Telnek, telnek a napok, lassan beleszokunk ebbe a turista létbe. A szakácsok
a konyhán, már nem rezzennek össze a hülye kérdéseimtől, amikor azzal zaklatom
őket, hogy ugyan árulják már el milyen fűszerekkel ízesítették az adott ételt.
Kedvesek voltak, annyira akartak segíteni nekem, hogy már behívtak a konyhába,
megjegyzem, olyan tisztaság volt vacsoraidőben, hogy akármelyik étterem
megirigyelhette volna. De nem tudtam meg a titkukat az áhított ételről, ugyanis
egy szót nem beszélnek angolul. Feladtam, de azért kaptam egy kóstolót
elemezni.
Egy viszonylag kis hotelben vertünk tanyát, 4 km-re Alanya belvárosától.
Fapados, inkább egyszerű ellátmány, de legalább a szobánk tiszta, takaros, az
ételeink annyira finomak, hogy minden vályúhoz hívást izgatottan várunk, hogy
milyen új ételt ismerhetünk meg.
Nem olyan nagy a bőség, mint tavaly, de nincs az emberek részéről sem az a
pazarló, ki kell mondanom bunkó attitűd, hogy egy falat után otthagyják amit
kiszedtek. Az ingyen sör nagyon jó, a boraik is elég jók. A török tea
szerelemese lettem, kis üveg pohárból, feketén. A helyiektől láttam hogy
készítik. Ezt az addikciót mutatja, hogy teát kilós (!) kiszerelésben árulnak a
supermarketben.
Az udvaron van egy kisebb úszómedence, bűzlik a klórtól. Sokkal szívesebben
sétálunk 5 percet azért, hogy a tengerben fürödhessünk. Annyira okosan
csinálják a szervezők, a házak közötti teret kitölti az egész napos zene, a szobákon
hangszigetelt ablakok. A közelben megy az út. Nem lehet hallani, nem zavarnak a
kamionok. Eleinte féltem ettől, hogy hangos, de nagyon jól kompenzálják.
Tegnap bementünk a belvárosba a heti piacra.
Huncutok a törökök, mert a turistákkal úgy számoltatják az eurót, hogy 1
euró= 2 török líra, viszont ha veszed a fáradtságot és elmész váltani,
meglátod, hogy az a 2 már 2,8 at ér. A matekosok kiszámolhatják, majdnem 1/3-al
többet kapsz a pénzedért.
Bekeveredtem valahogy egy boltba ahol fűszereket, természetes gyógyszereket,
gyógynövényeket árulnak. Elképesztő sok új dolgot láttam. Végigszagoltatták
velem az összes dolgot, megkóstoltunk egy szárazbab kinézetű, csokoládéra
emlékeztető ízű akármit, aminek köpködöd a magját és energetizál. Órákat tudtam
volna ott tölteni, de nem egyedül voltam és az árus angol szókincsének is
elértük a végét. Meleg volt az activity-hez.
A napom nagy élménye az volt, hogy a egy helyben működő szappankészítő és
olajpréselő üzletbe mehettünk. Már dobtam egy hátast, mikor beléptünk, az
illatok, a hangulat, a részletek, az a tudat, hogy akármit megfogsz, azokban
tényleg benne van az anyag egyszóval az igényesség qvintessenciája.
Az eladó invitált, hogy menjünk le egy lépcsőn és ott feltárult az igazi
hely. Olajok, szappanok kis fakkokba rendezve. A másik sarokban hatalmas,
méteres tömbökben száradt az új adag. Középen a csomagoló rész, ahol ő
szeleteli a saját szappanjait. Illatok hangulatok, funkciók, hatás szerint
sorakoztatva. Illóolajok, a török fürdő kellékei. Nagyon jó volt hallgatni azt
is, mennyire szeret erről beszélni, melyik keverékbe mit rakott bele. A vásárfiához ajándék szappant kaptam.
Olajokat használok testápolásra évek óta, nekem ez a mennyország egy
lépcsője volt.