Reszeljük le a káposztát, a kolbászt szeleteljük fel és olvasszuk ki a zsírját, a végén szedjük ki és tegyük félre. A káposztát tegyük a kimaradt kolbászzsírba és fedő alatt pirítsuk kis lángon.
A frankfurtit szeleteljük fel, majd adjuk a káposztához. Időnként megkeverve főzzük puhára.Sózzuk, borsozzuk.
A leveles tésztát nyújtsuk ki olyan vékonyra, hogy kibélelhessük vele a sütőformát. Előtte vékonyan vajazzuk ki. A leveles tészta miatt fölösleges, csak megszokásból.
Az összekevert tölteléket borítsuk bele a formába. Egyengessük el.
A lelógó tésztát vágjuk le, ha van kedvünk kinyújthatjuk és csinálhatunk rácsot. Jómagam spirál alakban bevágtam és úgy tettem rá. Azt hittem jobban mutat majd a végeredményben, de nem tudott olyan szépen megpirulni, mint az oldala.
Nem kockáztattam, hogy a túlsütés miatt megégjen.
A tejfölt a dijoni mustárral és kevés őrölt borssal keverjük össze, majd öntsük a káposzta rétegre. Utolsó simításként rátettem a ropogós kolbászdarabokat. Sűrűbben is raktam volna, de olyan finom volt, hogy minden elhaladáskor bekaptam egyet, ennyi maradt.
Beraktam a közepes lángon égő sütőbe, aminek az erejét az első 10 perc után takarékra vettem. Nézegettem, mikor vehetem ki, csak a tészta az egyetlen nyers dolog.
Kellemesen megbarnultan, átsülve vettem ki fél óra után.
Hozzávalók:
2 db frankfurti virsli
fél fej káposzta (kis fej)
1 kis doboz tejföl
1 tk dijoni mustár
1 tk só
kevés őrült bors
5 dkg szárazkolbász
1/3 csomag fagyasztott leveles tészta
Tálalás, mihez, mikor: nekem nem sikerült kreálni hozzá valami szépen beállított csendéletet, ugyanis ez olyan egyszerű, mondhatnám pór étel, hogy mindenkor, mindenhez ajánlható. Sörhöz, délutáni teához, tíóraira, piknikhez, csak úgy a konyhapultnak dőlve….
Ha mondhatok ilyet, ez az étel is viseli magán a tömör ételek jelét: vagyis másnap következik be az ízek összeolvadása, akkor kerülnek egyensúlyba a dolgok. Akkor a legfinomabb, felmelegítve. Előtte is jó, de nem az igazi.
