Az oka, amiért ennyire lelkesedem a kollektív kertészkedésért, az önös érdekeken felülemelkedő, másokat is szolgáló munkáért, annak gyökere valahol itt van. Nem tudom felidézni mikor hallottam erről a dologról először…lehet hogy a tizenéves fejjel, végtelenített allposters.com kultúrális és művészettörténeti barangolásom közepette került az utamba az egyik szlogen és utána néztem. Mindegy is, a lényeg az, hogy van hatása a mostani szemléletmódomra.
A II. világháborúban leginkább az ilyen közösségi összefogás, a közvetett erő módszerei
fogtak meg, ezek egyszerűsége, “bája” és a mód, ahogy mindenhol tudták
propagálni és sikeresen alkalmazni, egyedülálló. Az angolok ebben a
témában profik, ők tényleg vallják azt a közmondást, hogy: “Ha van egy
barátod akkor adj neki halat, de ha igazán jó barátod tanítsd meg
halászni.”
Mert a tudás tényleg hatalom. Számtalan kópiával, plakáttal
népszerűsítették a kertészkedést, az állattartás fontosságát és
mikéntjét a városokból vidékre kiszabadult embereknek, vagy a londoni
bombázás miatt földönfutó lakosság önfenntartóvá tétele végett. Nem azt
mondták, hogy bújj el asszony, majd megyünk és etetünk (nem tudták
volna), inkább, amíg nem jönnek a németek az óvóhely tetején lévő 5m2-rt
műveld, mert nem satnyulsz el, megkapjátok a szükséges vitaminokat és
kevesebbe kerül az államnak. Ugyanis nem állunk le, nem esünk le a lábunkról, ahogy egy nagy ember énekelte zsinórozott mentében, a 80-as években: “Show must go on.”
| A brit munkavégzés: a kislányokat böködik a gentlemanek, a tanár bácsi instruál |
| Közösségi kert Berlinben |
A gondolatmenet összefogó neve: Dig for Victory, magyarul: Áss a győzelemért.
Így hát a hirtelen pallérozott lakosság nekiállt és ásott, gyomlált és idővel megfőzte és egy részét a Ministry of Foodnak adományozta. A disznóvágásnak bejelentési kötelezettsége volt, olyan értéket képviselt.
Megalakultak az ún. Pig clubbok, amelyek azt a kevés háztartási maradékot mozgósították és egy kismalac szájába juttatták. A klub tagjai etettek, végül bejelenettek, engedélyt kaptak, szúrtak és a leadás után osztozkodtak. Eszembe jutott nekem is, hogy mennyivel szívesebben ennék olyan húst, amibe én is beleadtam, főleg olyan részét a háztartásunknak, aminek a kultúrált gyűjtése és elszállítása még a mai napig nem létezik.
Csak egy kicsi művtörit tolnék ide, mert annyira jó plakátokat készítettek a témához. Szívesen dekorálnám vele a konyhánkat.
