Az én szemfüles anyukám még hónapokkal ezelőtt elkapott egy beszélgetést, amikor kistestvéremnek az öntött vas edények súlyát és báját méltattam. Karácsonyra kaptam egyet és minden várakozásomat felülmúlta a használat, egyszerűen öröm benne főzni és ahogy az eddigi leírások sejtetik, a következő 50 évben az is lesz.
Tiszteletet parancsol, maga az edény és nem hátfájósaknak való akkor főleg nem, ha meg van töltve. A férfi egyed inkább pajzsként hadonászott a fedővel, hogy megmutassa milyen maradandó sérüléseket okozhatna az ellenségnek zombi apokalipszis idején.
Csak belemosolyogtam a vajon sülő hagyma gőzébe és már készítettem a gyomromat a közelgő lakomára, ahol a krumplipüré aranysárga és a húsok szaftosan ülnek a tetején.
Mindennek az alapja az a pár deka vaj, amit felolvasztasz. Egy fűszer vaj, ami mindent bevon, ezt egészíti ki a csirke esszenciája, amit feldob a hagyma. Az egész fogást egy ajándék fűszer köré építettem, aminek azóta a rabja vagyok, a citrombors. Meg akartam nézni, hogy annyira jól megy e a csirkéhez, amennyire mondta E.
A bőre felől pirul, alulról a húsos részek főnek és pácolódnak a zöldségek mellett és nem száradnak ki. Képet nem mellékelek, mert ki kell még tapasztalnom ezt a sütési módot. Akárhogy szépítem, a csirke darabjaira esett, amikor meg akartam forgatni. Az állandó sugárzó hő cserépkályhaként főzi lassan a húst, még a tűz lezárása után is. Bele kell ezt is kalkulálnom legközelebb.
Hozzávalók:
1 grillcsirke (kb 1,4 kg)
5 dkg vaj puhán
1 tk őrölt bors
1 evk citrom reszelt héja
1 csapott evk só
1 fej vörös hagyma
2 szál sárgarépa
1 dl víz
Elkészítés:
A vajat szobahőmérsékleten felkavarom, a só felével, a borssal és a citrommal. A csirkét átnézem, letisztogatom. A két melle között hosszában felvágom és szétnyitom. Lenyomkodom, hogy a melle húsa lefele nézzen. Ez azért kell, 1. nehogy kiszáradjon, 2. valami ízesítse ezt a vastag réteget. Átkenegetem a csirkét a vaj felével, hadd álljon egy kicsit.
A hagymát, megtisztítom, durvára felszeletelem és kevés vajon kezdem pirítani. Belekarikázom a répát. Néhány perc után háttal lefele beleeresztjük a csirkét. Halljuk ahogy a bőre kezd pirulni, hasára fordítjuk, sózzuk, felöntjük vízzel. Lefedjük és a következő órában rá sem bagózunk, alacsony lángon elrotyog a sütőben, akár a gáztűzhelyen.
Így is működne a dolog, de meghazudtolnám önmagam. 20 percenként megforgattam, hogy mindkét oldala kapjon a vajból és a zöldségekből.
Elsőnek hasábkrumplival csináltam, de nekem jobban ízlett pürével, jóféle nyámogós kaja lusta hétvégéken.
Nincs cím megadva
Fölöslegesnek érzem a magyarázkodást, azt csináltam az utóbbi napokban mint akármelyikőtök. Lusta vagyok mint egy macska, könyvekbe bújok és beleborzongok, ha a hideg szél megfújja a hajam, ha lemerészkedem.
Felrázott minket a tegnap.Sajnos halálesettel kezdődött a január, Nyugodjék Békében, örülök, hogy még én is megismerhettem. Csak azt sajnálom, hogy nem mondhatta el nagymamám neki személyesen a tökéletes, aranysárga csigatészta titkát.
