Ma visszavittük a meghívókat arra számítva, hogy fülük farkuk behúzva csinálnak egy használható adagot.
Nos, nemhogy új meghívókat, még egy bocsánat kérést sem kaptunk.
A tegnapi “szakember”, Jámbor úr (remélem néha beírja a nevét a google-ba) nevét meghazudtolóan elég vérmesen arra alapozta a rossz választásának eredményét, hogy biza nincs a sufniban egy milliós gépünk ami profin behajtja a lapunkat és ami csak nyomdáknak van.
Persze hogy eltörik a lap, kellett nekünk színeset kérni, ami megmerevíti.
Ekkor a kezébe nyomtam egy zsír új meghívót, hogy ha ennyire evidens, akkor nézzük már meg, hogy ő milyen profin megcsinálja…
Szerintetek mi lett az eredmény? Ugyanolyan gány munka, mert rossz tanácsot adott.
Az ami a legrosszabbul esett, hogy miután feladtuk a harcot, hogy viszontlássuk a pénzünk, mert beláttuk hogy az inkompetens viselkedését nem ismeri be, kifele még csak vissza sem köszöntek. Még a titkárnő sem, mert szolidál a hülyeséggel!!
Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy annyi volt, mintha ettünk volna egy rossz éttermi vacsorát. Kb annyi esélyünk van mindkét panasz orvoslásának.
Most visszaérkeztünk a kezdetekhez…de a fejemben van egy mondás: ” A kudarc nem más, mint esély egy intelligensebb újrakezdéshez.”