Le Café de Capucine

A How I met your Mother sorozatnak sok aha élmény mellett azt az információt is köszönheti az emberiség, hogy: megismertették a férfiakkal, hogy a nők minden hónapban egy héten keresztül csokoládét kívánnak, kivéve a kanadai nőket, mert az ők csokoládéja a karamella.

Mivel nem vagyok kanadai én is sírok a csokoládéért akkor, amikor morgok és felváltva sírok és nevetek, valahogy minden olyan kilátástalannak tűnik és nem számít sem fogyókúra, sem magamnak tett ígértet, hogy mértékletesen eszem belőle. (Magamnak nem teszek olyan ígéretet amiről tudom, hogy nem tartom meg, ezt egy általános gondolkodásmódra tett utalásként kell értelmezni, fogyókúra esetében szintén)
Mindenképp csokoládé kell, minden csokis kekszet, száraz csokis gabonapelyhet beabrakoltam múlt csütörtök este. Másnap mentünk Szegedre, úgyhogy volt még egy apropó hogy valami kis sütit süssek.  az már egy másik téma, hogy időközben apukámnak adtam.
Fúúú annyira jó lett, pedig alig raktam bele valamit, kőleves tematikára elkészített sütemény. Apukám múltkor juttatott nekünk egy kis tört és pirított diót otthonról, találtam a hűtőben néhány bon bont, visszafogtam magam és inkább beleraktam…nagyon finom lett vele, az illatokat elég csak elképzelni.

Hozzávalók: (250 ml űrtartalmú bögrét használtam)

1 bögre liszt = 150g
1/2 bögre cukor =120g
csipet só
1 csomag vanília cukor
1/3 bögre  cicás kakaó = 50 g
1 kk szódabikarbóna
1 kis doboz joghurt = 2 dl
2 evk. baracklekvár
1 tojás
10 dkg nagy darabokra vágott dió
5 dkg darabolt csokoládé  

Elkészítés:
A lisztet és kakaót keverjük össze a szódabikarbónával és sóval, cukorral. Üssük bele a tojást és keverjük bele a joghurtot és a lekvárt. elsőnek úgy fog tűnni, hogy nem akar összeállni, de néhány perc múlva szép fényes tésztát kapunk.
Kenjünk ki egy kisebb tepsit vagy egy gyümölcstorta formát kevés vajjal és lisztezzük ki. Öntsük bele a tésztát és szórjunk a tetejére a darabolt csokoládét és diót.
Fél órát süssük közepes lángon.  

Ez az ember egy olyan ex rocksztár kinézetű építész aki vicceskedésből elvégezte a mérnöki fakultást, csak azért hogy tudja, hogy honnan kell a lehető legmesszebb elmennie.
Már most szimpatikus. A hatvanas-hetvenes évek ébredező környezetvédő mozgalmainak hatása alatt megalkotta a saját megoldását az akkori ÉGETŐ ökológiai kizsákmányolásra és szemétkérdésre. Azt mondotta, hogy minek neki építőipar és a termékei, ha négyzet kilométereket töltenek meg a használhatatlan, selejtezett autóabroncsok (már akkor) és az üveghulladék. Épületeit “earthship”-nek nevezte el. Úgy képzelte el hogy nem csak egy lakhelyet egy hajlékot akar adni hanem egy önműködő rendszert, ahol minden igényed kielégülést nyer anélkül, hogy fogyasztanod kellene.
WOW!
 
Annyira szép ez a hozzáállás, viszont eltelt egy emberöltő és ez a fecske nem tudott nyarat csinálni. De legalább megpróbálta és néhány helyen nem csak megbólogatták az ötletét és továbbálltak. Így jutott el hozzánk is.

Minden magára valamit is adó zöld szemléletű platform feldolgozta ezt a témát. Évekkel ezelőtt láttam az építési tematikájáról készült dokumentumfilmet, akkor nagyon tetszett a gondolat, de néhány dolog utána eszembe ötlött:
1. a szemét amit építőanyaggá emel alkalmas e erre a feladatra? Ezt a biztosítási szakemberek átlagostól eltérő használati módként aposztrofálnák. Káros e?
Contra: azok az anyagok, amiket kanonizált építőanyagként beépítenek mennyire jók élettanilag? Régi példa a kohóhabsalak. Kohó-hab-salak=szilikát és társai. A három szóból ami alkotja kettőtől kiráz a hideg. Még jobb, hogy ilyen házban nőttem fel és 27 évesen tudtam meg, hogy a gyártása után 5 évig SUGÁRZIK. Fél éves voltam mikor beköltöztünk a friss házba. Merci beacoup, kedves pénzéhes gyártók akik megszedtétek magatokat abból, hogy ipari hulladékot adtatok el építőanyagként. Magyarországon 30.000 ilyen lakás készült.
Csak hogy tudjuk, ma sem minden fenékig málnaszósz: P. meséli mindig, hogy amikor padlástereken nézi meg a szigetelést, akkor a leterített kőzetgyapot irritálja a bőrét, a szemét és a légutait. Hogyan zizeg egy ilyen kosz az ember tüdejében?
Ez csak egy sárga paplan! Vajon a tökös legények paplanterítéshez  felvesznek maszkot és védőruhát? Persze, hogy nem.
   

2. Hogy működik a gyakorlatban, észrevesszük? Esetleg fázunk e benne? (P. felvetette, hogy a mi éghajlatunkon hőhidak nélkül nem kivitelezhető)
3. Elég masszív e?
  

 

Ez a kérdéskör elaltatta a lelkesedésem, egészen tegnapig, amikor is elballagtam egy gumis műhely mellett, halomban álltak az abroncsok. Eszembe jutottak ezek a házak. Utána néztem, hogy az elmúlt pár évben történtek e változások, fejlesztések a témában. Íme:
Azok is megkívánták a gumiabroncsból való építkezést, akik nem az arizonai sivatagban laknak, kitapasztalják hogyan lehet téliesíteni. Még Kanadában is láttam példát erre.
A földet beledöngölik az abroncsokba és oldalait kitapasztják. Masszív tartószerkezet, durvább mint egy vályogfal. 
Persze van aki azt vallja, hogy nem kellenek a mesterséges anyagok az építkezésbe, főleg nem hulladék. Naív az, aki azt gondolja, hogy még mindig van annyi természeti értékünk, amit elvehetünk, újonnan. Ennyi szemétből, a beépítés miatt is csak a a jéghegy csúcsát forgathatjuk vissza egy időre.
A napokban láttam egy keserédes kiszólást. Így hangzott:
A gyémánt örök!
Alatta egy műanyag flakon dörzsölte a kezét: -Majd meglátjuk!   

Imádom, nekem is kell egy ilyen előtér.

Mint a Mátyás király és az okos lány esete: kert is, ház is. Kint is bent is. Gyönyörű.

Még egy ok, hogy felelősen alkoholizálj.

Adok magamnak egy piros pontot a mai napra, mert nem hagytam magam.
Alapvetően egy belülről zizegő embernek tartom magam, aki nem képes arra, hogy az adott helyzetben meg tudja magát védeni, amikor az igazságtalanság történik.  Rossz rutin!

Tedd a szívedre a kezed, te is hallottál már ilyen valakiről. Kiről? Arról aki Csak utána mérgelődik és akkor jutnak eszébe a hangzatos frázisok. 
Életem első 25 évében azt gondoltam, hogy ez a normális, de el ne hidd. Mártírként olyan jó volt abban a sajnálatban csobogni, amivel az adott ember “jutalmazott” amikor elpanaszkodtam magam milyen méltánytalanul bántak velem.
De csak a második negyed század értette meg velem, hogy minden problémámnak a forrása a belső berkekben keresendő. P. volt az első, aki azon kívül, hogy megjutalmazott a sajnállak bon-bonnal odamondta, hogy magamnak köszönhetem, de hibáimmal együtt szeret.

Mai napig rosszul esik, de mi esik jól az embernek ami a hiúságán kívül van? Legalább megtanított arra, hogy nem vagyok már óvodás, hogy mindenki nyerni hagyjon, csak mert én, én vagyok.

A hétfők mindig kemények, felgyűlik a hétvége minden elnapolt dolga. De szerencsésen végigeveztem rajta, bakik nélkül. Ismerem magam, hajlamos vagyok a dekoncentráltságra, ezért elővettem a
régi módszert, mondom mit hova írok be. Így nincs hiba, csak zen és
elvégzett, tüftig munka. Úgy fogom fel, hogy ha egyszer jól megcsinálom,
az kevesebb idő, mintha félig rosszul, vagy hiba esetén 2x.  
Elbattyogtam a postára a kötelezőkkel.
Rossz egy olyan ember munkáját megkérdőjelezni, aki akár az anyukád is lehetne, de sajnos nem tehettem mást. Mindketten magyarul beszélünk és majdnem bedugtam a fejem a 10×20 cm-es beadó ablakba, hogy véletlenül se legyen félreértés.
Rossz érzés nélkül át akart vágni egy jelentősebb pénzösszeggel, csak azért mert közben beszélgetett, miközben a munkáját csinálta. Mögöttem a sor felgyűlt és a nyugdíjas siető emberek ilyeneket mondtak:
– (sóhaj) Így bizony nem érem el a buszom!
– Marikám foglalsz nekem ITT helyet, (sóhaj) megyek megnézem a receptes újságokat!
Gondoltam magamban: és lekésed a Huan Miguel sorozatod és van esély arra az én receptem lesz a receptes újságban.
Az ilyenekkel kapcsolatban: nekem határidőim vannak és az órára mutogató ügyfeleim, akik a pisi szünetemet is ki akarják használni, mégsem szoktam senkit siettetni, vagy éreztetni vele, hogy nem fontos az ő dolga az enyémmel szemben.

Nagy nehezen kész lettem, a hölgy egy olyan összeget mondott, amire nem voltam felkészülve. Megkérdeztem, hogy miért kerül annyiba, mint a többi amin minden van. Rávágta, hogy azért mert azt kértem és hogy amúgy is az én hibám ha összekeverte, mert nem sorba adtam neki oda. Nem is adtam annyi szelvényt, amiről kiállította a számlát és az elején figyelmeztettem rá.
Kiszedettem vele mert persze már bedobálta egy kosárba, azt sem tudta, hogy mekkora borítékot keressen. Gondoltam magamban, itt ragasztott rá, 10 percig molyolt vele és nem emlékszik h egy szabvány A6 vagy egy 2 mérettel nagyobb A4-es? Azért az nem olyan gyakori.
Ekkor állt át a nyugdíjas részleg egy másik sorba és nagyon csúnyán néztek. Kiderült, hogy az elvégzett munka az olyan volt mint hozzáállás. Majdnem mindegyik levelem össze lett firkálva és átragasztva, mert rossz azonosítószámot tett rá.
Az agyam elég nagy nyomást érzett belülről, hogy valami csúnyát odaszóljak, hogy lehet valaki ilyen hebrencs, de nem akartam még egyet rúgni rajta. Csak elnézést kértem a még mögöttem állóktól, hogy a szemmel verést ne érezzem a hátamon.
De érdekes dolgot tapasztaltam, nem voltak mérgesek, csak csalódottak.
Mindenesetre annak a dolognak örültem, hogy nem vagyok még középkorú és hogy fiatalon szembesülök a saját hibáimmal. Megoldani nem lehet egyből, de legalább alázatos vagyok a munkám iránt és ha valaki beleköt, akkor meg tudom magyarázni, hogy miért, mert foglalkoztam az ő ügyével is.        

Az önsajnálat és a múltam s(z)arában való vájkálás erősségem, de igyekszem nem gyakorolni.
Egyre inkább szenvedek a társaság hiányától. Piszok szerencsés vagyok, mert a párom egyben a legjobb barátom is, az az ember akinek minden bánatomat elsírhatom és minden alkalommal tud olyan észérvet mondani, amitől érzem, hogy tovább elviselni magam, nem kihívás, hanem inkább egy folyamat.
Viszont ahogy ő is eljár a munkatársaival néha meginni valamit, úgy nekem is igényem van arra, hogy életbe vágó semmiségekről beszéljek, mert így kerek az élet.
Olyan időszakban vagyok, hogy ez nincs meg, elfogadom, de  hiányzik.
A sikeres emberi kapcsolatokat azon a jelenségen keresztül mérem, ami során rádöbbensz, ha ezzel az emberrel jártál volna egy középiskolába, egyikőtöknek sem lenne érettségije. Mert mindig fontosabb lett volna a napi hülyeségfaktor és teljes összhangban lubickolni.

Szentencia: “Az életed játék, játékos legyél, ne a focilabda.”

Őszi malactál

Hozzávalók:
6-8 szelet bőrös malachús
1 fej vöröshagyma
1 szál sárgarépa
5 dkg vaj
só, bors
oregano szárítva
3 evk mustár
2 dl fehérbor

Köret:
1 kg kanadai sütőtök

Elkészítés:
A húst mossuk át, enyhén sózzuk meg, szórjunk rá oreganot. Kevés vajat olvasszunk a serpenyőben, forrósítsuk fel. 2 szelet húst rakjunk bele és ne piszkáljuk 2 percig, had tudjon szépen megpirulni. Fordítsuk meg és süssük egy percig. Tegyük ki a sütőtálba. Ha elfogy a vaj, rakjunk bele. Addig tisztítsunk meg egy sárgarépát és szeleteljük fel, a hagymát, nagyobb szeletekre. A visszamaradó szaftban pirítsuk át a répát és a hagymát. Pár perc után öntsük fel a borral és kanalazzuk bele a mustárt. Tegyünk bele egy tk sót, borsozzuk.
A sütőtálba rakjuk a húsokat és öntsük le a zöldséges, boros raguval. Fedjük le alufóliával és tegyük a sütőbe egy órára 180 fokra. Félidőben cseréljük meg a zöldséget és a húst, hogy süljön a hús. Az utolsó 15 percbe fedjük ki.
Fogyasztás előtt pihentessük a húst, szórjunk rá snidlinget. 
Köretnek fogyasztható hozzá burgonyapüré, rizs vagy sült zöldség.   

Hozzávalók:

(2 személyre)
1 db csirkemell bőrrel, csontos
50 dkg krumpli
3 tk só
5 dkg aprított petrezselyem
2 dl főzőtejszín
8 dkg sajt

Elkészítés:
A csirkemellet hosszában vágjuk ketté. A húst vízszintesen, hosszában vágjuk be, ízesítjük és nem hagyjuk, hogy kiszáradjon, “fojtós” legyen. Ha nagy, akkor 2 ilyen is bevágást is ejthetünk. Enyhén sózzuk meg. 
Aprítsuk fel a petrezselymet, tegyünk bele 1 tk sót, reszeljünk bele pár dkg sajtot és engedjük fel kevés tejszínnel (0,5 dl). Ezt a tölteléket hagyjuk kicsit állni.
A krumplit hámozzuk meg és szeleteljük fel vastagabb szeletekre, majd 1 tk sóval egy sütőtál aljába halmozzuk, forgassuk át, hogy mindenhol érje a só.
A húsnak készítsünk egy kis fészket a krumpli között. A tölteléket töltsük bele a a hús réseibe. Vastag hús volt, került a bőre alá és 2 rétegben a húsba, tegyük bele. Öntsük fel a maradék tejszínnel. A tetejére szórjunk sajtot és levegősen fedjük be alufóliával.
50 percig süssük 180 fokon, majd az utolsó 15-20 percre fedjük ki. 

Ahogy nemrég ígértem, egy írást terveztem a Múzeumfaluban megfogdosott és megcsodált, Árpád kori építészeti bemutatóról.
Október 3.-án nyitott ez a nagyjából 8 házikóból álló kis “falu” tóval és fedett, kemencével összekötött kis sütögetővel. Mi még 90%-os készültségben láttuk, csak kifele menet vettük észre a belépni tilos táblát. Vágyom arra, hogy megnézzem milyen lett az összkép a tereprendezéssel, esetleges használati tárgyakkal, viszont itt most nagyon sokat tanultunk a félkész szerkezetekből, még nem takarta semmi.
Utánaolvastam a néprajzi lexikonban (ami nálam a kutyalexikon szintjén van, piszkosra olvastam mindkettőt), putrinak, vagy burgyénak neveztek minden olyan lakóépületet, amely 60-80 cm-rel nyúlt a földszint alá. Biztosan nem volt náluk centi, hogy szabványméretet készítsenek, de valamit a tudósoknak is rögzíteni kell. 

Burgyé ház a magyar néprajzi lexikonból

Ez a kép a századfordulón készült, egészen a 2. világháború végéig, használtak a kis falvakban ilyen zsellér hajlékokat. Szerintem nagyon hívogató.Sőt még lehet találni manapság is.

http://www.ingatlantajolo.hu/ingatlan/magyarorszag/zala-megye/cserszegtomaj/haz-hazresz/csaladi-haz/elado-kinal/2727989

Továbbá a héjazat tapasztással készült, szalmával, nád fedéssel, vagy élő tetővel. A gödörből kiemelt földdel a végfalakat tapasztották be és hagytak egy keskeny nyílást, hogy minimális fényt engedjenek be.

A másik megoldás az áhítozóknak a napsugarak beengedésére az a mini ablak, nagyjából 30×40 cm amelyet egy vékony bőrrel fedtek. Olyan feszesen volt ráhúzva a keretre, hogy meg lehetett doboltatni.
De ne szaladjunk előre a részletekkel.
Elviekben én úgy mentem oda, hogy ez korabeli technikákkal van felépítve és olyan elfogult voltam, hogy nem is vettem észre semmit, csak egy héttel később, mikor beszélgettünk, mesélte P. a kis szemfüles, hogy azért néhány Bau**x-os szöget felfedezett a matériában.
Az értékéből nem von le semmit, mert a nagy szerkezetek fából készült csapokkal voltak rögzítve. A tartószerkezet fái le voltak hántva, belülről gyönyörűen ki lehetett venni a szerkezetet.
Minden kunyhóban volt egy kis tapasztott kemence, erről úgy olvastam, hogy az ajtón és a szerkezet résein szivárgott ki a füstje, de itt több módon volt megoldva.
Volt ez a módszer, volt olyan hely, ahol egy kezdetleges kürtőt építettek vesszőből, ami terelte  a felszálló füstöt.
Majdhogynem ahány ház volt, annyi különleges technikát láttam, arra vonatkozóan, hogy hogyan ment a lejárás a padlószintre. Volt olyan, hogy egy farönkbe vágtak lépcső fokokat, volt akadálymentesített rámpa, voltak földből kivágott lépcsők, ezek pepitája, vagyis amikor léceket töltöttek fel földdel. 
  

A lécekkel fedett rész volt a hűtő, azt mondták az okosok

Szélvédő gádor és kis korlát

elhúzható ablak és egy ismeretlen buckalakó asszony

kemence

háttérben egy templom torony, mint egy partra vetett cethal

Ez az, aminek a funkciójára nem jöttünk rá. Tudja valaki?