Le Café de Capucine

Az idős emberek bölcsessége, éleslátása. Ahogy a kedves szokta mondani: neki már nincs ideje játszmákra, világosan kell fogalmaznia.

Reszeljük le a káposztát, a kolbászt szeleteljük fel és olvasszuk ki a zsírját, a végén szedjük ki és tegyük félre. A káposztát tegyük a kimaradt kolbászzsírba és fedő alatt pirítsuk kis lángon.

A frankfurtit szeleteljük fel, majd adjuk a káposztához. Időnként megkeverve főzzük puhára.Sózzuk, borsozzuk.

A leveles tésztát nyújtsuk ki olyan vékonyra, hogy kibélelhessük vele a sütőformát. Előtte vékonyan vajazzuk ki. A leveles tészta miatt fölösleges, csak megszokásból.
Az összekevert tölteléket borítsuk bele a formába. Egyengessük el.
A lelógó tésztát vágjuk le, ha van kedvünk kinyújthatjuk és csinálhatunk rácsot. Jómagam spirál alakban bevágtam és úgy tettem rá. Azt hittem jobban mutat majd a végeredményben, de nem tudott olyan szépen megpirulni, mint az oldala.
Nem kockáztattam, hogy a túlsütés miatt megégjen.  

A tejfölt a dijoni mustárral és kevés őrölt borssal keverjük össze, majd öntsük a káposzta rétegre. Utolsó simításként rátettem a ropogós kolbászdarabokat. Sűrűbben is raktam volna, de olyan finom volt, hogy minden elhaladáskor bekaptam egyet, ennyi maradt.
 Beraktam a közepes lángon égő sütőbe, aminek az erejét az első 10 perc után takarékra vettem. Nézegettem, mikor vehetem ki, csak a tészta az egyetlen nyers dolog.
Kellemesen megbarnultan, átsülve vettem ki fél óra után.

Hozzávalók:
2 db frankfurti virsli
fél fej káposzta (kis fej)
1 kis doboz tejföl
1 tk dijoni mustár
1 tk só
kevés őrült bors
5 dkg szárazkolbász
1/3 csomag fagyasztott leveles tészta

Tálalás, mihez, mikor: nekem nem sikerült kreálni hozzá valami szépen beállított csendéletet, ugyanis ez olyan egyszerű, mondhatnám pór étel, hogy mindenkor, mindenhez ajánlható. Sörhöz, délutáni teához, tíóraira, piknikhez, csak úgy a konyhapultnak dőlve….
Ha mondhatok ilyet, ez az étel is viseli magán a tömör ételek jelét: vagyis másnap következik be az ízek összeolvadása, akkor kerülnek egyensúlyba a dolgok. Akkor a legfinomabb, felmelegítve. Előtte is jó, de nem az igazi.   

Ha jól emlékszem egy római villa urbana festménye: Primavera

Vagyis, néhány nap tavaszig. Gyér olasz tudásom frissítésre szorul, de hiszem, hogy ezen szavaknak ereje van.  Már a kimondásuk is hozza azt a gyönyörű napsárga toszkán hangulatot.
A napsütés, a fagyoskodásból feléledő rozmaringom az ablakban kétséget sem hagy afelől, hogy most már végre a szekrény mélyére dobhatjuk a téli csizmát, a kalodaként hordott nagykabátot…természetesen sátáni kacajjal kísérve.
Tegnapi tavaszi nagytakarításom ugyan nem volt olyan alapos, ahogy az ember édesanyja rákérdez (azt kimostad, azt eltörölted?)…viszont elsőnek nem rossz. 
Ha este kimegyünk, nem fázósan siető, hanem futó embereken akad meg a tekintetünk, amint éppen a szilveszteri fogadalmukat teljesítik.
Néha nekünk is jó lenne egy kevés, mikor csak ezekre a “kis” dolgokra kellene koncentrálnunk. De nemsokára itt az április, amikor kiharcolt, “kuponos”, blogírós utazás nyereményem valós élményekre cserélhetjük- ha minden jól megy – Hévíz és a tavaszi Balaton part vár.
Addig maradnak a napsütéses órák és séták.  

Tegnap délután egy kis kókuszra és csokira vágytam egy járkálós, elintézős nap végén. Találtam egy alapreceptet a kavarós sütik ősanyját. Kézenfekvő, mert imádom, hogy csak egy edényt és egy kavarókanalat kell elmosogatni.
Sokalltam bele 250 g porcukrot…nem vagyunk mi ehhez hozzászokva, a lisztmennyiségbe kiváltottam mással, hogy szaftosabb, tartalmasabb legyen…szó mi szó, mindent megváltoztattam rajta és ez lett a végeredmény.  
Jó kis tömör jószág, elég belőle egy szelet, hogy fedezzük vele a csoki pusztító hajlamot.

Hozzávalók:

5 dkg margarin felolvasztva
2 tojás
180 g liszt
50 g búzadara
75 g kókuszreszelék
1 kk só
5 dl tej
5 dkg étcsokoládé feldarabolva
0,5 dl rum
100 g cukor
2,5 evk kakaó
1 csomag sütőpor

Elkészítés:
Mindent öntsünk össze. Na jó, nem csak ennyi, a sorrend is fontos. Olvasszuk fel a margarint, öntsük a keverőtálba, üssük bele a tojásokat, a rumot. Keverjük bele fokozatosan a cukrot, majd a darát, a kókuszt. Öntsük fel a fele adag tejjel és keverjük bele a kakaóval, liszttel elkevert sütőport (érdemes átszitálni előtte a lisztet), másik fél adag tej. A végén tegyük bele a csokoládédarabokat.
Kivajazott, lisztezett tepsibe öntsük a masszát. Hullámos gyümölcstorta formába, nagyobb, kerek tortaformába jó sütni.
Nagyjából 45 percig süssük előmelegített, 160 fokos sütőben. Tűpróbával ellenőrizzük.

Tálaláskor összekevertem 100g krémsajtot kevés cukorral és kókuszreszelékkel, azzal pöttyintettem a tetejére. 

Egy nap múlva….
Annyira jó lett a vacsora!! A vágókőről kóricáló nyers máj, mint egy nagy csiga csúszkált amíg vágtam. Bevallhatom, hogy az egyik kedvencemmé vált az állaga és az érzékenysége, a mélyvörös színe miatt. Gyönyörű alapanyag.

De megint
megerősítem örök konyhai fogadalmam: SOHA, ismétlem SOHA nem fogok
rántott ételt készíteni. Félévente elfelejtem és beleugrom egy ígéretbe, hogy: igen, csinálok neked rántott csirkét. Dőzsölő mennyiségű bő olaj, csapkodó forróság…kinek kell ez?  Kevés melósabb munkát
tudok egy konyhában elképzelni. A lakás, mivel az ablakai egy oldalra
néznek, kiűzhetetlen az a büdös rántott szag, ami olyan párfőm volt
mindkettőnknek, mintha egy menzáról érkeztünk volna, még ma délután is
azt szellőztettem. De a fene egye meg, nagyon finom lett.

(Torok köszörülés..) Mogyoró kéregben sült máj, káposztás-túrós gnocchival.

Recept:
Hozzávalók: (3 személyre)

-500 g sertésmáj
– 1 dl tej
Panír: 
– 100g zsemlemorzsa
– 10 dkg mogyoró
– 1 kk só
– őrölt bors
– 2 tojás
– 10 dkg liszt
Köret:
-fél csomag gyorsfagyasztott nudli
– 10 dkg fejes káposzta
– só, bors
– 125 g túró
– 1 evk tejföl

Elkészítés:
A májat néhány órára áztassuk be a tejbe. Felszeletelés előtt gyengéden itassuk le róla a nedvességet, így könnyebb vele bánni. Vágjuk fel vékony szeletekre. Tegyük vissza a tejbe a szeleteket. A panír hozzávalóit egy kávédarálóban keverjük teljesen egyneművé.
Hevítsünk olajat és panírozzuk be a májdarabokat. Liszt, felvert tojás, zsemlemorzsa. Süssük mindkét oldalát pirosra. A felesleges olajat itassuk le róla kivétel után.
A nudlit lobogó, enyhén sós vízbe tegyük és főzzük készre. A káposztát reszeljük le, kevés sóval borssal fedő alatt dinszteljük, amíg el nem kezd barnulni. A tejfölt és a túrót keverjük össze. Forgassuk össze a főtt nudlit, a káposztát és a tejfölös túrót.
Tálalhatunk, jó étvágyat hozzá.   

Összekeverednek a napok, talán az aktívan töltött, járkálós hétvégék az okai. Ugyanis olyan reményteli, hétvége váró, lezáró hangulatba kerültem, hogy a szenzoraimnak nem lehet megmagyarázni, hogy: minek örülsz kislyány, a hét másik fele még hátra van! Ha jobban belegondolok, ez egy örömteli érzéki csalódás, mert kétszer megélni az elvégzett munka lezárását egy héten belül, egyszer kamuból, egyszer igazából nem egy rossz hangulatokozó. Vágyódom haza a családomhoz, hogy egy kicsit otthon legyek a kutyáimmal, vágyódom arra, hogy a tér amit befoghat a szemem, ne csak tömbtől tömbig tartson. A falusi gyerek mindig az is marad.
Mindenesetre a mai nap nagy része még rám vár, elvégezni a megbízott munkaköri feladatokat, közben fenntartani az otthon élhetőségét, vagyis kitakarítani és valami széppel megörvendeztetni az embert mire hazajön.
A mai napra merítettem a torkos csütörtöki élményeimből és kicsit ellopok a fényéből a mai estére. Hétköznapi étekké, rántott sertésmájjá válik a kacsamáj pörkölt, a káposztás gnocchi az marad ami volt, de mivel tegnap ellőttem a friss krumplit, ezért most gyorsfagyasztott nudliból készül. Szégyen gyalázat, tudom tudom, viszont ez nem egy lejátszott meccs, amikor megtehetem majd hogy gyurmázzak vele, akkor örömest vállalom a kihívást.        
Ha az készül amit kigondoltam, akkor biztosan készül néhány keresetlen fotó. 

A szakács vizsga második napján a kihúzott tételem a vargányás rizotto volt. Megcsináltam böcsülettek, de nekem csak annyi maradt meg a dologból, hogy nagyon sokáig kellett ott állni mellette, csak kavargatni, kavargatni.
Nem ettem még egy olasz Mámmá által elkészített darabot, ezért nem tudom milyen, úgy lábosból, konyhában eszegetni. Amíg ez a helyzet nem fog bekövetkezni, addig rizottonak fogom nevezni azt az ételt, amit a bennem lévő sznobéria nem óhajt rizses májnak hívni.
Hagymás májnak indult a reggeli tervezet, ugyanis sok ötletet lehet meríteni a negyedikről lesétálva, a kiszivárgó, békebeli, anyukáktól tanult receptek rutinjához forduló nyugdíjasok konyháiból.  Mire kiértem a házból, megvolt az ötlet. Arról nem is beszélve, hogy sorbaállás közben nagyon érdemes kinyitni a
kis fülünket, ugyanis ha kérdezünk, nagy eséllyel olyan praktikákat is hallhatunk,
amikre nem is gondoltunk, mert 50 évvel több tapasztalatuk van. Mindig elmondom, hogy: tetszik tudni, én még csak most kezdem!

Hozzávalók:
30 dkg sertésmáj
1 fej vöröshagyma
1 evk kacsazsír
1 dl fehérbor
őrölt bors
20 dkg rizs
2 dl főzőtejszín
5 dkg zöldborsó
2-3 tk só (CSAK A VÉGÉN)

Tudom, az a fránya kisujj mindig kiugrik, úgy van huzalozva

  Elkészítés:
A hagymát aprítsuk fel, azután kevés, fél evk kacsazsíron dinszteljük meg. A májjat csodáljuk, szeretgessük, mossuk át, majd vágjuk fel ujjperc nagyságú darabokra. 

A készételben sokkal jobban érvényesül ha kisebb darabokra vágjuk.
Ha kész vagyunk vele, akkor tegyük a hagymára, alacsony lángon pirítsuk össze. Közben tehetünk rá borsot, szerecsendiót, őrölt zöldfűszereket.  Merjünk kísérletezni!
Fedjük le, majd néhány perc múltán öntsük fel a fehérborral és fedjük le. 
Most, foglalkozhatunk kicsit az általunk teremtett horrorfilm díszlettel, amit a máj okozott. Ott hagyhatjuk 15-20 percre is, időnként kavarjuk át.
Közben tegyük rendbe a konyhát, mosogassunk el, tegyünk be egy mosást, épp ami kell.
Viszont most kell kimérni a rizst, vizet forralni hozzá…én anyukámtól úgy tanultam, hogy egy rész rizs, 2 rész víz forralva. Viszont most 3 dl víz és 2 dl tejszín.

Gyönyörű, mikor a hő hatására megváltozik a színe.

Kevés zsiradékon pirítsuk a mosott rizsszemeket fehéredésig, azután öntsük fel a forrásban lévő vízzel. Iszonyatos hanggal, hővel elkezd forrni, akkor tegyünk bele a máj levéből és öntsük bele a tejszínt. Forraljuk még 5 percig közepes lángon, kavargassuk folyamatosan. Azután zárjuk le tüzet, és lefedve várjuk amíg ezt a sok ízt beszívja. Most keverjük bele a zöldborsót. Minimum 20 percig ne emeljük fel a fedőt!
Ha leellenőriztük, hogy a rizs megfőtt, nem kemény a közepe, jöhet bele a máj. Óvatosan forgassuk össze.
Most kóstolgassuk, mennyi só kell bele és ízesítsük. Ilyenkor még beleraktam kevés zöldfűszert (kakukkfű, levendula, oregano keveréke) de elhagyható.
Ezután tálaljuk ki és jó étvágyat!

Ez lett a vége, kétszer szedtünk

Mint kapcsolatban lévő Valentin napozó, mindkettőnk nyugalma és hisztéria küszöbének megóvása érdekében, nem fogom terrorizálni az embert, hogy biza vegye meg nekem a Bálint napi szív alakú bon-bon+plüssmaci+vörös rózsa kombót… lehetőleg az összes darab a hímnemű párfümjével bőven megillatozva légyen.
Megbeszélés kérdése minden, így, tegnap az én vágyam teljesült, holnap az övé fog.

“Szeretlek minden reggel felébreszteni”

Nekem a tárgyakban nincs olyan bizodalmam, akkor csak fétis alakul ki irántuk. Jómagam az élményeket gyűjtöm, főképp az evés élményeit. Egy évvel ezelőtt, P. erre a helyre vitt, mikor még egy hete beszélgettük meg, hogy én-teveled, te-énvelem dolgot. Akkor tetszett az atmoszférája, finom borai és gusztusos ételeket kaptunk. Tudtam én, hogy ez az új szerelem csillagot az égről is lehozó heve, hogy nem sokszor fogunk mi itt leledzeni, mert valljuk be: nem várhatok el egy francia bisztróban, francia minimálbért megkívánó számla többszöri kifizetését egy magyar férfitól. Így hát lerendeztem magamban, hogy szép hely volt, jót ettünk, jót ittunk, jó hogy egyszer oda is eljutottunk.
DE, pár hete észrevettem egy kupont, ami ide szólt, így számoltak olyan árakkal, amitől nem ugrik fel az ember szeme.
Csillagos ötös a belsőépítésznek, hogy eszébe jutott, hogy a végső ételkészítési fázis, a díszítés egy látványkonyhában történjen meg, ahol a “kollega” hímzett szakácskabátban vágja a friss rukkolát és mentát a kajámra. Imádom a virágos tapéta, a sötétre festett gerenda és a pucér tégla mennyezet találkozását. Mikor először megláttam majdnem megkönnyeztem, mert utoljára egy firenzei Coop-ban tisztelték meg a történelmi épület egy ilyen szép részletét. Hál istennek nem kell odáig menni, hogy ilyet lássunk!
Így hát 2 mozijegy áráért elmentünk oda tegnap este, hogy beteljesítsük az én kívánságom, nagyon jó volt, ha leszállítanák az áraikat, többször fordulnánk meg ott. A holnapi estét moziban töltjük, prömier jegyünk van a legújabb Die Hard filmre. Az ő kívánsága egy kis autósüldözés volt Budapesten, vagyis ööö Moszkvában.
Eszembe jut egy Anti Valentin napi képeslap, aminek így szól: “a Valentin nap gáz, de TE nem”
 

Egy sunyi kép, fent sajnos nem látszanak a viaszolt téglák a gerendák között

Sajnos mire eszembe jutott fotózni, ennyi maradt belőle

A múltkori, Vígadóbeli látogatásunk egyik folyománya az, hogy rájárok az ősszel potyára beszerzett körtékből készült befőttre. Debreceni rokonságom megtűrt fájának termése, ami minden évben egy asztalkán várja az enyészetet, felhasználatlanul.
Mézzel. szerecsendióval és pici vaniliával, fahéjjal ízesítettem és október óta várták a felhasználást. Őszintén megmondva, akkor jó ötletnek tűnt, hogy takarosan elrakom őket, de fogalmam nem volt, arról, hogy mibe tenném bele.
Süteménybe, kompótként akartam vesztegetni, pedig nem szabad ezt az ízélményt eltakarni egy gyümölcskenyérben, vagy hús mellé kis tálkában. A torkos csütörtök óta már bizton állíthatom, hogy körtéből sohasem elég.
Azóta készült belőle krémleves, amihez tejszínen kívül csak egy botmixert kellett adni és pirított mogyoróval, tejszínhabbal fejedelmi leves.
De a napokban egy kis olajbogyós üveg ilyen csemege került a kezembe. Gondolkodtam először azon, hogy mennyi eszem volt, hogy ebbe a lehetetlen formába porcióztam azt a nagyjából egy gyümölcsnyi mennyiséget, mindenhez kevés…valahogy be akartam csempészni egy főételbe.
Amikor a kedves a napokban terelgetett a csirke sütés felé, eldöntöttem, hogy bizony a bőre alá épp elég lesz azzal a pici üveggel.
A recept egyszerű és nagyon ízletes.
Hozzávalók:
1 kg csirke felsőcomb, nagyjából 6-7 db, egy 200 ml-es körtebefőtt, 1 dl fehérbor, 5 dkg fetasajt, kevés só, őrölt bors. 
Elkészítés:
A csirkéket mossuk át, enyhén sózzuk, borsozzuk mindkét oldalán. A befőttet nyissuk ki, levét a sütőtálba öntsük, az az ízek és a szaftosság alapja! A hús és a bőr között a kis ujjunkkal csináljunk egy zsebet, majd rakjunk bele néhány darab gyümölcsöt és diónyi fetasajtot. Nyomogassuk le, hogy terüljön szét a töltelék. Mindet töltsük meg, majd a sütőtálba téve öntsünk alá fehérbort, alufóliával zárjuk le és tegyük a 160 fokos sütőbe fél órára. Utána fedjük fel és szabadon hadd piruljon tovább 40 percig.
 Köretnek először hasábburgonya készült hozzá, másnap gyökérzöldségekből, almából készült nyers saláta.

Ítélet: visszatapsolós.