Le Café de Capucine

Valószínűleg egy szakácsguru valahol a szívéhez kap felháborodásában és veti rám a keresztet, de tegnap megint olyan napunk volt, aminek reggel 8-tól kezdve valahogy este nyolcig nem akart vége szakadni, közben csak kutyagoltam, telefon lógott a kezemből, nehogy elszalasszam a hívásokat, kórházban voltam, mostam, üzleteltem…így nem érdekel, hogy kopogósra fagyott húst kezdtem el serpenyőben pirítani.
Amúgy isteni finom illata kerekedett. DE felemelt újjal azt kell mondanom magamnak, ájjáj bizony a marha állagát még meg kell tanulnod eltalálni!
Kezdésnek jó, viszont Róma sem egy nap alatt épült.
Átnézve a tegnapi képeket, inkább néz ki véres hurkának, mint marha hátszínnek. Nem blamálom inkább magam pár borzasztó fotóval, nem szokásom rosszabbnak feltüntetni  a helyzetet, mint amilyen valójában. De jön még kutyára kamion, lehet, hogy már jövő héten.
Pedig amikor megvettem, akkor úgy ültek egymás mellett mint 2 bíborvörös kis csiga. Egyszerűségükben gyönyörűek voltak, arra kívánkoztak, hogy sóval, kevés vajon hirtelen süssük meg őket.
Letakarva sültek át, nagyjából 10 percig és a feltekert csiga fokozatosan bomlott ki. Saját kifolyt leve volt az aljnövényzet dresszingje.    
Addig is belsőépítészet iránti vonzódásom tárgyaként mutatnék néhány jól kivitelezett, “ohrizsinál” bisztró belsőt.

Arról tájékoztat, hogy ezen a helyen üzemelt az első bistro, a táblát a 180.-ik évfordulón készítették. Kedves Párizsba szakadt rokonaim, szánjatok meg egy pontos fordítással!

Egy italiano, a milánói dóm legpompázatosabb oldaláról.

Tegnap műtötték a nagymamámat és nem szóltak róla semmit a szüleim, az operáció sikerült, most lábadozik, amint időm engedi, megyek hozzá. Ilyenkor dühös vagy a napi rutinodra, a szokatlanul önző mindennapokra, amik nem engednek neked egy óra szabadidőt. 
Az oka, hogy még mindig félelemben vagyok, egy haláleset, a családom egy közeli barátja, ugyanazon a napon. Ha egy ugyanolyan idős, sőt fiatalabb ember hal meg mint a szüleid, nem tudsz mit kezdeni a ténnyel. Rádöbbensz, hogy nem kell olyan borzasztó nagy merényletet elkövetni saját magad ellen, hogy idáig juss. Szeretném tudni, hogy mi végez egy látszólag egészséges emberrel, imádkozom érte, hogy ne önkeze legyen a bűnös és az döntött úgy, hogy kiszáll.
Nagyon szomorú vagyok, sajnálom a gyerekeit, akiket kislány koruk óta ismertünk, a testvéreit, a szüleit. Ha nekünk hirtelen dolog volt, akkor vajon ők mennyire megütközhettek rajta?
Nyugodj békében. 

A malacok, mint a Jóisten teremtményei, számomra eddig vajmi kevés vonzerővel bírtak, úgy tekintettem rájuk, mint olyan okos jószágokra, amiknek finom húsa fokhagymával, rozmaringággal megsütve piros, aminek tepertőjét nagyapám üstházban kavargatta az esztári portán, a disznótor estéjén, aminek a fülét megkaptuk. A szárazkolbász pedig örök kedvencem lesz, vegetáriánusok, ide vagy oda.
De mostanában döngetjük a gondolataink határait, lókolbász kerül a szendvicsembe, ugyanis hozzánk átvándorolt otthonról, mert az én édesapám még a késztermékben is látta a gyönyörű, lobogó sörényű, kedves szemű állatot.
Most hasonló merényletre készülök: nézzétek meg ezeket az életrevaló állatokat! A fáma szerint tengerészek rakták ki őket a földi paradicsomban, a Bahamákon, ahol ahelyett, hogy elanyátlanodtak volna, mint egy valamire való háziállat, inkább elkezdték élni a véget nem érő tengerparti érzést.
Ezek az állatok élik meg a Carpe Diemet. Mintha nem lenne kaja egy trópusi szigeten, várják a turisták hajóit, hogy beúszva hozzájuk, kuncsárogjanak.
Lehet, hogy mint egy közép-európai kultúrkörben nevelkedett magyar ember, a filmet nézve arra gondolsz, hogy a rendszeres sós vizes fürdő (mint a Kobe marha japánban, azt sörrel itatják és masszírozzák, azért mérik arany áron a húsát), vajon beivódott e, érződne e a húson? Vagy a sok úszás, milyen izmossá tette a kis testüket, jól lehetne nyárson sütni!
Nekem akármennyire is cukik, az alkalmazkodóképességükön kívül a kulináris felhasználhatóságuk jutott eszembe, túl sokáig ettük a fokhagymás oldalast, de kitekintőnek szép. Mindenképp felveszem a “ha én egyszer piszkosul gazdag leszek, elmegyek ide” listámra.

Infantilis hülyének lenni jó, felszabadító dolog. Eszembe jutott erről a kisfilmről, a múltkori szántódi fürdőzés. A másik pár, visszafogott, kedves, sutyorognak, nevetgélnek…mint a normális, felnőtt emberek.
3 méterrel arrébb mi: hisztérikusan röhögtünk és azon szórakoztunk, hogy meg tudjuk e csinálni a Dirty Dancing vízben táncolós jelenetét, miközben borzasztó hamisan énekeltük a “Time of my life”-ot. Mindkettőnket kergetni lehetne azzal a filmmel, de épp a giccsfaktora és a környékünkön álló, megkövült arcú gyerekek miatt megérte.      

A veretes igazsághoz hozzátartozik, hogy csak egy Pierre vett részt a recept életében: az enyém, a kis drágám, aki elpusztítani segített.  De ha mindenképp hozzá akarnám kötni valahogyan, azt mondhatnám, hogy még ő is el tudná készíteni. Nem mintha nem lenne kompetens a témában, hisz volt ő agglegény is, de mondhatni, elvesztette a felügyeletét alig használt konyhája felett.
Az ételhez nem kell más, csak az igazi fűszerek aromája, a rozmaring, a kakukkfű, a levendula…és a fokhagyma, a citrom  olyan együttes hatása, ami képes arra, hogy első osztályon utaztasson, egyenest ahhoz a gondolathoz, hogy érdemes  élni, jó társaságban enni és lenni.
Már második alkalommal csinátam meg és ha én olvasnám más receptjét, amiben megírja, hogy a szaftját is kiflivel tunkolta ki az illető (hiába vigyáz kerek vonalaira–elvileg), akkor elhinném neki, hogy nem sikerült rosszul. Egyszóval, próbáljátok ki nyugodtan, nálam bevált.

Hozzávalók:
1 tk só
1 egész citrom
4 nagy gerezd fokhagyma
8 csirke comb (alsó, felső vegyesen)
kevés őrölt bors
fél dl víz
1 evk olivaolaj  (nem sznobéria, csak jobban illik a többi hozzávalóhoz)
kevés őrölt kömény
összesen 1 tk szárított zöldfűszer (rozmaring, kakukkfű, oregano, stb)

A csirkét mossuk meg, tisztítsuk le a bőrét és tegyük félre. A jövendő sütőtálban keverjük össze a fűszerezést, vagyis vágjuk vékony szeletekre a citromot, a fokhagymát tisztítva reszeljük le, keverjük fel kicsi olajjal, majd a sózzuk meg, borsot és köményt adjunk hozzá, majd végül a zöld fűszereket. Ezt kézzel dolgozzuk át, majd a csirkecombokat forgassuk bele, lehetőleg úgy, hogy mindenhova jusson mindenből. Ha szeretjük a szépet, a citromszeleteket tegyük a húsokra, úgy fog rásülni.
Végezetül kevés vízzel öntsük fel és légmentesen zárjuk le alufóliával. Majd tegyük sütőbe közepes hőfokon. Háromnegyed óra múltán vegyük le a fóliát és süssük pirulásig, az is nagyjából 50 perc. 

Képeket este tudok hozzátenni, ugyanis elfelejtettem magammal hozni a kis, kék Canon-t.

Most olyan dolog jött vissza az életembe, amit szinte már el is felejtettem: az egyedüllét. Visszagondoltam az első saját albérletemre, ami annak ellenére, hogy 2 ökör ára volt télen felfűteni 16 fokra, nagyon szerettem. Hosszú idő óta először böngésztem órákat a könyvtárban, néztem meg Miss Marple-t a tvben, pepecseltem fél napot egy olyan ajándékkal, amit egy távoli jó barátnak szánok, éjjelbe nyúlóan olvastam közép Európa gasztronómiai földrajzát a századfordulóról.
Nem kérdeztem meg: “éhes vagy e?” Nem mondta senki, hogy “biztos kell az a 3. kàvé?”
A mosatlanok türelmesen várják hogy megint tiszták legyenek, de nem most. Most kávézom és nemsokára elered az eső.
.
.
Visszajött! El is mosogattam. Ebédeltünk. Végre megint beszélgetek többes számban! Minden más csak önálltatás lenne nélküle.

A hétvégén került szóba a földház kérdés, ugyanis nekem nagyon tetszik. A kistestvérem megemlítette, hogy látott egy házat az interneten, amit egy millió forintból építettek meg. Csak az orrunk alatt szigorúan, de megmosolyogtuk a naivitását, szegény, ha tényleg létezne ilyen, akkor biztosan többen használnák ki. DE nekem buzerálta a fantáziám, a bennem lévő idealista naíva csak körüljárja a kérdést és itt van. Megcsinálták. Személy szerint nekem a “pioneer” típusú, fedetlen farönkök, kilógó gerendák befejezetlen hatást keltenek, nem tetszik. De ízlések és pofonok. A gondolat mindenképp megér egy misét. 
Természetesen nem a minimalista bútor-design zászlóshajója, minden részlete élőnek tűnik, mintha még most is növekedne. Sajnálom, hogy a párommal mennyire eltérő a gondolkodásunk a vonalak és ívek tekintetében, de biztos itt is vannak kompromisszumok.
Beollóztam az egész riportot amit az építővel csináltak, tudom, ez nem nagy megerőltetés, viszont olyan nyögvenyelősen jönne ki, ha minden információt így kezdenék: “Simon mondja…” 
Kerestem még néhány plusz képet.

Ugye??? Mondd hogy te nem bambulnál ki innen, egy kávé mellől!

Kertészkedés közben, az üvegházból adhatod be a zöldséget a konyhába….zseniális.

Metszete

Alaprajz

Egy ház,
ami teljesen beleépül a környezetbe, erős gallyakból, földből és
szalmából készült. A tetőt fű nőtte be, az ablakok és a ház belsejéből a
derékszögek teljesen eltűntek. Ami az igazán meglepő ebben, hogy a
házat teljesen természetes alapanyagokból építette Simon Dale a
családjának. A lak 3000 fontba (kicsit több, mint 1 millió forintba)
került. Ráadásul mint kiderült, a családfő nem kézműves és nem is
építész. A kényelmes vacok a tervek papírra vetése után négy hónappal
már el is készült. „Mindenki megépítheti a saját házát. Nem kell más,
csak önbizalom, fizikai állóképesség és néhány barát, akik segítenek” –
mondta Dale. 

Az
öko-ház válasz a pazarlásra és a forráshiányra. Vizet a közeli
forrásból, meleget a fakályhából, áramot pedig a napfénytetőből nyernek,
a hűtő léghűtéses. Az alacsony energiafogyasztású házikó teljesen
önálló, Simon és családja nem függ se áram- se gázszolgáltatótól. A
lakhatás eme formája megadja a lehetőséget egy egyszerűbb,
természetközelibb életre – jelentette ki a családfő. Dale háza minta
lehet, ugyanis Wales egyik területén egy teljes ökofalut terveznek, ahol
sok kicsi “hobbit-ház” sorakozna egymás mellett. 

A tulajdonos, Simon Dale néhány tanácsa azoknak, akik hasonlóra vállalkoznak 
„A
képeken egy ház látható, amelyet a családom számára építettem. Az
építésben segített az apósom, az arra járók és az áthívott barátok. Négy
hónappal a kezdés után már beköltözhető és lakájos is volt. Körülbelül
1000-1500 munkaórába és 3000 fontba került a beköltözésig. Ez nem sok,
ha a lakásvásárlási árakkal hasonlítjuk össze. A házat a környezetre
való maximális tekintettel építettük, ezért egyfajta viszonzásként egy
egyedülálló lehetőséget kaptunk, hogy a természethez közel éljünk. A
saját magad építészének lenni szórakoztató, élvezhetsz és alkothatsz egy
olyasvalamit, ami egyrészt a saját egyéniséged, másrészt pedig a föld
része, nem pedig egy sorozat gyártott, doboz formájú valami, ami a
maximális profit és az építőipar kényelme érdekében épült. A természetes
anyagokból való építkezéssel kizárod a gyártók profitját és a
karcinogén mérgek keverékét, amik megtöltik a modern épületeket.”

17 kulcsfontosságú pontja a dizájnnak és a szerkezetnek: 
1. Legyen domboldalba ásva, az alacsony vizuális behatás és a védelem érdekében. 
2. A fejtésből származó kő és sár felhasználható a támfalhoz és az alaphoz. 
3. Készíthetünk tartószerkezetet a hulladék fából, amit a környező erdőből is beszerezhetünk. 
4. Az önmagát tartó tetőszerkezetet nagyon könnyű megcsinálni és esztétikus is. 
5. A szalmabála kiváló hőszigetelő a falakban, padlóban és a tetőben egyaránt, ráadásul könnyű beépíteni. 
6. Műanyag fólia, sár és gyepréteg a tetőn, nyugtató és csökkenti hatásunkat a környezetünkben. 
7. Mészvakolattal a falak légáteresztőbbek és energiatakarékosabb is az előállítása.(A cementes vakolathoz képest.) 
8. Az újrahasznosítható fahulladék felhasználható a padlóhoz és különféle kellékekhez. 
9. Bármi, amire szükséged van megtalálható valahol egy szeméthalomban (ablakok, égők, vízvezetékek, vezetékek…) 
10. Kandalló a fűtéshez – a tűzifa megújuló és rengeteg van a közelben. 
11. A füst egy nagy kőből és gipszből készült kúpon megy át, hogy lassan távozzon és adja le a hőt. 
12. A hűtőt levegő hűti, amely az alapon keresztül, a föld alól érkezik. 
13. Tetőablak segítségével természetes fényt kapunk. 
14. Napelemek a világításhoz, zenehallgatáshoz, számítógéphez. 
15. Víz nyerhető a közeli forrásból. 
16. Komposzt WC. 
17. A tetőről lefolyó víz összegyűjthető egy tárolóban a locsoláshoz. 

Használt
szerszámok: láncfűrész, kalapács és egy hüvelykes véső, ennyi. Ja és
nem vagyok egy építőmester vagy asztalos, a tapasztalatom egy hasonló
ház két évvel ezelőtti építéséből és pár apró házkörüli munkából
származik. Ez a fajta épület mindenki számára elérhető. A főbb szükséges
képességeim a testalkatom, a hit önmagamban, a kitartás, és persze a
barátok, akik támogatást adtak – állítja Simon Dale. 
Kellett egy családi ház, de nem tudtuk volna a jelzáloghitelt fizetni 
Ez
az épület egy része a kis behatású, más néven permakultúrális
életvitelnek. Ez a fajta élet arról szól, hogy harmóniában éljünk a
természettel és önmagunkkal, valamint mindent egyszerűen és csak a
szükséges technológiát használva oldjunk meg. “Ezen típusú alacsony
költségű, természetes épületeknek van létjogosultságuk, nem csak a
fenntarthatóságuk miatt, hanem a bennük rejlő lehetőség miatt is, amitől
a házak megfizethetőbbek lehetnek, és az emberek közelebb kerülhetnek a
természethez, így egyszerűbb, fenntarthatóbb életet élhetnek. Például
ez a ház azért készült, mert szükségünk volt egy családi házra, de nem
tudtunk volna lakbért, vagy jelzálogot fizetni.” – meséli Simon Dale. 

forrás: Daily Mail / simondale.net