Le Café de Capucine

Miután a debreceni helyszínek végképp elkedvetlenítettek a házasodást követő ereszd el a hajamtól, valami nyugalmasabb után nézek.
Mennyire lelkiismeretes vendéglátó és esküvő szervező az, aki 3. hete nem válaszol az árajánlat kérő telefonokra és e-mailekre?
Meg engedheti magának valaki ezt a viselkedést?
(Mindenki, akinek nem kell utcán járkálva sepregetni láthatósági mellényben, hálás azért, hogy benne maradhat a nagy piramisjátékban, amit a nyugdíjáért játszik. Apropó, P. felhomályosított tegnap, hogy jobb ha nem is álmodozok ilyesmiről, mert töredékét sem kapjuk kézhez.)   

Nekem az is furcsa, hogy a vendéglátó helyek nem tartanak egy embert azért, hogy ott üljön egy telefon mellett. Így lehet azt a viccet megjátszani 2014-ben, hogy többször nem veszik fel az érdeklődőnek a telefont. Én rá tudtam magam szokatni, hogy a telefon nem csöröghet 3-nál többet, mert a piac és az ügyfél NEM VÁR. De egy nagy hotelnek túl nagy beruházás venni egy mobilt, hogy azon is elérhessék a birkák, akikből élnek.
Ez volt a Thermal Hotel Balmazújvárosban. Csak hogy tudjatok róla, kedves programszervezők, így bánnak az érdeklődőkkel. A Hotel Lyceum addig beszélgetett velünk, amíg fel nem vezettük, hogy nem akarunk óránként 180.000 Ft-ot fizetni,csak azért, mert valaki kikér egy ásványvizet éjjel 2 után.

Pihentetjük a dolgot egy ideig, remélhetőleg megtalál minket egy elszólásból vagy ajánlásból.
Nos, a ruházkodással kapcsolatban, P.-nek megvettük még a kapcsolatunk első pár hónapjában egy szép makkos cipőt. Nagyon jól áll neki. Kimondatlanul is erre az alkalomra gondoltunk: Jó lesz ide is!
Úgy döntöttem, hogy internetről rendelem meg a ruhámat. Rám szabják, megérkezik egy szép dobozban, elszöszmötölnek vele egy hónapig amíg ideér a világ túl sarkáról. Nem utolsó sorban, teljesen elfogadható áron.
A munkahelyen van egy szúrós természetű, de nagyon jó szándékú néni, akinek a netes rendeléshez csak ennyi volt a hozzáfűznivalója:  – Remélem olyan fazont választ, ami slankítja!
Igen, gondolkodtam habos csodákban, de a kis vészcsengő megszólalt az agyamban és úgy kerestem, mint, amit egyszer olvastam a nyár folyamán: Úgy öltözz, amilyen tested van, nem pedig úgy, amilyen testet szeretnél.
Ezzel amim van, elégedett vagyok, elégedett vele a párom is. Többször mondogattam családi körben, hogy nem a ruha fazonja a kérdés, hanem az, hogy végig tudom e enni benne az esküvői menüt?
  
Megnézegethetem, más milyet kapott, mert mindig vannak szerencsére tőlem precízebb menyasszonyok, akiknek csak ez a dolga és minden cérnaszálat és elütött öltést dokumentálnia kell. Engem nem érdekel az ilyesmi a többi 98% megfelel és azt is látom. A rosszat és a jót is elolvashatom.
Világszinten jó látni ki hogyan ünnepel és ilyenkor mindig azt érzem, hogy mindannyian egyek vagyunk, egy dologra készülünk.   
Néhány ruhát kiválogattam, képen és a valóságban. Ezeket mind a szalonokban kínált bérlésének töredékéért lehet megvenni. A sajátomat babonából nem mutatom meg itt.A kis szalagokról lehet látni, hogy az oldal a lightinthebox.com.

Szerencsés embernek mondom magam, ugyanis a P, a Pár előhozakodott a kapcsolatunk második legjobb (az első a gyűrű volt egy random szőlőhegyen a Baltonnál) felvetésével. Menjünk el a hétvégén a nyíregyháza mellett lévő múzeumfaluba.
Az ötletet egy kiszólásom adta egy héttel korábbról, mert belebotlottam egy beszélgetős műsorba apukám autójában. Semmi sincs véletlenül, ahogy az a kuplung szakadás sem, ami
megakasztott minket szombat reggel egy piros lámpánál, 2 órával később
ezért halhattam meg ezt.
Erről a helyről szólt a tudósítás, hogy Árpád kori falut építenek, végigjárva egy ismeretlen kor leleteinek mára teljesen elfelejtett építkezési technikáit. – Állati! Kiáltottam fel magamnak és levegővétel nélkül meséltem el ezt P.-nek, amint lehetett. 
Péntekig kiidegeltük magunkat, nagyon megörültem neki, hogy 1. tanulhatok, és hogy csorgathatom a nyálamat a földházakra, a máshol a vajköpülőre, a fém teáskannára, a bádog bögrére, a hófehér vászon kendőre, a gyönyörű kemencékre.
Tudom egy szentimentális puding vagyok, de építőbbnek érzem ezt, mint mondjuk a műkörmöket.
A csavargó családom is elkísért minket, nem kellett kétszer kérdezni, hogy Nagy barátja vagyok ezeknek a helyeknek, a szentendrei anyaskanzenből is csak azért jöttem ki, mert apukám és tesóm kiültek inkább az autóba, mert nem bírták tovább a hőséget és telefonáltak, hogy ott is melegük van. Van akinek sok egyszerre, de ezt jobban bírták.
Ez a kis skanzen a nyírségi népi építészettel foglalkozik, 2-3 óra alatt kényelmesen körbejárható, úgy, hogy minden fazékba benézel, kellemes kis program.
Épp volt egy céges program, így láttunk népi táncosokat! A szomszéd ház udvarán kemencében sült frissen a kakaós csiga.
A kishúgom onnantól kezdve nem tudott az skanzen etnográfiai részére koncentrálni, azon gondolkodott végig, hogy hogyan tudna belőle szerezni. A legegyszerűbb módozatot választotta: odament és addig nem jött el, amíg ki nem kapott néhányat. Mert az könnyebb lett volna, ha csak árulják, de ez magánrendezvény volt, végig kellett kérdezni mindenkit hogy eleget sütöttek e, hogy nélkülözhessenek belőle.     
Sajnos látszik a házakon, hogy már eltelt néhány év az utolsó karbantartás óta, időszerű lenne, de még így is annyira hangulatos.
A munkából adódóan, sokszor járunk régi falusi házakban ezeket több kevesebb hozzáértéssel újítgatják. Nagyon jó volt ezeket abban az állapotban megnézni, amilyeneknek eredetileg épültek.
A földházak külön írást kapnak. 

A nyitott kémény ekkora világosságot csinál

Ez az ismeretlen 2 méteres férfi, csak megmutatta mekkora volt az átlagmagasság 200 éve.

Viharkár a vályogtéglán

Tarpai magas ház tornáca, a végében egy pince lejáró

Takarék tűzhely a századfordulóról

Dália szagoló

Szárított dohány és muskátli

A temetőcsősz háza

A fűszerkert felől

Nagyon kedvesek és egyszerűek voltak ezek a keresztek, ha szabad ilyet mondanom

Egy eredeti “cigányputri”

Tulipános kapu!!

Fa zsindelyes ház

Nem fordítom, mert nincs magyar megfelelője ennek a hasonlatnak. De minden esetre nagyon szép dal.

Hétfőn, mikor bánatomat oda dobtam egy írásba, elkövetkezett a csodálatos kielégülés, fellélegeztem. Annyira, hogy elővettem egy építészeti elemzés írásomat, ami itt a blogban is megjelent és beadtam egy építészeti értékekről szóló pályázatra.
Csak 2 dologban nem fért bele a kiírásba: kétszeresen ütötte meg a 3500-as felső karakter határt és előnyben részesítik a határon túli épületeket. Sok szép omladozó épület van itthon, de sokszorosa van a határainkon kívül, sokkal kisebb figyelmet kapva.
Elküldtem a szerkesztőségbe ezt a kicsit hosszú írást, hogy ajánlom, mint figyelemre méltó építészeti emléket.
Megjelentették! 
Itt lehet (újra) elolvasni.

Az elmúlt heteket átszőtte az az optimizmus, amit a saját tehetségembe vetett hitem táplált. Mit mondhatnék, sokkal több energiám volt mindenre, sokkal nagyobb örömmel végeztem el a munkámat, mert boldog voltam, hogy megint alkotok. Ne aggódjatok, már vége.
Mindenkinek mondtam, aki ránk kérdezett,  hogy megpróbálkoztam egy írópályázattal, mert magamat akartam megmérni, hogy képes vagyok e egy történetet kiizzadni elejétől a végéig, úgy, hogy történelmileg hiteles legyek, minden szempontból. Jelentem, végigcsináltam és nagyon élveztem.
De mint minden zabolátlan, ösztönös dolgot, ez is annyira elkezdett érdekelni, hogy tanulni akartam róla. Hogyan lehetek jobb.

Gandhinak igaza van. *

A festésnél sikeresen kigyomlált az oktatás minden spontán megnyilvánulást, amiért késztetést éreztem az alkotásra. Annyira, hogy most már csak görcsöket tudok létrehozni, mert meg kell felelni. Ha valamit boldogan akarsz csinálni,akkor felejtsd el az iskolát, erre kellett rájönnöm, zsebemben 2 diplomával. Nos, ha van eszem, akkor nem kíváncsiskodom tovább itt sem, de feledékeny vagyok.
Utánaolvasás során jöttek a következő förmedvények, az irodalmi onanizáció: cselekmény ritmus, karakter vezetés, a tájleírás stílusa. Potom egy havi fizetésedért boldogan odaültetnek egy szerkesztőt a szoknyád mellé, hogy minden ilyen vadhajtásodat visszanyesse és rendre beszabályozzon a kis aranyos.

Ha akarsz te is Jessica Fletcher lenni, akinek falja a könyveit a kedves fogyasztók siserehada, akkor be kell tartanod a rasztert. Jessica az egyik példaképem, sok követhető érték birtokosa, de azt nem vitathatom el tőle, hogy a futószalag-irodalmat testesíti meg a karaktere ebben a filmben.

Csak azért sem fogok magamnak, a lelki békémnek öngól lőni azzal, hogy megint elhitetheti a rendszer velem és mindenkivel, hogy egy nagy rakás trágya vagy és máshogy nem lehetsz jó, csak ha beleférsz az ő általuk kínált 6 kötőjel 8 hetes alapozó kurzus írásbeli vizsgájának százalékai közé.
A kedvenc könyveim írói pont lesz#&nák, hogy hányast kapnának a könyvükre, ez is olyan mint egy jó kép: Csak megtörténik.
Ez a túlelemzés, csak azt eredményezi, hogy az író emberből azt teszik csúffá, amiért megérdemli azt, hogy a gondolatait és az élményeit papírra vethesse.  
A blog jogán, ami végzetesen egoista műfaj, csak egy kis önkritika nekem, amikor rosszul esik, hogy nem fértem fel a kockás lapra:
Ilyen egyszerűen gondolkodom, hogy egy pályázat kell ahhoz, hogy észrevegyem, hogy fel kéne emelni a seggem és elkezdjek valamit csinálni a komfortzónámon kívül.

*Senkinek sem hagyom, hogy a mocskos lábával átgyalogoljon az elmémen.

Első találkozásom ezzel a növénnyel és aha élménnyel főztem, ugyanis 28 évesen jöttem rá, hogy a pritamin paprika és a kápia, csupán formai eltérésekkel rendelkezik. Meg persze árban sem egyenlő súlycsoport.
Gyerek koromban sohasem ettünk ilyet, de a tudatlanságom nem tarthatott örökké.
Barna rizst is tegnap ettem először életemben. Amíg szezon lesz, addig néhányszor még előveszem ezt a fogást, mert meglepően finom. Tegnap este későn értünk haza, ez a szegény ember rendelt nekünk vacsorát, de amíg kiszállították, addig elkészült ez is, isteni illatokat eregetett a konyha környékén. A pizzafutár nézhetett, hogy milyen fura szerzetek vagyunk, hogy vacsorát főzök, miközben jön a felmentés.
Másnapra jó kis ebéd lett, bár sanszos volt, hogy kieszem a tölteléket még betöltés előtt. Csorog a nyálam a déli szünetig.
Minden a rizzsel kezdődik. Mielőtt nekikezdünk a fogásnak, rakjuk fel
főni 3x-os vízben. Mivel fél óra a főzési ideje, legyünk takarékosak,
főzzünk nagyobb mennyiséget és 2 fogásra elegendő rizs lesz. 1-2 napig
lehet hűtőben tárolni.
Egy kettő decis pohárral főztem tegnap, az egy literes kis lábos, majdnem a pereméig duzzadt.

Hozzávalók:
4 db kápia paprika
15 dkg barnarizs ( megfőzött súly)
1 csapott evk NaCl
1 szál sárgarépa
1 gerezd fokhagyma
1 tk curry (mindent életre kelt)
10 dkg darált marhahús (kiszakadt a hahotától a hentes, hogy ezzel mit akarok főzni)
1 tk zsír, olaj
1 fej vöröshagyma
2 kis paradicsom (mert a hűtőben voltak, szaftossá teszik a rizst)

Elkészítés:
A darált húst kevés zsírral pirítsuk át egy forró serpenyőben, úgy, hogy kérget kapjon. Adjuk hozzá a felkockázott hagymát, a paradicsomot darabokban, és az apróra vágott, vagy zöldséghámozóval kapott vékony lapokat, szeleteket a répából. Látványos és hamar átsül. 
Sózzuk meg, adjuk hozzá a curry-t. Keverjük bele a rizst. Pirítsuk egy két percig.
A paprikának skalpoljuk meg a csumáját és emeljük ki a belső fehér szálaival együtt. Vágjuk keresztet a hegyes végére.
Töltsük meg a rizses töltelékkel és vékonyan olajozzuk be a paprika külső héját. Fektessük egymás mellé őket egy sütő tálban.
20 percig magas hőmérsékleten süssük, míg a paprikák össze nem esnek.

A köles jó, a köles finom. Ízlelgesd ezt a mondatot, mert ha hetente legalább egyszer ebből az apró arany golyóból, akkor az összes belső szerved, a hajad, a bőröd sikítva fog könyörögni a következő porcióért. Ez azért nem rossz kilátás. Úgy tehetsz jót saját magaddal, hogy nem kell a homlokodra kiírni, azzal a fancsali képeddel, hogy épp egészségprogramon vagy és azzal próbálod az ízbeli hiányosságokat elfedni, hogy koncentrálsz az étel egészséges mivoltára.
Nincs jellegzetes íze, nagyon simulékony matéria, ami mellé odarakod, engedelmesen átveszi. 
Magában is fogyaszthatod, de egy finom sülthöz is kiválóan illik.
A magamban csak “Frankeinstein paradicsomnak” becézett bikaszív paradicsom pont elég nagy volt ahhoz, hogy szépen meg lehessen tölteni. Jelen esetben kölessel és zöldségekkel, tetejére pöttyintettem egy kis cottage cheese-t, hogy szépen rásüljön és mutatósabb legyen.

Hozzávalók:  (4 személyre)
4 db bikaszív paradicsom
5 dkg köles
1 tk só
1 kk oregano (szárított)
2 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
1 szál sárgarépa
1 evk zsiradék

A kölest 3x mennyiségű forró vízben kevés sóval elkezdem főzni. 10 perc főzés után félrerakom lefedve. Félbe vágom a paradicsomot. Egy tálba kikaparom a belsejét. Egy centi vastag “héjat” hagyok, hogy tartsa a beltartalmat. A kiszedett belső húst nagyobb darabokra vágom.
A hagymát felkockázom és zsiradékon elkezdem üvegesre pirítani. Hozzá adom a fokhagymát és a kockázott paradicsomot, az oregano-t. Meghámozom a sárgarépát és a zöldség hámozóval vékony, hosszú szeleteket vágok a keverékbe.
Néhány perc után hozzáadom a már megfőtt kölest és összeforgatom.     
Megtöltöm a paradicsomokat és egy alufóliával bélelt tepsibe rakom. A tetejére szórhatunk zsemlemorzsát, de most inkább egy kis sajtot választottam.
25 percig magas hőmérsékleten süssük.    

Az átállás, hogy egészségesebben, legfőképp kikerülve a húst étkezzünk olyan nehézség a hétköznapjainknak, amit nem tudtam megugrani abban a 3 aktív órában, amit esténként otthon töltünk. Annyiban változik az eddigi gyakorlat, hogy változatosabban használom a gabonaféléket, elhagytuk a fehér cukrot, a régi fehér liszt készlet fele fele arányban bekeverésre került tönköly liszttel, a fehér sót már csak lábfürdőhöz használom. Lehet, hogy a bányasó szürke és összeáll, de sokkal  jobb szívvel sózom azóta az ételt.
A húsevésről sokat beszélgettünk, arra jutottunk, ha három naponta eszem, durván heti kétszer, már tettem valamit, persze ez csak kis lépés.
Ez a recept is a hétvégi esős időt kívánkozik színesebbé tenni, húsos fogás, amit nem csak nézni, hanem csodálni érdemes a szép színek, az komplex íze miatt.
Mostanában mindig kapunk egy egy doboznyi paradicsomot, mindenhez esszük. Kacsazsíros kenyérhez, a nagyokat megtöltve, a kisebbeket omlettbe darabolva, pörköltbe, sült mellé, vagy csak magában.
Hétvégén, a levében főztem és sütöttem meg a csirkét gombával, répával, igazi őszi színek voltak.

Hozzávalók:
8 db bőrös csirke felsőcomb
20 dkg “lucullus” paradicsom
1 nagy szál sárgarépa
9 nagyobb fej gomba
só, bors
5 dkg sajt  

Elkészítés: A paradicsomot szeleteljük nagyobb darabokra, a gombát hámozzuk meg, pattintsuk ki a tönkjét. A tönköket tegyük félre, hámozzuk meg és kockázzuk fel sóval, borssal. Belülről kell ízesítenie a húst.
 Hámozzuk meg a répát, karikázzuk fel. A feldarabolt zöldségeket, nagyjából forgassuk össze, enyhén sózzuk, borsozzuk, a felét egyengessük el egy tűzálló tálban.
A csirke darabokat mossuk át, sózzuk meg, a kis gomba darabokat töltsünk bele egy-egy kanálnyival az állat bőre alá. A töltött combokat tegyük a zöldség keverék tetejére.
A másik felét tegyük a húsra, figyeljünk arra, hogy el takarja, mert különben a sütés végére megég a bőr és kiszárad a hús.
A zöldség tetejére szórjunk sajtot és fedés nélkül (ezért van a zöldség) süssük a sütőbe, alacsony lángon. Akkor van kész, amikor összeesnek a zöldségek és a hús, mikor elfő szinte az összes leve.
Nem kell alá sem zsiradék, sem víz.

A szüleim, szeptember 7.-én ünnepelték a 29. Házassági évfordulójukat. Az esemény előtt gondolkodtunk, mit adjunk ajándékba, de mikor kistestvérem elkotyogta, hogy milyen ajándékokat vettek egymásnak, lemondtam minden tervemről.
Utolsó lehetőségként fél órával az érkezésük előtt elkezdtem sütit csinálni. A süti kinézete ellent mond az alkalomnak, mert olyan bagatell és kis csúnyácska is a a szentem. De akinek nincs ideje elmenni vásárolni, abból főz, amit otthon talál.
De az én legnagyobb megdöbbenésemre, mindenki emlegeti milyen finom volt és hogy csinálhattam volna többet.
???? Összeférhetetlen. Családom másik 2 nőtagja profi cukrásznak elmehetne.

Rest kekszes, almás szelet

Hozzávalók:
200 g háztartási keksz darabokra törve
50 g vaj
4 kisebb alma
1 tk őrölt fahéj
2 tojás
2 evk mazsola (átmosva)
2+1 evk cukor
1 dl tej

Elkészítés: a kekszet nagyjából törjük szét, csak annyira, hogy ne maradjon épp darab. Adjuk hozzá a mazsolát.
Öntsük fel a tejjel, törjük bele a tojást, hogy elkezdjen puhulni.
Az almák magházát emeljük ki és héjastól reszeljük bele a kekszbe. Cukrozzuk és fahéjjal ízesítsük, óvatosan keverjük össze.
A vajat olvasszuk meg, keverjük bele.
Egy gyümölcstorta formát, vagy kis tepsit kenjünk ki kevés vajjal és keksz porral. Öntsük bele a masszát, egyengessük el. A tetejére szórjunk egy kanál cukrot, hogy ropogjon mikor esszük.
Durván 45 percet sütöttem.

Néha szükségünk van egy ilyen nagy kövér macskára, akinek olyan magabiztos kisugárzása van,
Emlékeztet egy régi csoporttársamra, akivel mindig jókat nevettünk. Igazi jó barát a mai napig.
Neki voltak hasonló megszólalásai a saját képeiről, például: vigyázz, ne érj hozzá a mai munkámhoz, mert megégeti a kezed a tehetségem!
Vagy egy klasszikus: megtekintése, csakis napszemüvegben lehetséges, nem bírnátok elviselni a fényét!

Tudom, meredek, ő is tisztában volt azzal, hogy hogy nem tud minden nap tisztán zseniálisat alkotni, csak magát doppingolta néhány keresetlen jó szóval. Egyszerű és hatásos módszer, hogy ne ess szét ha kudarc ér.

Annyira nagy szükség van a szeretetre, mégis attól az embertől vonjuk meg ezt, akivel a legtöbbet vagyunk. Saját magunktól.
Ne aggódj, ha valami hibát elkövetsz, azt a társadalmunk minden adandó alkalommal az orrod alá dörgöli. Duplán nehéz a megoldáskeresés úgy ha még magad utálatára is időt, energiát fordítasz.

Konklúzió: melengessen meg minden nap ez a testes és imádnivaló dög!

Ezt a sorozatot a boredpanda.com-on találtam. Nem ismerem az alkotóját, de külön kaphatna egy piros pontot a teremtőnél a végső elszámoltatáskor, ugyanis akárhányszor olvasom, mindig kihúzom magam.
Igen, nekem ennyi elég.