Le Café de Capucine

Benedict “Csumpercsen”, ahogy P. emlegeti, az egyik kedvenc színészem (szerintem neki is). Miss Marple sorozattól a Sherlock Holmeson keresztül a Star Trek fő gonoszig minden karaktert elvisz a hátán. Az elmúlt évek egyik legfelfutottabb színésze, Hálistennek megérdemelten.
Londonban szétmetróztuk magunkat, mert megtudtuk, hogy ő is azzal jár, ha épp nem limuzinban vagy luxusrepülőn ül.
Jó téma, jó színészek… remélem majd ömlenghetek róla hamarosan.  

Szombat reggel, találtunk egy műsort, amitől mindkettőnknek kocsányon lógott a szeme a gyönyörködéstől: mallorcai konyhaművészet, mezőgazdaság és túrautak. Ott láttuk ezt a receptet, amitől feltételes reflexként az agyam kijelezte a hiányzó belevalókat és a meglévő előkészítésére koncentrált.
Mindenek előtt áztass be 150 g szárazbabot. Tudom, hogy még semmit sem tudsz, de tedd meg.
Néhány hozzávaló kell csak hozzá, némiképp téliesíteni kellett, ugyanis nincs cukkiniszezon, az a változat majd júniustól készül, friss fejtett babbal, mert megszavazta a nagyérdemű, hogy: még, még, még! Van amit önkényesen kihagytam, bagatellizáltam és beletettem.
Este betoppant a család, a gyógyfürdőtől kiszívva és ezt kapták a szaftos csokoládétortával lefojtva. Mit ne mondjak, nem panaszkodtak.

Hozzávalók:
1,5 kg csirke (combok, melle húsa negyedelve stb)
1 db konzerv darabolt paradicsom
1 fej vöröshagyma
150 g szárazbab
2 dl víz
2 szál sárgarépa (cukkini helyett)
1 dl almalé
1 tk só
2 gerezd fokhagyma
5 dkg chorizo kolbász (nem kell megijedni, bármilyen paprikás kolbász megteszi, épp volt otthon, az eredeti változaban is szerepel)
3 dkg füstölt szalonna

Elkészítés:
Mire elérünk ide a bab úgy ahogy megszívja magát és egy kis lábosban előfőzhetjük kevés sóval.
A csirke darabokat átmossuk, nagyjából egységes méretűre daraboljuk. Előveszünk egy nagy főzőedényt és felpirítjuk a darabolt szalonnát, a zsírban a darabolt hagymát megfuttatjuk. Jöhet a kolbász, kis darabokban.
Bőrével lefele belefektetjük a csirkéket, hagyjuk pirulni nagy lángon. Megforgatjuk, sózzuk. Darabiljuk bele a fokhagymát.
Közben fő a bab, vizével együtt öntsük nyakon a csirkét és fedjük le 20 percre.
Miért kell ez? A csirke leve, a fűszerek ízesíti a babot, nem csak a vizet issza.
20-30 perc elteltével vegyük ki a csirke darabokat, nem akarjuk hogy a bab főzési ideje miatt túlfőjön és cafatokra essen.
A babot főzzük alacsony lángon, közben beleborítjuk a paradicsomot és az almalét. Kavargassuk meg néha, nehogy leragadjon. Fokozatosan be fog sűrűsödni, kóstoljuk meg: ha a babon érezzük, hogy mar kásás az állaga, tegyük vissza a húst, ne rá, hanem minél tömörebben az aljára hogy befedje a zöldség. Amúgy itt át is pakolhatjuk egy sütőedénybe, ugyanis pőrén, fedő nélkül a sütőbe vándorol ízesedni és tömörödni, további fél órára.
Ezek után zárjuk rá a a gázt és a vendégek érkezéséig, tálalásig rá se nézzünk.
Krumplipürével nagyon finom.

Nem szeretem a Valentin napot, mert erőltetettnek tartom, nem is vesszük eseményszámba.
Ezért nem is akkora időzítettem ennek a kis lapnak a megmutatását, most lettem kész vele.
Szeretni
és elfogadni egész évben van lehetőségünk, még ha a virágárusok azt is
tanácsolják, hogy február közepe ennek a tetőpontja. Az a bizonyos 14. 
Szeretem a robotokat, tetszenek a gombok, ketyerék, mutatók rajtuk. Nem szőrösek mint egy macska, de legalább olyan aranyosak.
Azoknak
a pár daraboknak szeretnék alternatívát nyújtani, akik nem találják a
kismackó-parfőm-romantikus komédia szentháromságban a megfelelő
ajándékot a másiknak. Így akár át lehet nyújtani a béltrancsírozós
játékot is akár, van átvezető figura.
Sőt, egész évben oda lehet
adni, vagy a reggeli café mellé kikészíteni: “CSAK ÚGY” felirattal. A
másik, ha nem ő a higany ember a Terminátor 2-ből, értékelni fogja.

Kattints, ments másként és nyomtass beeeep!

Reggelente úgy szoktam munkába menni, hogy hallgatok valamit. Van amikor az agyam megelégszik egy kis zenével, máskor tartalomra is szükségem van, hogy hallgatva tanulhassak valamit.
Előadásokat szoktam hallgatni, motivációs előadásokat és olyanokat, amik elemzik a siker lélektanát, vagy táplálkozásról, művtöriről stb szólnak.
Jobban érzem magam, hogy a nap ezen fél óráját láthatatlanul, csak nekem duruzsolva az önfejlesztésre fordítom.

Itt hallottam egy amolyan anglicizmusról, a zabpehely reggeliről. persze nem egy barlangban éltem eddig, tudtam hogy van ilyen, de most kedvem is volt hozzá, hogy kipróbáljam.

Az un. porridge nem más mint zabkása, megfőzve, nem rázva vagy keverve. Nem tudtam elképzelni, amikor filmekben láttam, hogy annyi a reggeli, hogy az a soványka kis tányér kása elég e egy embernek, van e élvezeti értéke, furán nézett ki, úgy, hogy senki nem mondhatná rá, hogy: de megkívántam stb.
Az elmúlt években fokozatosan helyet kapott a konyhában mint kiegészítő gabona a liszt mellett, sütibe sütve, az elmúlt hetekben pedig zabkása reggelit ettem az eddigi sandwich helyett. Reggeli rutinba beépíthető az elkészítése, nem sminkelek, viszont nagyon rossz
öltözködő vagyok, képes vagyok egy ruhadarab miatt átöltözni. A reggeli
készítés sokszor nem fért bele. 
Csak azt kérdezem magamtól, hogy eddig mért nem? Nagyon megszerettem, több pozitív hatását észrevettem.
 
– Lapos has. (Kitakarít mindent, ami nem tud kiürülni)
– Hidegben nem fázom annyira, annak a kis tányérnyinak van fűtőértéke! Képzeletemben, a skót felföldön sétálok az esőben és egész nap után sem fázik a lábam. Nem hiába náluk a legelterjedtebb.
– Jobban alszom. (a népi gyógyászatban alvás zavarokra is alkalmazták)
– Energiát ad délelőttre, 3,5-4 órára eltelít.
– Édes íze van.
– Szebb arcbőr. (rémlik a zabpelyhes arcpakolás? Na ez is az csak a másik oldalról hat.)
+ bonus: Fél kg 150 ft. Egy hétre elég, milyen durva ennyi pénzért milyen reggelit tudsz venni egy hétre?

Elkészítés: Utánaolvastam, az okosok óva intenek attól, hogy sokáig főzzük, mert elvesznek az értékei. Így nálam forrázással készül.
5 evk hengerelt zabot egy müzlis tálba teszek és felöntöm 1,5 dl forró vízzel. Letakarom egy kistányérral és 10 perc múlva kész.Látttam ilyet, hogy éjszakára hűtőbe rakja vízzel felöntve, meg mindenféle változatot, de nekem ez a nyerő. 
Általában akkor kapcsolom be a vízforralót, amikor kibotorkálok és elengedem az embert. Felforr, felöntöm és mikor beágyaztam, stb megeszem.
Rakok bele ízesítést: fahéj, néhány szem dió, lenmag, jobb napokon nutella, kókuszreszelék.
Írtak hozzá friss gyümölcsöt, tejterméket, de nekem nem ízlett annyira.
Mindent egybevetve örülök, hogy ezt kipróbáltam.

Zabtáblák reggel. Forrás: flickr.com

Fun fact: az egyik menyasszonnyal azonos ruhánk van. Rajta jobban áll.

A válasz: www.duolingo.com

Az elmúlt napokban fokozatosan ráfüggtem egy alkalmazásra és most már minden böngészéssel töltött időmet felváltotta a nyelvtanulás.
Én szeretek nyelvet tanulni, használni is szeretem, csak épp mindkettőt rosszul csinálom. Foghatnám arra, hogy kibabrált velem az idegen nyelvet tanító egyén, de hazudnék, ugyanis azonkívül , hogy rapszodikus, fellángolásból tanuló vagyok, hozzám társul egy adag szétszórtság és a logikai összefüggések korlátozott megértése. Hát, nem egy nyelveket szórakozásból tanuló típus.

Amikor a fősulis tanárom megnézte az első rajzaimat nyelt egyet és ezt motyogta: hát, végül is kevesebb munka fegyelemre tanítani és keretbe rakni ezt a gólyafészket, mint hogy arra szorítsam rá magát, hogy legyen bátrabb…
Visszatérő probléma.
De a nyelvvizsgára való egyéni felkészülésem megtanított arra, hogy tudok én seggelni és koncentrálni ha akarok.
Kérem szépen, ennél még azt sem kell. A nyelvtanulást én mókásnak látom, egy utazásnak, ahol nem húzzák le a kedved magolással, legyen akár az a francia igeragozás.

Ez a program ingyenes, egyszerre 2 nyelven tanulok, ugyanis az egyiknél új szavakat a másiknál szinten tartom. Sajnos a magyar választék az angolra korlátozódik, de még egy okkal több hogy megtanulj: ha angolul már tudsz sokkal több nyelv elérhető.   
Nem kell több hozzá mint egy fülhallgató és ha nem vagy szégyellős hangmintával ki lehet egészíteni, hogy jól ejted e ki a szavakat, a feladatok 20%-a ilyen.
Zseniális, pofonegyszerű és kegyetlen.
Nincs bevezetés, csak in medias res, csapjunk bele a közepébe. Mindent hallasz, mindent fordíthatsz és ha jó a válasz, akkor felkúszik a léc, ha nem jó akkor visszakúszik.
Így lehetséges az, hogy addig gyakoroltatja veled a lecke szavait, amíg kivülről nem tudod. Sőt, intelligens! Ha leblokkoltál a sok új anyagtól, aszerint válogatja a szavakat, amik mindig jól mentek és olyan feladatot ad be amitől visszajön az önbizalmad.
Nem különálló ragozások, névmások rögzülnek bokorban, hanem mondatban, tudod mint a való életben.
Így egy leckét lehet 20 kérdésből megoldani, vagy 65-ből, de kiszenveded.
Csak ajánlani tudom, ha esetleg be akarnátok tartani az újévi fogadalmat, vagy te is aközött a ~40.000 (direkt alámondtam) majdnem diplomás között vagy, akik a nyelvvizsga miatt nem kapták meg a papírt.

 
ui:
most találtam egy cikket a nyelv magyar változatának fejlesztéséról és a rövid jellemzéséről. Kicsit lemaradtam arról, hogy első legyek aki körberajongja ezt a programot.
Na jó, még egy írás a kezdetekről.

Napok óta készültünk erre a kis kirándulással egybekötött munkára és ennek az alföldi lyánynak nagyon tetszett a befagyott patakmeder alatt csobogó víz, a Huták 2-3 utcás település csoportjai és a harapható friss levegő. Csak 2 óra, de milyen más.
Mikro nyaralássá tette az egészet a januári nap és a távolban kirajzolódó kék hegyek. Beleszerettem ezekbe a bájos homlokzatú házikókba és egész nap elnéztem változik rajtuk a fény és árnyék, de időre mentünk, ennyi tellett.

Dec 20.
A zsidó negyed bohém, színes és hívogató hely volt termelői piaccal, kávézókkal, teázókkal, de éhesek voltunk. Hosszas keresés után, kifázva találtunk egy hívogató kis éttermet. Borzasztó mód érdekelt az épület, mert az alagsorába le lehetett látni, nem az egészre, csak egy kis szeletébe. Egy falat kivágtak, a padlót eltávolították alatta és két oldalról korláttal zárták le. A korlátok felett pakolásra szolgáló teret hagytak. Talán nem lepődtök meg azon, hogy ezt a furcsaságot első benyomások között kiszúrtam és úgy választottam asztalt, hogy feltűnés nélkül közelíthessem meg az objektumot, kiderítve titkos funkcióját. Nem jöttem rá, pedig a fejem a rácsok között volt, amikor nem látták. Persze meg is kérdezhettem volna, de akkor mi lesz a titokkal? Az épület a Kazimiers egy háza volt és az alagsor volt olyan mély, amennyire a földszint belmagassága: 4 méter körül. 

Termelői piac

Megkóstoltuk pirogot egy kis sörrel. Fura találkozás volt ezzel a pucérnak tetsző, töltött tésztával, amit pirított hagymával szórtak le. Talán az, hogy itthon valamibe mindig beleforgatjuk a megfőtt tésztát vagy tésztaételt. Gondoljunk bele: grízes tészta, szilvás gombóc, derelye, túrógombóc. Nem vagyok egy olyan aki fintorog az olyan ételre, amit nem szokott meg, csak az a merev gondolatom volt, hogy lemaradt az utolsó lépés. Mindegy, jó szívvel megebédeltünk és meg akartuk keresni Schindler gyárát.
P. kinézett a parton egy épületet, ami felé nyúlt egy modern fém épület, rámondtuk, hogy biztos az, megnézzük magunknak.
Belebotlottunk egy téren a lengyel néprajzi múzeumba. Imádom a néprajzot és P. volt olyan gentleman, hogy pofavágás nélkül végignézte velem, mert amint beléptünk, nem mentem el onnan.
Utólag bevallotta, hogy neki is tetszett.

Kemence komplexum

Iskola, papír függönyökkel

Az első észrevételem az volt, hogy a lengyelek nagyon jól ki tudják használni egy városi épület sajátosságait és úgy adni az embernek “skanzen” élményt, hogy nem kell elutazni. Egy pucér fehér folyosón kis faházak makettjeit láttuk. Megcsodáltuk és benyitottunk a folyosóról nyíló vastag faajtón. Wow! Bent voltunk a házban. Gazdag és szegény paraszt háza. Szemben ott volt egy iskola, egy az egyben ott volt az is! Egy olajütő malom egy vizimalom belső tere, annyira jól meg volt csinálva. A felső szint a klasszikus kiállító tereket használta, olyasmi volt mint a Déri múzeum, itt Debrecenben.
Gondolkodtam amit a jegyszedő néni mondott: “Lengyelország legnagyobb néprajzi gyűjteménye” Lehet hogy csak egy hangzatos reklám?
Nagyobb ország mint mi, mégis egy bő óra alatt végigjárhattuk? Nem hiszem el, hogy az élet és a népművészet ennyire legyen árnyalt, egy olyan országban, ahol legalább annyi konfliktusba, megszállásba, kitelepítésbe stb. belenyúltak mint mi? Mindegy, ezt nem tudjuk meg, de nagyon büszke voltam arra, hogy nálunk ilyen szépen összegyűjtötték, hogy tanulhatunk belőle.
Lesétáltunk a Visztula partjára, elindultunk a régi gettó felé, nagy nehezen megtaláltuk a keresett épületet, amelyről kiderült, hogy lengyel konceptuális művész múzeuma. Nagyon tetszett maga az épület. Fáradtak voltunk már ahhoz, hogy fura installációkat nézzünk. Szerintem P. sohasem lehet annyira kipihent, hogy az agya befogadjon egy ilyet, nekem is évek kellettek hozzá, hogy komolyan vegyem.

Pihentünk és elindultunk vissza a hotelbe, nap végére mindenki kint volt a főtéren, egy színdarab hangjai cikáztak az épületek között, volt aki táncra perdült, mikor egy ismerős karácsonyi dalt hallott. A téren jó hangulat volt, ahogy a gyerekek szaladgáltak, az emberek
forralt bort ittak olyan szánokban, amik úgy néztek ki, mintha éppen akkor kapcsolták volna
le a lovakat.
A Posztós csarnok kinyitott, felkapcsolták a világítást. Nyugdíjasokat meghazudtoló lassúsággal hazamentünk, félúton feltankoltunk abból a fánkból, amiről mondottam volt, hogy eddigi életem legjobbja.
8 óra séta és szél után nem kellett altatni, bár volt tervben egy kis esti séta, de miután lezuhanyzol és belebújsz a patyolat ágyneműdbe, nem akarsz kimászni.
  
Dec 21. 
Oscar Schindler gyára:
A halál mellett Krakkóban volt az az intézmény, ami az életet jelenthette egy zsidó embernek a II. világháború alatt.
Oscar Schindlernek volt egy zománcáru gyára a krakkói iparnegyedben, idővel átnyergeltek a legveszteségesebb hadiipari gyárrá, ugyanis 2 év alatt egyetlen darab használható lőszert sem gyártottak a 3. Birodalomnak. Szerintem zseniálisan pofátlan húzás.

Hozzávetőleg 1200 ember került fel arra a listára, ami után “Schindler jude”-nak nevezték a munkásait. A történetből készült filmet itt is forgatták.
Ez a kiállítás annyira komplex, látványos és interaktív volt, hogy nekem bekerült az első 5 múzeum élmény egyikébe. Ha Krakkóban jársz, kérlek ne hagyd ki, nekem ez a kiállítás volt az utazás fénypontja.
Végigvezettek minket a harmincas évek perecillatú, bicikliző romantikájától a koncentrációs táborig. Ez a kiállítás az egész zsidó közösséget mutatta be.
Drága jó Istenem, még arra is odafigyeltek, ha egy börtön mellett haladsz el, akkor egy suttogó hang kísért. Szobákat rendeztek be azokkal az életkörülményekkel, amik a gettóban voltak, benne az emberek sziluettjei. Talán nekem az a szoba tetszett a legjobban, mert annyira természetes mozdulatokat válogattak oda, szép karaktereket: szakállas rabbi huzentrógerben, gyönyörű, nem épp fitos orrú hölgy toalett közben, anyuka varr…annyira huncut volt, ahogy a kiradírozták a határt a látogatók és a kiállítási tárgyak között: beleütköztél a kiteregetett ruhájukba, úgy mehettél tovább! 
A megmentett emberek névsora a főnök irodájában kapott helyet egy hatalmas üveg kockában, amit megtöltöttek a zománcedények, amiket csinálniuk kellett.
De a legdurvább: az amikor szimbolikusan a kálvária végére értünk, túl a munkatáboron, egy olyan térben kell végigtapogatóznod, aminek nincs fala, padlója, csak egy puha, instabil felület, ami a végén “kiköp” magából, mikor végigbukdácsolsz rajta és egy fehér szobába érkezel.
Csomó mindent elfelejtettem, itt ülhetnék egy napot amíg leírom minden benyomásom, de épp ezért kell megtapasztalni.
Képek a bemutató terekről a teljesség közelítő igénye nélkül, csepp a tengerben:
 

Auschwitz- Birkenau
Napok óta készülődöm ennek a napnak a megírására, utólag is csak hebegek, ha megkérdezik, hogy milyen volt elmenni Auswitzba.

Becsületes nevén Oświęcim szép kis város, meglepődtem milyen nagy, 41.000-en lakják.
A térképet csak érdekességből vágtam ki, nekem összeszorult a szívem mikor megláttam mekkora helyet foglal el mai napig a birkenau tábor. Nem is lehetne eltéveszteni. Mögötte ott van a jótékonyan eltakaró erdő, ahol a gázkamrák voltak. Jobb alsó sarokban a régi Habsburg laktanya “kicsiny” szabályos foltja vehető ki, ahol a hírhedt, “A munka szabaddá tesz” feliratos kapu található. Oda nem mentünk be, azóta is áldom a szerencsémet, hogy már nem fért bele az időnkbe.

  
Az embert semmi sem tudja felkészíteni arra, amikor élőben látod az ismert képeket. Fejembe meg nem fordult, hogy ekkora terület. Nem látod a barakk sor végét, mert a hátsó részt felégették az oroszok, így csak a kémények meredező csonkjai jelzik a helyét.
Nem tudod belátni a a szemeddel és a tudatoddal teret, amit egykor emberekkel töltöttek fel. Az ember vállára ráül valami nehéz és fojtogató és nem akarsz körülnézni. Közben ahogy a cipőmet néztem, végig az járt az eszemben, hogy azok a szegény emberek is itt bukdácsoltak ahol én és nekik sem sok kedvük lehetett körbe nézni.
A bevezető sínpálya végighaladt a szekciók között és otthagytak egy marhavagont, ami teljesen zárt volt és kellemetlenül kicsi. A tábor végében volt egy emlékmű, a felrobbantott gázkamra mellett, amit a németek tettek tönkre, mikor a felperzselt föld taktikáját alkalmazták a 45 ben. Talán ez volt a legdurvább rész…azóta nem nyúlt hozzá senki. Belenéztem a nagy gödörbe és megláttam a futó csöveket, amik pöfögték ki ezernyi ember hamvait. Csak tátottam a szám, mert annyira kegyetlen és sunyi módja ez a háborúnak. Nincs az a játékfilm, dokumentumfilm, vagy iskolai tanóra, ami erre fel tudna készíteni, hogy ezt megnézd.    
A gondviselés olyan időt választott, ami még inkább megragadta ezt a helyet: Metsző szél, barátságtalan havazás előtti szürkeség.
Irigyeltem P.-t mert ő a tanulás az érdeklődés izgalmával tudott körbenézni, ami nekem nem ment. Nekem csak potyogtam a könnyeim és azt vártam, hogy minél hamarabb a kapun kívül kerüljek.

Amikor kijöttünk a táborból, olyan jótett tenni akarás lett úrrá rajtunk, hogy beengedtünk egy ismeretlen koreai teenagert az autóba és elvittük a másik táborhoz, mert szegényt ott hagyták a buszos kiránduláson. Te hogy éreznéd magad Birkenauban, ha tél lenne, esteledne és külföldön vagy, tökegyedül? Hajszálon múlt, hogy nem vittük vissza egészen Krakkóba. 

minden kémény pár egy barakk

Ha 70 évvel korábban írnám ezt, valószínű ezt a reakciót kapnám:
1. Honnan van neked babkávéd? Még jegyre sem adnak!
2. Nem kérdés, lefőzném még egyszer.

De betyárosan jó életünk van, nem kell cikóriával pótolni, sem addig lefőzni, amíg csak hígított virágföldnek tűnik. Mindenesetre aha élményem volt vasárnap este, amikor hajpakolást készítettem a régi kávézaccból és rájöttem, hogy majdhogynem kifogyhatatlan tárháza az alternatív felhasználási módoknak.
Elmondanám – így kettőnk között, kedves olvasóm –  a családom undorral vegyes nevetséggel szemléli az én szépségápolási rutinomat, mert azt vallom, hogy ami jó belül, az van olyan jó kívül is.
Mai napig, minden alkalommal felszínre kerül az a “sérelem”, hogy megátalkodott módon a háznál lévő egyetlen tojást ütöttem bele a pakolásba. Inkább lélektani dolog volt, nem mintha fel lehetett volna használni, vagy sokáig mentünk volna azzal a 8 palacsintával, amit süthettek volna belőle. Olyan fájó, mint a születésnapi torta utolsó szelete, amit senki sem mer kivenni, ám ha valaki megteszi, a többiek kicsit sajnálják, mert ők is lehettek volna.

Ez a pakolás fényesít, tisztítja a fejbőrt, segíti a hajnövekedést, hidratál ÉS barnábbá teszi az ember haját.   
Hozzávalók:
1 evk kávézacc
1 egész tojás
2 evk kókuszolaj

A hozzávalókat fellangyosítom, kéz melegen jó lesz. Így könyebben szívódik be, hamarabb összekeverednek a komponensek.  Egy kis tálkába beleütöm a tojást, felkavarom, felöntöm a folyékony olajjal, majd a végén beleteszem a zaccot. Pár percet várok vele. Fürdőkád felett bele masszírozom a hajba, a fejbőrbe is.
Feltekerem és egy zacskót húzok a fejemre, összekötöm, hogy ne jöjjön ki. Beletekerem egy törölközőbe és fél órát pihentetem.
Utána a szokott módon megmosom és hagyom magától megszáradni.

“Kérem, ne dobja el a cigicsikkjét. A macska éjjel kimászik és elszívja őket, próbáljuk leszoktatni.“

Olyan gazdát ritkán találni, aki segítő kezet tud nyújtani szenvedélybeteg macskájának.

Hangosan felnevettem, amikor elképzeltem, hogy így dorgálják:
– Micike, ide érzem rajtad azt a büdös bagót!