Le Café de Capucine

El akartam mesélni hogy jártam múlt vasárnap, perecet sütöttem. A receptleírásoknál “könnyű” kategórába sorolta az a szadista szemét, aki azt felejtette el megemlíteni, hogy kapok a gyúrás és a kelesztés után egy olyan kelt tésztát, ami sodrásnál üreges lesz ami azt jelenti, hogy formázhatatlan, szétesik a kezedben.
Nosza, dédnagyanyám fegyvere, a csuda kalácsnyújtófa kikerült hímzett tartójából és megpüfölte, kinyújtotta az előzőleg olyan gondosan elosztott cipócskákat, hogy ha nem is sodrással, felvágással lehessen előre jutni.
A kötelező érvénnyel megemlített kifőzés alkalmával a nagy nehezen megformázott perec szerű akármi végképp elveszíti tészta alakját és tyúkbélhez válik hasonlatossá. Minden várakozásod és gusztusod elmegy tőle.

Ezután még süsd is meg. Summa summarum, egy 2 órás kelesztő és még 2 órás kifőző és sütő szakasz végén kapsz egy belül élesztő ízű, vagy szénfekete sós süteményt. Szegény P. próbált volna segíteni, de ilyenkor olyan vagyok mint anyukám, vagy magamban durrogok, vagy másra, ok nélkül. Inkább visszaküldtem még egy kis kényszerpihenőre.
Be kell vallanom valamit: az utolsó 3 tepsit azért felejtettem bent mert olyan mérges voltam erre az elbaszarintott folyamatra, az elvesztegetett fél napomra, hogy még látni sem akartam.
De nem lett teljes kudarc, nutellával, fogakra vigyázva elropogtatod. Remélem a kutyáim értékelik hétvégén. 
A perec próba után az utóbbi napokban nem sok ambícióm volt valamilyen sütkérezésbe belekezdeni, bár nem csak ez az oka:
Minket is elért a tél, nem nem csak havazásban, hanem hangulatban is. Begubózunk, kakaózunk, alukálunk, pléd alól Cleveland Show-t nézünk. Annyira kell az, hogy felvehessük az évszakok ritmusát. Dupla energia a természet órája ellen tevékenykedni.  Nem is kapálózunk ellene.
Így történik meg az, hogy a kinézett mozifilm felvételre 2 hete nem vesszük rá magunkat, mert csúnya módon ki kellene mozdulni, felkabátolni, előtte sört venni a sarki kisboltban… Olyan jó otthon felcsavarni a fűtést és ledögleni.
Mint már emlegettem, írtam év elején egy listát mit várok el magamtól. Az elmúlt héten a rendszeres testmozgás visszafejlődött a reggeli sétámmá.
De az is csak a tartás kedvéért, hogy legalább magam előtt ne szégyenkezzem.
Volt idő, mikor mikor nem voltam rest ilyen időben elmenni futni minden este, de ahogy P. fogalmaz a kapcsolati babahájainkat szemlélve:  “már nem kell piaci súlyban lennünk”
Viszont a festéssel és rajzolással kapcsolatos pontjaimat túlteljesítettem az elmúlt évhez képest. Jó megint ezzel foglalkozni, bár megrémít, hogy mennyire kiestem a rutinomból. Azzal nyugtatom magam, hogy olyan, mint a biciklizés.

 Egész életemben hadi lábon álltam a savanyú káposztával. Akárhányszor bementünk egy vásárcsarnokba, mindig megcsapott az az átható szag, ami nélkül nincs piac: a savanyú káposzta.
Maga az erjedés szaga, egy gyermek még édeskés tejbegríz, palacsinta ízvilágának nincs förtelmesebb ezen a teremtett világon.
Teltek múltak az évek, a tinédzserkorban minden fogyni akaró (lefedtem a teljes létszámot) nőkezdemény hall a nagyon hatásos egyszersmind derékvonaltól délre szeles időt előidéző káposztaleves diétáról, illetve a savanyú káposzta áldásos méregtelenítő funkciójáról az emberi szervezetben, ami ennek köszönhetően fogyaszt is.
Eredmény: csipesszel az orromon, de megeszem és konstatálom, hogy ízre nem rossz.
Megint eltelt 10 év és eljutottam odáig, hogy elkezdtem gondolkodni azon, hogy mivel lehet finom, túl a székely és toroskáposztán. A káposztában lévő savak, istenien megpuhítják a húsokat.
Anyukámtól tanultam ezt a receptet, további eredete ismeretlen. Nem is nagyon nevezném receptnek, csak 3 dolog kell hozzá, a fűszerezést azok végzik el. Köretnek főzött, majd vajon, tepsiben megsütött sózott és szerecsendióval szórt burgonya volt hozzá, ami a vékonyabb szeleteken ropog, mint a chips.
Szeretjük, szép étel, nem csak finom.
A karácsonyra kapott pot-pouri dekorációs kis akármi igazán méltó feladatot kapott, egy ilyen ételt keretezni…több lét értelme is van ilyen funkcióban. Bocsi Anya.
Vasárnap este láttam egy dokumentumfilmet a hajdúhadházi káposzta termelő és savanyító családokról és hogy milyen sokan feladták a küzdelmet a multikkal szemben, pedig x.-ik generációs termelő. Tudtátok, hogy ezt is lábbal kell taposni, mint a szőlőt? Azt gondoltam, hogy csak lesúlyozzák. Azt sem tudtam, hogy nem mindegy mennyi só kell bele.
A sok gumicsizmás lábtól megkívántam ezt a fogást, másnap az első zöldségesnél ha nem is hadházi, létavértesi káposztát vehettem, hogy támogassam Őket. Onnan tudod, hogy kistermelő csinálta, hogy hatványokkal büdösebb mint a zacskós és a szaga nem akar kiszellőzni a hűtődből, hiába egy napja nincs ott. A gyáriban nincs ennyi kurázsi.  

Hozzávalók:
1 kg csirke felsőcomb
20-30 dkg savanyú káposzta
10 szelet vékony bacon

Köret:
1 kg burgonya
5 dkg vaj
1 tk só
reszelt szerecsendió ízlés szerint

Elkészítés: A csirkecombokat mossuk meg és minden darab bőre alá tömjünk egy fél maroknyi káposztát. Ezután csavarjuk körbe egy baconnel, hogy érje a tetejét és az alját. Ez óvja a kiszáradástól és meg is sózza a húst. Ezt ismételjük meg minden hússal és rakjuk őket egy hőálló edénybe. Fedjük le és kezdjük el sütni közepes lángon, 45 percig. Majd takarjuk ki és pirítsuk még fél órát.
A krumplikat hámozzuk meg, szeleteljük fel és sós vízben főzzük meg félig. Tepsit vegyünk elő. Egy sütőpapírt kenjünk ki vajjal, szórjunk sóval, szerecsendióval. A főtt burgonyát halmozzuk rá forgassuk meg a vajban, oszlassuk el és tegyük be sülni a csirke alá. 15 perc múlva forgassuk át, hogy a pirult oldalak kerüljenek felülre. Mire a csirke megpirul, az is átsül.
      

Tudtam már régen is, hogy Degas-nak igaza volt, mikor ezt mondta: “Egy műalkotáshoz elég a fekete és fehér.”
Ez igaz a szépiára is.

 Ezt ma reggel olvastam és kihúztam magam kávézás közben. Egy terapeuta nyílt levele a női tartásról és a párunk választásának fontosságáról. Legfőképp a saját kislányának írta, de mindannyian valaki más kislányai vagyunk, nekünk is tudnunk kell róla.

„Drága Aranybogaram,
Édesanyád és én nemrég
felütöttük a Google-t egy választ keresve. Félig begépelve a kérdést,
kidobta a legnépszerűbb keresések listáját- ez állt a lista tetején:
hogyan tartsuk fenn a férfi érdeklődését?
Riasztó volt. Számos
cikket átfésültem, ami arról adott tanácsokat, hogyan legyél nőies és
kívánatos, hogy mikor vigyél neki szendvics helyett inkább sört, és
hogyan éreztesd vele okosságát és felsőbbrendűségét.
Ez felháborított.
Kicsim, nem a te feladatod, nem is volt és soha nem is lesz az, hogy „fenntartsd az érdeklődését.”
Kislányom,
a te feladatod egyedül csak az, hogy tudd mélyen a lelkedben- ott azon a
megingathatatlan, elutasítástól, veszteségtől és egótól zavartalan
helyen-, hogy te megérdemled az érdeklődést (ha még emlékszel arra, hogy
mindenki más is megérdemli az érdeklődést, az élettel vívott harcod már
megnyerted – de ezt majd egy másik levélben mesélem el).
Ha tudsz
bízni ebben az értékedben, akkor a szó legszorosabb értelmében vonzó
tudsz lenni és egy olyan fiút találhatsz, akit nem csak érdekelsz, hanem
aki egész életét hajlandó ebbe az érdeklődésbe befektetni.
Kicsim, most arról a fiúról szeretnék beszélni, akinek nem kell fenntartani érdeklődését, mert tudja, hogy érdekes vagy:
Nem
érdekel, ha felkönyököl az ebédlőasztalra – hacsak nem veszi észre a
ráncot az orrodnál mikor nevetsz, és nem tudja majd levenni róla a
szemét.
Nem érdekel, ha nem tud majd velem golfozni – ha tud
játszani a gyerekekkel, akiket adsz neki, és kedvét leli mindabban,
amiben rád hasonlítanak.
Nem érdekel, ha nem a pénztárcájának él – ameddig a szívét követi, ami mindig visszavezeti hozzád.
Nem érdekel, ha izompacsirta – ha ad neked teret, hogy fejleszthesd azt az erőt, ami a szívedben van.
A
legkevésbé sem érdekel, kire szavaz – ameddig minden reggel téged
választ az otthon becsületének és a tisztelet helyének a szívében.
Nem
érdekel a bőrszíne – ameddig életetek vásznára a türelem, az áldozat, a
kiszolgáltatottság és gyengédség ecsetvonásaival fest.
Nem
érdekel, ha ilyen vagy olyan vagy semmilyen vallásban nem nevelkedett –
amennyiben arra nevelték, hogy értékelje azt, ami szent és tudja, hogy
az élet minden pillanata és minden pillanat veled szent.
És végül
Kicsim, ha belebotlasz egy ilyen emberbe és semmi közös nem lesz benne
és bennem, a legfontosabb dolog mégis közös lesz:
Te.
Mert végül is Drágám, a legfontosabb dolog, amivel „fenntarthatod érdeklődését”, az az, hogy önmagad vagy.
Az örökké érdekelt srác,
Apu.

Egy megtakarított penny, egy keresett penny.

Lehetne szivárvány szőrű pónira hivatkozva trillázni, hogy de jó, hogy elkezdődött hét, viszont ez az állítás csak részben állja meg a helyét.
Örülök, hogy levehettem a mamuszt, hogy a hajam valahogy kifésülődött, bepakolhattam a szép kis munkás táskám.
Késés nélkül eljutottam a bankom főhadiszállására: Gyanútlanul és felkészületlenül ért az a tény, szabad piac és az egymás alá ígérő pénzintézetek farkas küzdelmében találkozom egy olyan céggel, akik nem hónapokkal, évekkel maradnak le a bankszámlám aktualizálásával. Történt ugyanis, hogy irgum burgum panaszlevelet írtam nekik 2010-ben, hogy haladéktalanul szüntessék meg az általuk kiadott, kéretlen kártyám, mert nem vágyom a budapesti reptér VIP várójára havi potom összegért. Kijelentettem, elfogadták, lezártnak tekintettem a témát. Ma derült ki, a kis huncutok az utóbbi 3 évben 2 db bankkártyát tartottak fenn nekem, amiről sem tudomásom, sem igényem nem volt.
Anyagias világban élünk mindennek díja van, még egy lezárt és beszolgáltatott, nemlétező kártyának is. Sok kicsi sokra megy alapon az adott időszak alatt kihúztak a zsebemből majdhogynem egy Deák Ferencet, kezelési költség gyanánt, egy nem létező dolog címén.
Gondolkodtam rajta, mi lehetett volna belőle: egy nagy heti bevásárlás, egy gyönyörű bőr cipő nekem, annyiért, amennyiért már visszarakom és sóhajtok egyet, egy hétvége Tapolcán a kedvesemmel, repjegy Londonba és vissza. 
Remélem az a kedves úriember, aki már közép, vagy felső vezető jót furikázik vele a jaguárjában, örülök, hogy hozzájárulhattam az sikeréhez.       

Az internet olyan sok vidám dolog lakhelye, kiscicás videók, receptek, saját magad készíthetsz bútort, szélerőművet, cipőt, vehetsz szalamandrát, aranytömböt….ecetera, mindenki szabja magára. De amikor ilyennel találkozom, nem tudom csak továbbpörgetni. Beszélni kell róla, mutatni kell, mert valakinek, valahol Irakban volt annyi bátorsága, hogy lefényképezte ennek a kislánynak a gyászát és a veszteségét.
Becsüljük meg akink van.

Tegnap úgy éreztem magam, mint Justin Timberlake a Just in time-ban: mindenhova futva mentem, mert ha letelik az idő, akkor égszakadás, földindulás lesz. Minden feladatnak a végére értem, nem törtem ki a cipőm sarkát, nem csapott le egy busz sem és mindenki elégedett.
Este olyan szívvel mentem haza, hogy márpedig ma este sütök valami olyat, aminek illata betölti a lakást, amit másnap vihetünk reggelinek. Sok idő óta először, most kitúrtam a szilikon muffin formákat a konyhaszekrény aljából. Ez a része az életterünknek, olyan meglepetéssel tud eltölteni, mintha az Indiana Jones féle frigyládát bontogatnám.
Ez esetben is találtam egy bontatlan csomag sütiformát, délice felirattal. Jó fogyasztóhoz illően, a kulináris kiokosításom után akartam sütni benne, mindkettő elmaradt mostanáig. Utánanéztem, nincs ilyen alakú formára recept, de még kép sem. Kicsi, sekély, ovális, hullámos szélű.
Még a Cora végnapjaiban vettem, sok haszontalan, de tagadhatatlanul bájos konyhai “valamivel” egyetemben. Ilyen pl a karácsonyi asztalterítőnk vastag vászonból, profi kötényke, amit sohasem kötök fel, mert elfelejtem. A kedvenc az egy személyes tortacsipke, gondolom mignone alá. Nálam szaténszalaggal átkötve kerül a befőttek tetejére, ha ajándékba viszünk lekvárt, mogyorókrémet stb.   

A sütikére visszatérve, a feléből lett muffin, a másik feléből pedig ilyen vajas kis akármi. P-nek a muffin a szívdobogtatója, de nekem ez sokkal jobban ízlett.
Ebből az adagból lenne kb 30 db ilyen kis aranyos.

 Hozzávalók:
30 dkg liszt
100 g vaj
csapott evk kakaópor
1 tasak sütőpor
1 evk mogyorókrém
3 tojás
1 tk vaníliakivonat vagy aroma
100g cukor
2 dl tejföl
tetejére díszítésképp apróra vágott étcsokoládé

Elkészítés: Előtte a vajat olvaszd fel. A sütőport keverd össze a liszttel és a kakaóporral. A cukorral keverjük ki az olvasztott vajat a tojásokat és a tejfölt, a mogyorókrémet, a vaníliát. A szárazanyagot fokozatosan adagoljuk bele. ééééés Kavarints és porciózz!  A formákat kend ki egy másik olvasztott vajjal, legjobb kenő eszköz egy ecset. Nagyjából egy evk massza megy egy adagba, annyi, hogy 3/4-ig töltse meg. Szórd meg kevés aprított, de azért még darabos csokoládéval a tetejét.
Közepes lángra előmelegített sütőben 12-15- perc alatt készre sül.

A délutánok, az olyan hamar bekövetkező esték kedvenc elfoglaltsága számomra az amikor a vízszintesbe érkező és egyből elalvó férfiember mellkasára ejtve magam, tévézhetek. Nem szoktunk ám bambulni előtte, ha nem tetszik, akkor kikapcsolom. DE abban az esetben mikor főzőműsor, River Cottage, Miss Marple, vagy az Victorian/Edwardian farm megy….akkor reszkessetek azok, akik csak úgy szörfözni akarnak mikor reklám van!
Egy méltatlanul ismeretlen név a szakácsok között: Chuck Hughes. Lehengerlő  a vehemenciája és hogy mennyire
profin, ritmusosan tud főzni. Nem utolsó sorban a receptek is olyanok,
amilyeneket én is két pofára ennék, nem csak a vendégei.   
Egyetlen percet nem vagyok hajlandó elmulasztani belőle.
Egy ilyen műsora alatt született meg a recept gondolata, volt egy jó kezdésű páca, de sokalltam benne a cukrot és az enyémbe belekerült egy kis itóka is, csak is húspuhítás végett.. 

Pác: 1 dl balzsamecet, 3 evk méz, 1 evk só, 1 dl whisky, 3 nagy gerezd fokhagyma, 1 citrom leve
Pácba való: 1 kg csirkecomb megtisztítva, néhol beirdalva.

Elkészítés:
Előző este: A pácot keverjük össze egy zacskóban, a fokhagymákat törjük össze, vágjuk fel apróra, vagy reszeljük le. A citromot facsarjuk ki. Kicsit rázogassuk össze, hogy a só oldódjon fel benne. Tegyük bele a csirkéket kössünk görcsöt a tetejére és kezdjük el összedolgozni, hogy mindenhova jusson a pácból. Egy mély tálban tegyük hűtőbe másnapig.
Másnap: A mázas csirkét öntsük egy hőálló tálba a páccal együtt. Fedjük le és tegyük sütőbe (közepes láng) egy órára. Félidőben takarjuk ki és forgassuk át a húsokat.

Köret: Friss káposztasaláta, kefír öntettel. Az embernek készíthetünk burgonyapürét. 
 

Az új évben sok minden más mellett a testmozgást sem akarom elhanyagolni. Nem akarok iron-woman lenni, sem olyan aki a hasizmával reszeli a sajtot a makarónira, amiből természetesen nem eszik, mert csúnya rossz szénhidrát. Viszont nem követelek sokat magamtól, ha azt állítom feladatnak, hogy az életkoromnak és a testalkatomnak megfelelő ideális súlyra törekszem.
Az alábbi kis torna biztosan oldja a feszültséget, elnyújtja az izmokat, bár a csí-t, csak kipisiled.