Le Café de Capucine

Boldog vagyok, mert a családom mégsem olyan vaskalapos mint gondoltam. Mégsem mindenhatóak a szokások és az apró bűnök, amiket olyan szívesen elnézünk saját magunknak?

Tegnap szegény nagymamám (anyukám édesanyja) az intenzíven töltötte az éjszakát. Mégis csak hálás tudok lenni, mert olyan dolog derült ki az állapotáról, ami szinte teljesen felszámolható életmód változtatással. Érelmeszesedés, olyan elzáródás, hogy összeesett.

Heveny ellenérzésemet az orvosi, “empatikus” kommunikácíóval nem javította az a kijelentése a kedves mindenható ügyeletesnek, hogy odalökte a rokonaimnak: ‘készüljenek fel, ez egyre gyakrabban fog jelentkezni.’

Jaaa nincs papírom erről, de csak emberi jóérzésből is odatennék valamit. Akármit!
Mérgesen róttam a köreimet a házban és ordítottam be a szobába P.-nek:
– csak 200 ft!! Csak ku&%a 200 forint és ki tudja takarítani az érrendszerét! De nem mondja a klinikán senki és ha ő nem mondja a családomnak, nekem nem fogják elhinni! Mit tesznek, sipákolnak és várják hogy rosszabb legyen az állapota! Mert az a hitük, hogy nincs remény. Marad a nyomorúságos kóla, a pörkölt, a kávé és a barátok közt egy séta helyett. Ja és biztos valami jó gyógyszer élete végéig.

Ez a legbosszantóbb, hogy nincs utánajárás, nincs tudás erről, innentől kezdve ki vagy szolgáltatva az ő információjának.
Nincsenek véletlenek, a héten maradtam ott egy előadás hallgatásánál, ami pont erről szólt. Gondoltam, nem érint, de jobb tudni róla. Most van olyan infóm amit félre söpörhet a családom, ugyanis cukika (igen, én) had erőlködjön ez a felnőttek dolga.

Hétvégén történt, hogy kijutottam a konyhába olyan célzattal, hogy főzzek egy igazi hedonista vacsorát. Szeretem a ráérős recepteket, főleg az olyanokat, amelyeknél ráérsz arra, hogy most vagy fél óra múlva lesd meg, hogy jól sül e.
Egy időben volt ez azzal, amikor kifogyott az zöld olajbogyó otthon, vagyis az aljához már túl lusták voltunk, de megmaradt a leve és kb 10 szem. Első és tudatlan mozdulatommal mindet ráöntöttem az egész sertés lapockára és egy kanál mézzel pácoltam néhány órára.
A végeredmény egy olyan étel lett, ami megosztja az embereket. Ha rákérdeztem, vagy néztem az arcokat milyen, a két véglet volt megfigyelhető. Vagy belefeledkezik az ízébe, vagy kirázza a hideg tőle.
Vívódtam azzal, hogy ha nem arat osztatlan sikert kellene e közzé tennem? Arra jutottam miért ne…
Mindenki döntse el, hogy rázza e a hideg a savanyó és édestől. Szereti e annyira a zöld olajbogyó ízét, hogy egy húsételt csak ennek szentel? Ha igen, akkor uccu neki.

Hozzávalók:
1 kg lapocka
2 dl zöld olajbogyó leve
2 evk méz
1 evk zsiradék
Töltelék:
10-15 db zöld olajbogyó darabolva
80 g krémsajt
fél citrom leve
kevés tört bors
Elkészítés:
A húst vágjuk fel középen, terítsük ki. Ha ügyesebbek vagyunk, csigavonalban is felvághatjuk, akár kiklopfolhatjuk. Az olajbogyó levét keverjük össze a mézzel és fektessük bele a húst 2-3 órára.
Az olajbogyókat nagyobb darabokra vágjuk fel, keverjük bele a krémsajtot és csavarjuk bele a citrom levét, borsozzuk meg.  
Amennyibe bőrös sertésből készítjük: A bőrt sértsük fel, képezzünk barázdákat, hogy a zsír sülhessen ki.
Terítsük ki a húst és a belsejét kenjük meg a sajtos keverékkel. Amilyen szorosan tudjuk, tekerjük fel. Vegyünk elő egy vastagabb cérnát és kötözzük össze.
1 evk kacsa/liba zsírral dörzsöljük be a húst, kenjük ki  a sütőedényt is vékonyan. A pácléből 1 dl-t is öntsünk alá és tegyük a sütőbe lefedve.  
Ez ráérős étel, 2,5- 3 órát takaréklángon elrotyog a sütőben. Néha nézzünk rá, forgassuk meg, hogy nehogy kiszáradjon. Az utolsó egy órába hagyjuk kitakarva, hogy pirulhasson a teteje.

Köretnek krumpli pürét csináltam, belekarikáztam egy újhagymát és a belsejébe csavart citrom sárga héját felaprítottam, beledobtam. 
  

 

Debrecenben még nem találtam olyan környéket, amely esetében találkozott volna az ízlés és a pénztárca közötti összekötő kapocs.

Vagyis egy kivétel volt, ahol el tudtam volna képzelni, hogy gyümölcsöt szüretelek, – működő kert volt, nagy gondot viselt rá a gazdája – lekvárt főzök be egy csendes utcában, közben a háttérből laposakat pislog az előző írásomban felvázolt macska-bálna.
Már a veteményes ágyásait méregettük, de az építési hatóság olyan kritériumokkal jött, mindenféle lakhatási megoldással szemben, hogy le kellett tennünk a helyről, vagy kaphatunk egy olyan házat, ahova sohasem süt be a nap.
Úgy siratjuk azt a lehetőséget azóta is, mint egy régi plátói szerelmet.

 De mindig marad motivációm, ha ilyen példába nyúlok.
Nemrég találkoztam egy ház építésének történetével, szerintem mikor belekezdtek, bennük még ennyi reménység sem volt, mint ami nekünk megmaradt.
Ugyanis ami az ő esetükben adott volt: egy foghíjtelken (mennyire találó kifejezés) lévő régi kis házikó, kihívásra ingerlő szélességgel, ami tényleg foghíjnak való: 2,3 méter.
Fényfaktor: még egy babhajtásnak sem elegendő, nemhogy 2 egészséges fiatal embernek.
Ahogy a mondás szól: szegény ember vízzel főz, ez van, akkor ebből hozzák ki a legtöbbet. Jelentem, sikerült nekik.
Meghagyták az eredeti homlokzatot és hosszanti irányban hátratolták a belső területet. A leghatásosabb újítás a tető tökéletesen megszerkesztett szöge volt, ami alapján újra gondolhatták a belső terek napos óráit. Anglia esetében inkább beszéljünk csak világos órákról.
Annyira érdekes, a metszeten látszik, hogy szinte egy “fény kürtőt” vágtak a lépcső felé (02), így akadályozták meg az alsó szint sötét foltját. Azt nézegettem, hogy elérték azt, hogy nem találunk sötét lyukat ebben a kis házban, pedig ilyen paraméterekkel elnéznénk neki, ja de mégis, egy darab fürdőszoba. Kibírjuk.
 
A nagyon okos kivitelezés, hagyományos anyagokat figyelembe vevő gondolkodás összekapcsolódik a világos terekkel és a végeredmény egy olyan “keskeny ház” amit nem érzünk annak.
3 szintet alakítottak ki, úgy játszva a természetes megvilágítással, hogy öröm nézni.
Ahogy említettem a régi alapanyagok bukkannak fel, meghagyták a régi téglafal gyönyörű színeit és a textúráját. E mellé nem is kell más, csak egy fehér fal, ami kiegészítheti. A külső felületen palakövet használtak, egyszerű, tradicionális megoldás, főleg kiemeli a nyers fa színét az ablakkereteknek. A fürdőszobák (!!) csempéi is a klasszikus keramika színeit használják
Az már csak hab a tortán, hogy egy kis kertjük is maradt, sőt, egy sufni is ott terpeszkedik az udvar végében.
Források: A tervezőiroda honlapja: http://www.alma-nac.com/projects/houses/slim-house
dezeen.com

Egyszer zöld az ajtó…fent a tetején dolgozószoba

van mikor piros az ajtó

a dolgozószoba

Tegnap este amikor lefekvéshez készülődünk, eszembe jutott, hogy milyen
körülmények között kell sokszor mérni. Van amikor a gyerekzsivajtól nem
halljuk a másikat közvetlen mellettünk, van amikor a bátrabb gyerekkel
csináltatom a mérést, mert lenyűgözi, az, hogy valahogy kiolvasok belőle
valamit. Kaptam már gyerekrajzot és tavaszi virágcsokrot a mérés
végére. Van amikor régiségekkel jöttünk el, mert a tulaj elolvadt, hogy
van olyan fiatal akit még ez érdekel és rám hagyományozta a mama lisztszitáját. Volt olyan, hogy komplettem
tanácsadást kaptam a búbos kemence begyújtásáról és a füstölőkamra
használatáról.  Mikor tanulhatsz ilyet az irodában? Ezért  is szeretem a munkám.

Ezen a helyen nem sokat szoktam a munkámról beszélni, annyi elég hozzá, hogy az irodai munkán felül besegítek a páromnak munkaidő után és kielégíthetem az utazás iránti állandó igényemet. Egy helyre bezárva (értsd város) úgy érzem megőrülnék, kell a vidék, az, hogy néha csillagokat nézhetek az anyósülésről, hogy olyan falukba, házakba jutok el, ahova sohasem gondoltam.

Persze előjön néha hogy elegem van az állandó vándorcigány munkából és felvetem az embernek, hogy egyszer, csak egy estét töltsünk otthon, mint akárki más. Amikor eljön ez a pont, elpanaszkodom magam, de nem akarom magára hagyni, úgy vagyok vele, hogy a nap végéig valahogy kihúzom. Akár hiszitek, akár nem, a gondviselés könnyebbé teszi a munkát, olyat gördít elébem, amiről tudja, hogy a szívem csücske, hogy elvonja a figyelmem a munkáról.
Mindig ilyen alkalmakkor ejtünk útba egy állatos házat.   
Ha van Kutya-macska az eladó háznál, biztosan szakítok arra időt, hogy feltűnés nélkül meggyomrozzam.
Az ablakok mérését nem csak az oda zsúfolt növények, vagy játékok teszik akrobata mutatvánnyá, hanem a közeli kanapé háttámlájáról ágaskodó, túlmozgásos öleb is, aki a lehajoló ember arcát akarja megnyalogatni.
A másik a hatalmas kutya, aki hozza  nagy játékát, vagy nem tudsz tőle kimenni, mert ráült a lábadra. A legnagyobb egy gyönyörű komondor kölyök volt, nem volt egy éves, de szerintem súlyra elérte a 80 kilót, megint gyereknek éreztem magam, mikor kicsi voltam, a mi Bernáthegyink volt ekkora nekem. 
A falak mérését a lézerpontot elkapni akaró macskák teszik játékká, akik mire körbemegyünk a házon teljesen lefáradnak és odajönnek hozzám és piszkálják a kezemben lévő műszert, hogy “ugyan komámasszony csaljon már ki egy piros pontot belőle!”
Van a másik típus, amelyik túl kényelmes a pont kergetéséhez, ő a kilóival vesz meg engem. Amint hajlandó engedni magát felkapom és megölelgetem. Egyszer P. fotózott egy olyan képet, amelyiken a nagy örömmel tartott állat olyan bosszús képet vág, pedig azt hittem kölcsönös a szimpátia.
Komolyan megijedtem tőle, így lett a kép címe: “Megfogtad a hasam, halálod lassú lesz és fájdalmas!” Egy hétig utána ha nevetni akartunk, elővettük ezt.

Egyszer majd én is szeretnék egy brit nagy szürke macskát, múlt vasárnap láttam egy helyen egy 10 kilós macska-bálnát egy étkezőasztal alatt terpeszkedett, egy kerek fejű, sárga szemű lábmelegítő. Elolvadtam tőle.
Van amikor az utcán találok készséges kis állatot, amelyik valamelyik portáról kiszökve portyázik. Annyira naivak, szerintem akárkihez odamennek, aki szól hozzájuk valami szépet. Azokat is megsimogatom. Tegnap egy kis tacskó mindenképp be akart szökni a ház udvarára, mert ott lakott a kis gazdája. Elköltöztek, neki mégis ott jó. Már akkor csóválta a farkát, mikor kinéztünk az autóból, tudta hogy oda jöttünk és be engedhetjük.

PS: Ez az ember aranyat ér, kikereste azt a képet, ami egy random spájzban készült egy nagyon morcos jószággal: 
  

Egyszer azt hallottam valahol, hogy örömöd duplájára nő, bánatod felére csökken, ha megosztod valakivel.
Sajnos még az üzleti életben is tetten érhető a “kövér teenager érzékenysége”. Kifejtem: észrevettem a saját magam által átélt (önbizalom hiányos) párhuzamot a gazdasági élet szereplőin, sőt a médiában tett kijelentések mögött is.
Sok időbe telt, hogy kívülről tudjam ezt nézni, még most is van híja.
Úgy mint:
– a probléma felvetésének, személyes támadásként való megélése.
– tagadás
– érzelmi kirohanás.

Ma belegabalyodtam egy rossz helyzetbe. Nem akartam sohasem az az
ember lenni, aki semmibe veszi a másik érzéseit és szemét módon a
praktikumra hivatkozik, hogy döntését elfedje. Ezt még igyekszem
betartani az üzletfeleinkkel is.
Igyekszem, ma nem ment. 
Sajnos ma egy hülye p#&saként lettem elkönyvelve egy volt beszállítóm szemében, mert elmondtam neki, hogy a betelt a pohár a bakizások miatt és a szabad piac lehetősét igénybe véve más szolgáltató után néztem. Egyszer elmegy, hogy rossz dolgot kapok, telefonálok kicserélik…másodjára már nehezebb volt jó pofát vágni hozzá, hogy másról kaptam számlát, jelentettem, kicserélték. Harmadjára mikor eldugva silányabb cikket kapok a többi között, azt mondtam elég.
De így is én vagyok a gonosz, hogy nem mondtam, csak sunyi módon váltottam. Kérdem én, hányszor, kell találnom valami “meglepetést”, amit javítani és utánajárni kell, hogy ildomos legyen váltanom?
Még mindig kövér teenager vagyok, rosszul esik, hogy meg kellett “bántanom” az igazsággal és rossz napot okoztam azzal, hogy rossz a munkája, pedig az agyam és a tapasztalatok szerint én jártam pórul.

Tanárnak is azért voltam csapnivaló, mert nem tudtam elkülöníteni magamtól (értsd a kövér teenager-től) a katedrámat és a szakterületemet ért támadásokat. Persze, utólag okosabb az ember.

Kitudja lehet népszerűbb az olyan, aki inkább kreál egy hazugságot, mint hogy felkeltse az igazsággal a cég fájó hiányosságainak kérdését. Ha igen, akkor jól elbaltáztam ezt a mait. 

 A blog eddigi írásaiban már megemlítettem ezt a kezdeményezést, de úgy döntöttem, egy teljes írást érdemel. Nincs eléggé hangsúlyozva, hogy mennyit számít egy <10 milliós városban a megfelelő helyezkedés, a kreativitás, ha az ember olyan helyen akar élni, ami tágas, központi helyen van és nem utolsó sorban az övé.
Következő alkalommal, mikor ellátogatunk Londonba, biztos felkeressük a  Kristály Palota környékét, látni nem sokat fogunk látni a kialakult zseniális ingatlanból, ugyanis a föld alatt található.
Bejáratához, nem fel, hanem le kell cankózni egy lépcsősor aljára, mint a sous-terrain lakások esetében, amelyekről itt áradoztam. 
Utánaolvastam kicsit a munkálatoknak. Az egész mögött egy építész “lányka” állt, Laura Clark. Környezetében kiérdemelte a “Laura Loos” (ráerőszakolt fordításban: Vécés Laura) beszélő becenevet.

Aki a folyamatot egy blogban, később az építész irodája honlapján tette közzé. Beleszeretett ebbe a szemetes, penetráns szagú, 55 m2 alapterületű helységbe, ami a XX. század nagy hányadában közvécéként üzemelt. Egy normális ember erre csak ingatja a fejét, de jómagam ezt mondom: Zse-ni-ááááá-lis!
“Ilyen volt” képsor:

Végigjárta a bürokratikus létrát, hogy nagy nehezen megvásárolhassa és felújíthassa. Csodálkozom, hogy a cikk “csak” hónapokat írt. Úgy érzem a brit építésügyi hatóság nem olyan merev, mint nálunk. 
Kiverette a falakat, a régi pissoir-ok nyugdíjba mentek. Nagy erőfeszítéssel megszabadultak 60 évnyi ammónia A felújítási és rombolási hajlandóság nem terjedt ki mindenre, egy alapos fertőtlenítés után az eredeti csempék maradtak néhány helyen, mindig emlékeztetve új gazdáit a kezdetekre.
A hosszanti teret felosztották, bevezették a fűtést, ugyebár a csatornázás benne volt.
A végeredmény pedig egy élhető, prominens helyen lévő, VILÁGOS lakás, ami a londoni lakáspiac jó néhány lakásánál többet ad.
Nagyon érdekelnek, hogy néhány felmerülő problémára hogyan adtak választ.
Ilyenekre például:
– A föld alatt tartja a hőt a helység, viszont hogy védekeznek pl az ablakoknál télen?  Lehet ilyen ablakot kapni forgalomban?
– van egy kis terasz szerű dolog, tényleg közvetlenül kapja a napfényt? Ha igen, hogy oldják meg, hogy nem szemeteljenek be? Elég egy csikket ledobni és viszlát minikert.
– A bejárati ajtónál hogy oldották meg a vízelvezetést? Mert biza oda folyik. Vagy hülye kérdés, mert ha eddig nem folyt be, akkor eddig is ki volt alakítva? Ez a kérdés ugyanúgy áll a teraszra. Az első képek alapján nem úgy képzelem.

Annyira birizgálják ezek a kérdések a fantáziám, hogy elgondolkodtam, hogy elkérem ettől a csajtól a felújítás terveit, ha nem restellte felrakni a világhálóra felrakni a felújítást, akkor hátha lesz olyan nagylelkű.
Egy ilyen egyedülálló felújítás nem csak tetőt adott a feje fölé, hanem olyan beugrót szakmai körökbe, hogy agyalnom kellene mi lehet jobb marketing egy pályakezdőnek.
Telegraph képsora.

Ui: Utánanéztem az ötlet utóéletének, más ráharapott e. Még jócskán van felújításra váró budi! Némelyik tüneményes, már amennyi báj lehet egy szétvert vécécsészében.

Falak nélkül a szerkezet, illetve félúton:

Kész lakás:

Mai böngészésem eredménye egy történet az idő, a lehetőség kihasználásáról, belebonyolítva a szorgalmat és az alacsony büdzsét.  Vagy ki tudja, lehet, hogy lett volna kapacitása, hogy vásároljon ruhát, csak kihívásnak élte meg….
Vágtam egy Obamás teknős szájat amikor végignéztem ennek a lánynak a projectjét.

Szimpatikus volt, ahogy ez a lány elmesélte, hogy a minden nap a buszon leült időt úgy töltötte ki, hogy horgolt. Nem is akármit, a menyasszonyi ruháját.
5 hónap alatt elkészítette kiárusításon vásárolt klasszikus horgoló fonalból, varrt alá egy egyszerű szatén aláöltöző ruhát és még így is kijött 30 dollárból.
Most így leírva megint előjött. ——————–>

Eszembe jutott  Jókai Arany ember című regénye, amikor Tímea a török lány az esküvőjére varrogatja és hímezi a fátylát.
Ennél a lánynál is, a befektetett energia mellett a gondolatai is benne lehetnek, végigjárja a kapcsolatukat, emlékezett és legfőképp örült a ténynek, hogy elkészítheti.
Szerintem ez a meditálás, készülődés felért egy párkapcsolati gondolkodó pamlaggal, ráhangolódott a váltásra. Itt a teljes esküvői album. Nagyon cukik voltak. 
Csodálatos, mert ez mutatja, hogy mennyire komolyan veszi magukat.
De ha már ilyen egyedülálló dolgot vitt véghez, gondolt azokra akik megkívánják ezt tőle, februárban elkezdte a mintákat árulni itt. Ázsiai csaj, amilyen szorgalmas, olyan praktikus is.

Szívem mélyén azzal mentettem ki magam, hogy 1. nem vagyok ilyen ügyes, 2. sétálok a munkába. De nagyon tetszik és örülök, hogy még lehet ilyet látni, ha még a másik háza táján is.

A felnőtt lét tragédiája számomra az, hogy belátod, hogy sohasem lesz vége a felelősségnek és a muszáj dolgoknak. Főiskolás órarendi megfelelője: kötelezően választható.

Szívből tisztelem az állatok egyszerű örömét az élet dolgai iránt. Most, nézzetek rá, mikor voltatok ilyen hálásak, csak azért mert süt a nap és beleszagolhattok a közelgő, éledő tavaszba?
Szerintem Cirmi követendő példa lehetne, hogy a mi ember agyunk kicsit a pillanatban éljen. Nincs múlt, nincs jövő csak a füledet és az arcodat borzoló szellő és az áldásos d-vitamin.
Amint a bal oldal is mutatja, 9gag élményguru oldalról szereztem. Mindig felvidít, ha ránézek.