“Grand Designs”, most épp szemétből

Adott a kekec, sokszor rosszindulatú, száraz humoráról ismert

műsorvezető, aki mindig az ördög ügyvédjét játsza. Ez a kezdeményezés

még belőle is kihozta a szentimentális, picsogó álmodozót. Pedig, bizony

ott szipolyozta a házat készülésekor, ahol nem szégyellte, rendes

művészettörténészhez illően.

Még egy nagy pirospont a műsor

mellett: olyan ember vezeti, aki ténylegesen tisztában van azzal, milyen

szerkezetekről, történelmi korról beszél, nem előtte negyed órával

hallott róla. A kibírhatatlan szakemberek tudása valós, alázatos, épp ezért nem elég nekik a fél munka.      Ha csak angol gyakorlásnak is, érdemes megnézni. Ez a sorozat amellett, hogy betekintést nyújt az új, sokszor alternatív építkezési anyagok listájába, arra is rávezet, hogy hogyan lehet tiszteletben tartani a már meglévő, szerkezetet.

Az angolokat, sok dolog között azért tisztelem, mert úgy hallottam, gyűjtögető népség…nem céltalanul, hanem praktikumból hörcsögölnek, a DIY és az újrafelhasználás zászlóshajója. 

Ez az épület új építés, a földházak szélsőségesebb válfaját képviseli, az épület olyan anyagokból épült, amit már a fogyasztói társadalmunk a szőnyeg alá söpört. Gumiabroncsokból építették, bevilágítói üvegpalackokból, elkorhadt, kidőlt fából készül a konyhapult.  A végeredmény igényes és egyáltalán nem szemét.

P. erre azt mondaná, miccsoda hőhíd van ott, Édes Drága Jó Istenem, ilyen projectet is csak a sivatagban lehet kivitelezni!

Ez a házaspár megcsinálta a fából a vaskarikát Észak Franciaországban és a szemét-ház nem romlik, omlik, hanem csak beépül a környezetbe, helyet talál az erdő közepén. Sajnos az emberi szemétnek nagyobb az élettartama, mint magának az emberi életnek, így borítékolható, hogy kiszolgálja a szülőket, gyermekeiket, sőt, unokáikat is.  

    

Címkék:
Tovább a blogra »