Pochi giorni fino a primavera

Ha jól emlékszem egy római villa urbana festménye: Primavera

Vagyis, néhány nap tavaszig. Gyér olasz tudásom frissítésre szorul, de hiszem, hogy ezen szavaknak ereje van.  Már a kimondásuk is hozza azt a gyönyörű napsárga toszkán hangulatot.
A napsütés, a fagyoskodásból feléledő rozmaringom az ablakban kétséget sem hagy afelől, hogy most már végre a szekrény mélyére dobhatjuk a téli csizmát, a kalodaként hordott nagykabátot…természetesen sátáni kacajjal kísérve.
Tegnapi tavaszi nagytakarításom ugyan nem volt olyan alapos, ahogy az ember édesanyja rákérdez (azt kimostad, azt eltörölted?)…viszont elsőnek nem rossz. 
Ha este kimegyünk, nem fázósan siető, hanem futó embereken akad meg a tekintetünk, amint éppen a szilveszteri fogadalmukat teljesítik.
Néha nekünk is jó lenne egy kevés, mikor csak ezekre a “kis” dolgokra kellene koncentrálnunk. De nemsokára itt az április, amikor kiharcolt, “kuponos”, blogírós utazás nyereményem valós élményekre cserélhetjük- ha minden jól megy – Hévíz és a tavaszi Balaton part vár.
Addig maradnak a napsütéses órák és séták.