Le Café de Capucine

Itt is járt a Mikulás

El tudom képzelni, ahogy a szakállas idős úr, Ho-Ho-Ho-t kuncogva kinyitja a tetőről az ablakunkat. Szerencséje, hogy a nagy vörös építő gépezet lapos tetőket tervezett az épületek tetejére és hogy mi pont alatta lakunk, így a kezét sem kell jobban kinyújtania, amikor beteszi a csomagokat a két ablakunk közé.
Családjaink és barátaink remélem örülni fognak ennek a kis figyelmességnek, amivel nem csak a hasuk, hanem a szemük is ráhangolódik a decemberre.

 

“Álattemető”-be A macska miatt

Borzasztó félős egy portéka vagyok, igazi puding, aki puskacsőből kilőve reagál egy zombis filmre. A fém konyhapultokról mai napig a Jurassic Park jut eszembe, amikor a gyerekek odabújtak a velociraptorok elől.
Olyan aki nem meri lerakni a padlóra a a lábait, mikor a Szörnyecskéket nézte 10 évesen. Az igazsághoz hozzátartozik egy olyan apuka, aki előszeretettel fogta meg a gyerekbokákat, főleg, mikor egy zabszem sem fért…tudjátok hova.

Mondd, kedves olvasó, ha mered, hogy te nem álmosodtál el ettől a szempártól…
Pár hete valamilyen rejtélyes okból ott ragadtam egy macskákat bemutató műsor előtt és akkor, akkor rajongó lettem. British shorthair. Csakis ilyet vagy semmilyet. Nagy, kövér, grafit szürke kandúr, aminek csillogó borostyánszínű a szeme…egy olyat még a mi kutyás háztartásunkba is el tudnék képzelni. Az a tény, hogy ilyen macska somolygott a Alice feje felett Lewis Caroll regényében, még inkább emelt az ázsióján és a kedvencek temetőjében is. Elültetett egy gondolatot a fejemben: 26 évem alatt, még sohasem olvastam horrort. Szeretem az állatokat, talán ennyi vérengzést még elviselek. Áldott, áldott tudatlanság és naivitás kedveském!!    
Szó mi szó, eddig csak nyomósabb indokból olvastam, de prózaian bevallva: Stephen King Pet Sementary regénye a macska miatt lett elolvasva. Bár nem használtam magamnak, ha ténylegesen egy ilyen (lehetőleg élő) jószágot kell eltűrnöm a saját portámon. Érdekes, eleinte izgalmas, azután zavarttá válik, ahogy a főszereplő elmeállapota és a végét és huszárvágással elintézi. Nem néztem meg a filmet azóta sem, nem akarom a kialakult gondolatokat más képeivel megjeleníteni.
Most már tapasztalatból tudom, hogy telhetnek az évek, de jómagam mindig puding leszek. Inkább maradok a pékek, cukrászok lelki válságainál, a középkor étkezési szokásainál és a műalkotás elemzésnél. 

Csing-ling -ling, csing-ling-ling

Most, hogy nagyjából letudtam a kötelezettségeimet, nem marad más, térdig kell gázolnom az első karácsonyomba, mint háziasszony.
Most ilyen fontos dolgokon jár az agyam, amit eddig évekig csak egy mordulással ráhagytam azokra, akiknek van kinek ajándékozniuk. Hálás vagyok a családomért, viszont az, hogy van egy párom is, megemeli az ünnepről való gondolkodást. Nem akarok esztelen módon költekezni, már csak azért sem, mert a jövő évet nem szabad pucér fenékkel, egy peták nélkül kezdeni. Viszont nagyon szeretnék adni, úgy tervezem, hogy akiket ismerek és szeretek meglepődjenek és nagyon örüljenek, hiába nem olyan nagy dolog amit kapnak. 
A tömeg kiszorítja a szuszt belőlem, főleg olyan boltokban, ahol karácsony nélkül is nehéz megfordulni egy egy levert dolog nélkül.
Felbátorodtam, ma nem kevesebb mint 8 Mikulás csomag készítésébe fogtam. Arra gondoltam milyen aranyos lenne, ha én magam, kettős bal kezével készíteném a zacskókat, amibe az édességeket rakom az ablakba. Utána mosolyogva szaladgáltam a savanyú, köszönni nem tudó eladók között és beszereztem a pirosat, az aranyat és a Mikulás sapka bojtját.
Megsuhintott a december első jobb horgosa, egy kedves eladó személyében, aki nem szégyellt moly rágta, kifoszlott piros anyagot adni a legdrágább méterárú boltban.
A felfedezés, ami kifázva és dideregve, a közelgő ebédfőzés gondolatával együtt rám ült, elvitte az összes ünnepi hangulatot. Gondolkodtam, hogy visszamenjek és az arcába lököm a portékáját, de nincs nekem erre időm, abból kell kihoznom a legjobbat ami van.        

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!