Pierre, a provance-i kertész csirkéje
A veretes igazsághoz hozzátartozik, hogy csak egy Pierre vett részt a recept életében: az enyém, a kis drágám, aki elpusztítani segített. De ha mindenképp hozzá akarnám kötni valahogyan, azt mondhatnám, hogy még ő is el tudná készíteni. Nem mintha nem lenne kompetens a témában, hisz volt ő agglegény is, de mondhatni, elvesztette a felügyeletét alig használt konyhája felett.
Az ételhez nem kell más, csak az igazi fűszerek aromája, a rozmaring, a kakukkfű, a levendula…és a fokhagyma, a citrom olyan együttes hatása, ami képes arra, hogy első osztályon utaztasson, egyenest ahhoz a gondolathoz, hogy érdemes élni, jó társaságban enni és lenni.
Már második alkalommal csinátam meg és ha én olvasnám más receptjét, amiben megírja, hogy a szaftját is kiflivel tunkolta ki az illető (hiába vigyáz kerek vonalaira–elvileg), akkor elhinném neki, hogy nem sikerült rosszul. Egyszóval, próbáljátok ki nyugodtan, nálam bevált.
Hozzávalók:
1 tk só
1 egész citrom
4 nagy gerezd fokhagyma
8 csirke comb (alsó, felső vegyesen)
kevés őrölt bors
fél dl víz
1 evk olivaolaj (nem sznobéria, csak jobban illik a többi hozzávalóhoz)
kevés őrölt kömény
összesen 1 tk szárított zöldfűszer (rozmaring, kakukkfű, oregano, stb)
A csirkét mossuk meg, tisztítsuk le a bőrét és tegyük félre. A jövendő sütőtálban keverjük össze a fűszerezést, vagyis vágjuk vékony szeletekre a citromot, a fokhagymát tisztítva reszeljük le, keverjük fel kicsi olajjal, majd a sózzuk meg, borsot és köményt adjunk hozzá, majd végül a zöld fűszereket. Ezt kézzel dolgozzuk át, majd a csirkecombokat forgassuk bele, lehetőleg úgy, hogy mindenhova jusson mindenből. Ha szeretjük a szépet, a citromszeleteket tegyük a húsokra, úgy fog rásülni.
Végezetül kevés vízzel öntsük fel és légmentesen zárjuk le alufóliával. Majd tegyük sütőbe közepes hőfokon. Háromnegyed óra múltán vegyük le a fóliát és süssük pirulásig, az is nagyjából 50 perc.
Képeket este tudok hozzátenni, ugyanis elfelejtettem magammal hozni a kis, kék Canon-t.
