napról napra növekedő élet és a türelem lépett. Kertészkedéssel nem csupán egy életformát vehetsz fel, hanem egy egészséges szemléletmódot tehetsz magadévá. Egészséges, mert megtanulsz várni, törődni, tenni azért ami felett nincs hatalmad, mert te csak elősegítheted a gyarapodást, felsőbb hatalom végzi el a csodát.

Az utóbbi időben okoskodnom kell, hogy hogyan tudok valami zöldet becsempészni az életterünkbe. Eddig van egy szedett vetett kis fűszeres 2 ablaktábla között, illatos levendulával, majorannával, mentával. Ezenkívül van egy túlélő paradicsombokor, amely még az újfalusi lakásomban kelt ki, augusztusban zötykölődve átutazott ide, majdnem kihalt a forró nyár alatt, de rendületlenül él és viseli a sötét sarkokat, az októberi hideget. Reménykedem, hogy egy reggel termést szüretelhetünk róla.

Állandó álmom egy folyton epreket termő cserép egy szép fényes helyen, talán a 2013 elhozza ezt is.