Jeep túra a Taurus hegységben, fejőstehén üzletbolitika

2. nap délutánján megfogalmazódott bennünk az igény, hogy többet akarunk látni a
környékből. A helyi idegenvezető csaj, aki navigált minket a jó buszhoz a
reptéren, másnap reggel felvázolt néhány fakultatív programot. Volt benne egy
Alanya környéki dzsipp túra. Tetszett mindkettőnknek, az ára ami kicsit riasztó
volt, 41 euró per koponya. Megbeszéltük, nyaralunk, csapjunk bele a lecsóba.
Nem indult, nem jött hozzá elég ember, 8 fő.
Megbeszéltünk egy helyi idegenvezetéssel készülő társaságnál, egy hasonló egy
napos utat, 18 euró per fő.
Elkezdett dobogni a kis szívem, mert a másiknál az lett volna a nap
fénypontja (nekem), hogy elmegyünk egy mediterrán gyümölcsöskertbe és láthatunk
citrom, banán, narancs vagy gránátalma fát esetleg valamit megtudok róla,
hogyan mint kell termeszteni, legjobb esetben lennének házi készítésű cuccok.
Ebbe a programba is benne volt, de csak addig, amíg befizettük a suskát! Tartalmazott még falulátogatást és egy
elköltött ebédet egy Dimcay-ban vagyis vízre épült étteremben és 2 órás
fürdőzést.
Mese habbal, nem volt igaz!
Címszavakban: fogyassz, fizess és a végén vedd meg a dvd-t. 

Alanya látképe a félszigeten helyezkedik el a vár

Hatalmas csalódás volt, annyira, hogy utána már nem nagyon hittünk el
semmit, amit ígértek. Rossz szájízzel telítődött a hotelen kívüli csavargás
ténye.

Az a bizonyos jeep túra nem szólt másról, mint hogy a primitív túristák
locsolják egymást vizesflakonokból, miközben nyitott autóban száguldunk üvöltő
zenékre, ugyan arra 10x, olyan hegyi utakon, ami sem kikövezve, sem térképen
nincsenek. 2 srácnak egész nap az volt a funkciója, hogy a lehető legfurább
szögekből, értsd: mozgó kocsi elejére felmászva, sziklákról kinyúlva fotózza
mindenki nagy boldogságát, hogy a végén te is meg akard venni a potom 20 Eurós
dvd-t. Gyönyörű volt a táj, a Taurus hegység, viszont nem tudtam, nem mertem
elővenni a fényképezőgépet, mert sohasem tudhattam, hogy mikor kap fejbe egy
jól irányzott vizes bomba.
Nekünk viszonylag kulturált útitársaink voltak. Főleg az a 2 iráni férfi, akik már svéd állampolgárként jöttek ide, 2. generációs bevándorlók. Kedvesek, nyitottak és intelligensek, igazi felüdülés a sok ordenáré turista között.
Annyi volt igaz a kertből, hogy egy lezárt kert mellett, volt a wc ahol
megálltunk. Elindultam be, hogy biztos ez lesz az, de egyből
visszaordítottak, hogy forduljak vissza, mert magánterület.
Nem tudom mikor voltam ennyire mérges a “kultúrált” Európára. Nem
azért mert ennyire buták, legyenek csak, hanem mert örömmel kifizetik a borsos árat
azért 2x!!!!(egyszer ott és egyszer a kalapolóknak aki viszi a dvd-t) hogy
kapjanak érte üres, sablonos Semmit.
Ha ilyen a kereslet, hülyék lennének többet adni!

Igen, fél lába kilógott a kocsiból. Terepviszonyok: szakadékok és éles kanyarok.

Senkit sem zavart hogy nem erre fizettünk be, nem kérdezte meg senki, hogy
jóember miért hoztak minket olyan időhúzó és fölösleges programra, ami nem
mutat be semmit abból, amit megígértek. Mert persze ha elkezdesz problémázni,
előveszik azt az aduászt: “My english poor, very poor!”
Nem hiszem el, hogy ebben az országban ennyi potenciál és kultúra van, mert érdekesebbnél érdekesebb dolgokat láttunk távolról, csak eszük ágában nem volt megemlíteni, vagy megmutatni.
Kis fotómotázs, amikor bátrabb voltam és kifotóztam és mikor megálltunk.

Gyümölcsös, ahova fel akartam menni.

Falusi mecset, ide bementünk. Helye ismeretlen.

Mint egy festmény. Ez volt a “folklor program” szegények úgy dolgoztak mint a gép, mert a sörhöz kell valami nasi pár euróéert.

Az ún. Dimcay, a folyóra épített étterem, eldöntöttük, kell egy ilyen cucc otthonra.

Fejtömés közben gyerekek ugrálnak a fejed felől, 10 méterrel arrébb halakat fognak ki a vízből.

Onnantól kezdve nem tudtunk a kínált utazásokra úgy tekinteni, hogy megéri
elmenni rá. A csalódottságunkat tetézte az, hogy másnap este sorozatosan
átvágtak minket vásárláskor. Számomra mégis az volt a legnagyobb szívfájdalom,
hogy nem tudsz senkire sem úgy tekinteni, hogy nem akar átverni.
Gyomoridegem/ünk volt akkor amikor bementünk valahova: na mi lesz most a
probléma?
De vendettát fogadtunk, nem fogjuk hagyni, hogy agyatlan és sokkal gazdagabb
turistának nézzenek! Amennyivel megrövidítettek, annyival fogjuk olcsóbban
megvenni a következő dolgot. Pofátlanul fogunk alkudni és nem engedünk az
empátiával gyengíteni magunkat.
Mert azt elfelejtettem mondani, hogy szabályos
sértődést adnak elő, ha nem kell a portéka, kicsit megsajnálod, elvesztél és ő
nevet a markába, mert így is beszerzési ár dupláját kapja.
Kerestük az eldugott, csak a lakosság által használt helyeket és láss csodát, utolsó nap estéjén, találtunk egy régi divatú, 70-es évekre emlékeztető textiláruházat, ahol mindent árultak, amire csoroghat egy nőnemű nyála. Minden a 1/3-ába kerül, mert állami üzlet. 
A török textil elképesztő jó minőségű és tényleg annyira jól hamisítanak, amennyire vártam. Csak egy éhes férfi hasa szabta meg az időmet, de minimum 2 órás program legközelebb. 

Ma éjszaka megyünk haza, amikor raktam össze a bőröndöket, megtaláltam a fésűmet. Különösen jólfésültek lettünk hirtelen és az otthon hagyott borotva miatt, P. mindig vakarja az állát, mintha filozofálna.