Le Café de Capucine

Gyerekkoromban a Régi Vígadó épülete számomra olyan távoli és nem értelmezhető intézmény volt, ahova nagymamám a kis kezével, egyessével készített csigatésztáját hozta én meg mint néhai kísérő megvártam a bejáratnál.
Ahogy teltek az évek, elfelejtettem, hogy ott egy működő étterem van, egészen 2 héttel ezelőttig, amikor P. random felhívott egy délelőtt és belekiabált: “SZIVI…Torkos Csütörtök …. Játszik??”
Lefordítom: Kedvesem, eszembe jutott ez az esemény, számíthatok a részvételedre?
Válaszom: ” Hogy a viharba ne?”

Modern belső, jó kulissza egy elköltött vacsorához

Mely étterembe van még hely, hova szeretnénk menni? Őszintén szólva nem érdekeltek a részletkérdések, csak a gesztus tisztasága és hogy törekedik arra, hogy rászolgáljon egy Mr. Darcy sármján felnőtt lányka kegyeire.
Végül az RV, vagyis a Régi Vígadót választottuk. Akkor viszont nem gondoltam, hogy milyen étteremélményben lesz részünk, mert végül öten mentünk, a családom hirtelen megjelenése, felderítette az étterem ültető személyzetét is, ugyanis, ahol 2 ember elkölthet egy kellemes estét, ott 5 még inkább.

Eszterházy torta, mogyoró öntettel

Meglepődtem, ugyanis, a nevezetes este előtt megnéztem az étterem honlapját, gondosan kerülve az étlapot, nehogy előítéletekkel érkezzem. Ráböktünk egy mentás-korianderes körte krémlevesre…gyönyörű volt és nagyon finom, mandulás keksszel, házi tejszínhabbal. Másnap, itthon is az készült és régen voltam úgy egy ételnél, hogy kanállal kardoztunk az utolsó tányérnyiért.
Csak az tartott vissza a kényszerű ételfotózási manőverektől, hogy a szomszédos asztaloknál minden fogásnál vakuzott az okos telefon és valószínűleg egyből a facebookon landolt. Pont ennek a portálnak köszönhetem, hogy megtaláltam a fogások hivatalos képeit, így itt azokat teszem közzé.

Megkapó volt abból a szempontból, hogy kiszámították azt az időt a tálalásnál, amikor nem érezted úgy, hogy kényszerűen várakoznod kell, viszont épp elég idő telt el, hogy megéhezz és beszélgethess, mintha otthon lennél.    
Itókának az étterem borát választottuk, nem csalódtunk, ugyanis egy villányi cabernet savignon, ha vörös, ha fehér húst választunk, nem lehet rossz kísérő.
Főételnek rozé kacsa mellet választottam, májpörkölttel és káposztás nudlival. Féltem a nudlitól, viszont az volt a legjobb válaszható köret hozzá. P. bécsi szeletet evett, ami a tényleg egy békebeli, Ferenc Jóska kedvence, úgy nevezett “tányérhús” volt, alsó hangon 30 cm, eltakarta volna a fejét, ha felemeli.

Rozé kacsamell saját májával, káposztás burgonya nudlival

A családom tagjai személyes kedvenceiket rendelték: apukám marha pörköltöt, a kistestvérem a gyerek menük kedvencét, a rántott sajtot, anyukám pedig grillezett csirkét, elképesztő szép salátával.
A végét lezártuk egy szelet Eszterházi tortával, ami könnyű volt, nem túl édes és nagyon aromás.
Összességében azt vontam le ebből az estéből, hogy annyival többen mosolyognának a hétköznapokon, ha néha lenne anyagi keret arra, hogy megünnepeljük a társaságot, az alkalmat, hogy kitűnően ehetünk, ihatunk, kóstolgathatunk és próbálhatunk ki érdekes fogásokat. Jó volt nézni, ahogy minden asztal mellett élet van, a pincérek sürögtek, az új fogások gőzölögve várják a kompozíciót megbolygató villákat. Ilyen lehetett mikor még a kiváló étkezés nem kiváltság, hanem az élet része volt.

Szerintem ha havonta vagy minden évszakban lenne torkos csütörtök többen használhatnák ki a stressz levezetés ilyen kellemes formáját. A terminátorral mondhatjuk: Még visszatérek!      

Külső homlokzata. 1826-ban épült, Povolny Ferenc tervei szerint