Le Café de Capucine

Jó párszor emlékeztetnem kell magam a panaszkodós énemnek, hogy tegye vissza a kis pofiját alapállásba és a morális és fizikális vérnyomás kilengéseit ne vegye olyan komolyan. Csak legyen hálás, hogy van munkája, hogy nem egy macskához megy haza és hogy lyuk van a fenekén.

Egyre nehezebb szó nélkül hagyni, vagy csak magamban dühöngeni olyan dolgok miatt, amikre nem tudok megoldást, mert alapjaiban kellene az emberi kapcsolatokat és szokásrendszereket megreformálni. Egyedül nem megy, minden birkával nem tudsz leállni vitatkozni!
De gyarlók vagyunk, csak homokba dugjuk a fejünk.

Múlt héten olvastam egy viccesnek tűnő, de ideiglenes megoldást nyújtó kis gondolatot az ilyen helyzetekre. Szabad fordításban így hangzik: “Sz@r napom van, mindjárt veszek valamit a neten és jobb lesz.”
Gondolom, a bevezetővel megcsináltam a jó hangulatot, mutatnék néhány darabot, ami tetszett:
Egy ruhába fojtom minden csalódottságom, az emberiség iránt érzett szomorúságom és jó fogyasztóként felvidulok. Múltkorról maradt a paypal-omon pár ezer forint, így egyenesen következik, hogy az nem sokáig fog parlagon heverni  a kis aranyos.
Mindegyik darab 20 dollár alatt van, többet nem érdemes kiadni rá. Az elmúlt fél évben állt rá a szemem, hogy meglássam a belvárosi üzletekben ezeket a darabokat háromszor annyiért. Áhá megállj csak, szemfüleseknek áll a világ!

Forrás: lightinthebox.com

Voltatok már úgy, hogy nem akartátok felfogni a józan eszetekkel az előttetek álló napot? Ekkor előveszem Brian Tracy motivációs gyöngyszemét, ami az időgazdálkodás ék egyszerű megoldása: Csináld MOST!

Saját olvasatom: Told meg a tempót pörögj, majd a felszabadult idődet ilyen kulináris szépség elfogyasztására és kiélvezésére pazarold el.
Zabpehely, néhány szem eper, kevés meggy dzsem és görög joghurt. Táskában összerázva, irodában szervírozva.

2014.december 29. Este a Wall Street Farkasa ment a tévében, napok óta először kibotorkáltam a konyhába, annak is abba a sarkába, ahol nem a maradékokat tartalmazó hűtő volt, hanem a tűzhely.  Nem forrócsoki készült, hanem mosószer.
Akkorra végignyálaztam a témában mit írnak a nagy platformon hazai és külföldi oldalakon egyaránt. 

Több okból vágtam bele:

– Lelkesít, hogy a felhasznált anyagok nem károsítják annyira a vizet,
nem áltatom magam, egy időre visszábbveti a működését, de nem
visszafordíthatatlan módon.
– Kíváncsiság és exibicionizmus: milyen királyság már, ha eldicsekedsz nagyanyádnak, hogy magad főzted a mosószert? Az arca…vegyes a büszkeséggel és értetlenséggel, vajon mire volt jó az utóbbi 60 év fogyasztási fejlődése, ha a kölyök azokat az anyagokat használja amiket ő fiatalként….
Nem lehetsz próféta a saját hazádban, mai napig rázzák a fejüket erre a képtelen ötletre, de az hogy tisztán járatom az embert és magamat: példamutatás.
– Alacsony kivitelezési költség és nagy előrevetített megtérülés.
– Még egy dolog amivel függetlenedhetünk attól, hogy a diktált fogyasztói normák szerint éljünk és minden alkalommal 2500, 3000 ft-ot költsek egy olyan dologra aminek TÉNYLEGES összetevői 200 ft-ba kerülnek. 
– Beleilleszkedett abba a programomba, hogy egyre kevesebb durva vegyszerrel lakjunk egy fedél alatt.

Eltelt lassan négy hónap és már elmondhatom hogy minden anyagon és hőmérsékletű programmal kipróbáltam. Minden alakalommal tele töltöttem a másfél decis adagolót. Egy dologra vigyáztam, ha fehér adagot mostam, magasabb hőfokra állítottam, hogy biztosan eltüntessen mindent. Sokszor leeszem magam, csakis evéskor és szeretek fehér topokat hordani. Átlagos szennyezettségű ruhákhoz nagyon jól lehet használni, fehérekhez színesekhez egyaránt. Amihez eddig is kellett előáztatás ahhoz ezután is kell.
Ugyanazt tudja mint egy átlagos mosógél, csak huszadannyi áron. A ruháknak nincs külön illata.
Öblítőként jelenleg ecetet használok, 1:12 arányú vízzel hígitásban. Van aki tesz néhány csepp illóolajat az “öblítőhöz” minden használat előtt, még nem próbáltam.
   
Hetente összegyűlik kettőnknek egy színes adag, kéthetente egy fehér. Havi 6 mosással számolva egy 4, 5 literes flakon 5 hónapig bírja.  Egy 1,5 kg-os mosószóda 400 ft, egy 200 g-os mosószappan 150-200. Egyikből sem kellett az egész.  A szappan felét és kb. 300 g mosószódát használtam fel, ez durván: 180 Ft. Nos, az adott flakonhoz mérve literenként 40 ft. 

Ha tetszik a koncepció akkor egy próbát megér.
Ezekről az oldalakról néztem össze az alapreceptet: http://antalvali.com/boszorkanykonyha/mosopor-gel-allagu.html és http://www.tisztitoszerhazilag.blogspot.hu/ és http://www.instructables.com/id/Homemade-Gel-Laundry-Detergent/

A kép forrása: pixshark.com

Nem éreztem magam tegnap mintaháziasszonynak, amikor elvileg egy jóllakott, megvacsorázott család már csak egy almáért nyúl, hogy nassolási vágyát így elégítse ki.
Nos, én tegnap este kilenckor egy fagyott hústömb szélét véstem, hogy legalább egy adagot kisüthessek belőle. Nyúzott voltam, de még így is éreztem a helyzet iróniáját annyira hogy mosolyogjak rajta: hétvégén bekészítettem az ízesítését ennek a fasírtnak, hogy “időt spóroljak”. Tudom anya, már mondtad, előre tervezés…látod a jó szándék bennem volt.

Előtte egy órával értünk haza, egymás agyára másztunk a nap végére.
Ahogy P. jellemezte tegnap kistestvéremnek, mikor csilingelő, naiv hangon megkérdezte, hogy “mi újsi”:
-Marika, elcseszett napunk volt, elégedj meg ennyivel.
Az este ettől a keresetlen és objektív mondattól kezdve vidámabb lett.  A mérnökember nem sokat beszél de ha igen, akkor az mindent visz.

Ez a recept egy változat, ha mérsékelni akarod a lisztfogyasztást és ha már unod (pl. én) a só bors fokhagyma ízhatást a klasszikus fasírtnál. 
 
Hozzávalók:
35 dkg darált sertéshús
70 g-os sűrített paradicsom
1 sárgarépa
1 fej hagyma apróra vágva
1,5 tk só
Kevés bors
2+1 púpos evk zabpehely.
Olaj a sütéshez

Elkészítés:
A húst keverjük össze a zabpehellyel és fokozatosan keverjünk bele mindent. Hoppá…nem túl szövevényes, kezdő szakácsok is legalább olyan jól boldogulnak vele mint egy szokványos fasírttal. Nekem is csak az újdonság járt az eszemben.
Érdemes egy estét pihentetni, hogy érjenek az ízek. Sütés előtt sodorjunk kis rudakat és hengergessük tört zabpehelybe vagy kukoricadarába.
Finom lett másnap zabpehely forgatás nélkül is sütöttem ki, ki fogom próbálni milyen grillezve, hamburger húsként.  

A napokban, hetekben a bemutatott darabok testvérei felbukkanhatnak Párizstól Malmö-ig. Hétvégén egy nagyfiú látogatót egybe kötöttünk az első darabok átadásával.
Úgy döntöttem nem görcsölök rá a grafikai stúdió megtalálására és home made a kis irodámban kinyomtattam és felvágtam. Vettem hiper-szuper ragadós papírt és matricáztam a cím borítékra írása helyett.
Ilyen lett, remélem tetszik.  

Kavarognak a gondolataim, nem tud a kezem lépést tartani vele, mert annyi mindent szeretnék leírni erről.
Nem akarok sok részletet kikotyogni, mert a saját élmény az igazi.
Egy angol srác jegyzi a könyvet, aki annak ellenére, hogy valószínűleg életében nem tapasztalta meg a nélkülözést úgy ahogy az orosz emberek, mégis el tudja mesélni.
EL-KÉ-PESZ-TŐ történelmi tudása van az éráról, olyan szintű részletességgel írja le a hétköznapi élet legkisebb dolgait, hogy kaphatsz egy teljes képet. Milyen jegyre mit adtak, kik járhattak a párt külön boltjába, hogy kínozták meg azokat akik politikai foglyok voltak, mit raktak az orosz töltött káposztába, mit ettek a háború alatt a kis falvakban télen, hogy pisiltek a marhavagonban, miközben a gulágra vitték a rendszer ellenségeit, milyen volt a lakáskérdés, hogy nézett ki akkor egy árvaház stb. stb.
Nagyon sokat tanultam belőle. Emellett egy az egybe végig tudod követni az emberek gondolkodását és sajnos kombinálását is, mert akkor nagyon is szükség volt erre, ha haza akartál menni este a kis családodhoz, akik közül nem lehettél biztos abban, hogy nem jeletett e fel valamelyik, mert államelleneset gondoltál volna. Ott volt a belső tiltakozás az ellen, hogy rosszat teszel, de mérlegelni kell és a régi barátságok, családi kötelékek csak bezavarnak a rendszerbe.

Tiszta 1984, ha nem azt olvastam volna ez előtt, sokkal jobban megvisel.
Nem néztem még meg a filmet, mert nem akartam abba a hibába esni, hogy a
könyv csodálatos kis árnyalatait kihagyjam, mert szerencsére volt elég. Olvassátok el!
Jelentem, péntek este
elkezdtem, vasárnap délután befejeztem. Az a típusú könyv, amit főzés
közben is olvasol és  minden percben amikor mást kell csinálnod csakis
arra vágysz, hogy mellé telepedjél és az agyad filmje tovább pörögjön. 
Először egy blogon olvastam erről a moziban most sugárzott filmről. Előtte azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik. Nem tudom miért olvastam el őszintén szólva. A beharangozott témától egyszerűen remeg a szám széle, valószínű mindenkinek: egy ember a vonat mentén gyilkol, szigorúan gyerekeket, nyomaik a
friss hóban maradnak. Meztelenre vetkőzteti őket és mindig kivág belőlük
egy részt. Szájukba egy halomnyi fakérget helyez és továbbáll. Utána nyomoz az MGB-hez (orosz titkosrendőrség) tartozó fiatal, széles vállú háborús hős, akit német katonák tetemein taposva örökített meg a Pravda egy lángoló tank előterében. Igazi példakép alapanyag, a rendszer őszinte híve.  Szép katona férfi, szép és engedelmesnek látszó feleség, szép karrier.
Talán emiatt kezdtem bele. Egy kirakat ember, aki éjjel négykor belevilágít egy másik ember szemébe annak hálószobájában mert viszi a börtönbe, akinek parancsra kell ölnie, úgy hogy azt hiszi helyeset tesz, vissza tud e emberré vedleni?
Hogyan lehet egyáltalán úgy élni az akkori Oroszországban, hogy elfeledkezz a félelemről? Mit csinálsz azután, hogy mindenedet elvette a rendszer?
Szembehelyezkedett a nagy vörös medvével, illetve felgöngyölített egy olyan bűnesetet, amit annak sem szabad nevezni, mert a gyilkos szándék nem származhat közölünk, csakis a kapitalista mételyből. Baleset, elesett, véletlenül ráesett a saját pisztolyára és hátba lőtte magát…és senki sem kérdez semmit, mert ki tudja mi baja származik belőle.
Húúú még egy százalékát sem írtam le, olvassátok el.
Még a macskáról nem is írtam… nem magyarázok, járj utána. 

Ma reggel mikor az ebédhez vettem ki a húst, megpillantottam egy régi dobozt a mélyhűtőben, málna volt benne, még P. Nagymamájától kaptuk az előző nyáron.
Csináltam neki belőle egy reggelit, amire minden dietetikus csak bólogatna… Vagy rázná a fejét, attól függ mit vall. Parttalan vita.
De a belevalók egészségesek és sok energiát adnak, összekerülve még finomak is lettek.
Az ember annyira fellelkesült a teljes reggeli tudatától, hogy  megkínálta egy kis tejszínhabbal és nutellával.

Hozzávalók: 2 nagy, vagy 4 kicsi adag

4 evk zabpehely (tört, nem hengerelt)
1 evk méz
2 tk lenmag
1 dl víz
10+10 dkg gyümölcs
+ egy nagy doboz görög joghurt. (Nem sznobériából, csakis a sűrűsége miatt)

Elkészítés:
A zabot és a lenmagot öntsük le forró vízzel, annyival, hogy épp ellepje. Fedjük le és 10 percre hagyjuk békén. A gyümölcsöt törjük össze, keverjük fel a mézzel.
Keverjük bele a zabba.
Rétegezzük üveg poharakba, hogy a színek látszódjanak. Egy kanál joghurt, egy kanál gyümölcs, egy kanál zab, amíg van belőle.
 Jó étvágyat!

Az asztalom felett megint egy olyan munka vár, amitől lüktet az agyam, érzem, hogy forr a vérem. Nem a dühtől, csak a szomorúságtól. Igen, én még olyat is tudok.
Még egy olyan ügyfél, aki 20 emberből egyet példáz: hazudik és csal csakis azért, mert meg tudja magyarázni saját magának, hogy joga van hozzá. Sajnos a mi anyagi és időbeli kárunkra.
Hisztizik a telefonba, hogy neki AZONNAL kell a munka, természetesen nem hajlandó felárat fizetni, mert azonnal keres egy másik szolgáltatót. Elkészül, vagyis elkészült 3 hete, azóta színét sem láttuk. A telefont sem hajlandó felvenni. Hétvégi pihenés? Valószínűleg az övé nagyon jó volt, amíg más elvégezte a munkát, amit ő el is felejtett.

Vagy aki csak azért eljátszotta a hülyét, csak, hogy kevesebbet fizessen. A 130 m2 házról kiderült, hogy 220. Amikor bejött, megmutattam neki a mérési eredményeket és megkértem, hogy a vevőt tájékoztassa, hogy majdnem dupla akkorát fog vásárolni. Az előre mutogatás, nagyon megy: neki ennyit mondtak! Az volt a legszomorúbb, hogy nem azon sápadt le, mert bizonyítékom van rá, hogy egy hazug, sunyi ember, hanem azon, hogy elkérem tőle a különbözetet. -Nem tettem, vegyen belőle egy 20. telefon hátlapot, vagy kutya ruhát, arra igazán szüksége van – Mert annyit ér a becsülete.
A kedves nyugdíjas hölgyike kierőszakolt egy alacsony árat, de nem jelent meg a fizetésnél. A szerencsétlen vevője kezében fillérre kiszámolva ott volt a kihazudott összeg, nem tudott semmiről, neki ennyi volt megmondva, fellebbezésnek helye nincs. De azért küldje már ki még pluszba, azt ígérte, hogy az árban minden benne van.
    
Sokadik, sokadik ember, de egyszerűen nem tudok afelett napirendre térni, hogy ekkora értéke van 2000 forintnak, hogy eldobjuk miatta a becsületünket és féregként lapítsunk, amikor a másik észreveszi, hogy átejtettük. Ez kialakított szokás, vagy születni kell rá? Nem tudom.
Szolgáltatói szférában megértem, hogy az ember nem tud annyira résen lenni, hogy ne érjék bosszúságok. Sajnos most ezt halmozottan érzékeljük és arra jutottunk, hogy ha az ember színvonalat akar hozni a saját munkájában, akkor visszakézből is minőséget, odaadást vár. NEM, NEM, NEM!  Egy frászt.

Azok a szolgáltatók, akik nem fejőstehénnek nézik a kedves ügyfelet, hanem a hivatásukból akarnak neki is csöpögtetni, időről időre megszívják.
 
Miért? Ja azért, mert ha mindig a munka az első, mindenét képes feláldozni. Idővel nem marad más, csak a keserűség. Adni akarnak, de azt kapják, hogy hülyének nézik őket.
Mert…mert…csak mert fiatal, mert jóhiszemű, vagy mert ez az
elfogadott.
Így készül az a fajta vállalkozó, aki hülyének néz Téged és rád akarja sózni a hozzáértést és a minőséget nélkülöző portékáját, persze dupla áron, hogy megérje neki is venni még egy terepjárót, mert nincs családja (tudod kiégés, akkor minden elúszik) és csakis a javai miatt érzi magát embernek. Bezárul a kör.
 
Titokban vádolom magam, mert gyerekkoromban nem hittem el, hogy előbb kell páncélt dugni egy idegen arcába, mint kedvességet. Sokkal nehezebb ebben a “csodálatos” Nagybetűs életben, nem akarok senki embernek farkasa lenni.
Nekem ezek a helyzetek azt üzenik, hogy inkább érdemes beletörődni a nagy számok törvényébe és felállni, ha valaki kigáncsol, mint hogy mi magunk akarjunk belerúgni minden lábba, ami elénk kerül.
Nekem most inkább az a feladatom, hogy lerázzam magamról ezeket a szarba lépett lábnyomokat és úgy lépkedni, hogy valahogy kivédjem előre az ilyen helyzeteket.  

Ez a bolond április sajnos meg nem léphető lustasággal ajándékozott meg. Töltekezem a családomból, a szabadidőből, a könyveimből, – mostanában Orwell 1984-ét olvasom, néha hangosan P.-nek, zseniális –  azokból a fél-egy órákból amit sporttal töltök. Élvezem azt, hogy délután, vagy épp kora reggel alig moccan a levegő a laposan besütő nap fényében és néhány korty után visszafekhetek, mert az óra adott még 10 percet. Külön örömként élem meg, hogy esténként beleszagolok a levegőbe és a távoli duda szó és mentősziréna felett ott fúj a tavasz. Előhírnöke azoknak a nyár esti szeleknek, amik utazásra ingerelnek és egyből indulni vágysz.
Jó, de még milyen jó. 
Sokszor van eszemben az írás és, hogy úgy meredek az új bejegyzés terére, mint valami le nem küzdhető ellensége. Azt tanultam, ha valami nem megy, akkor nem hagyhatom anélkül, hogy nem erőltetném.
A blogírás egyik aranyszabálya, hogy ne hagyd frissítés nélkül a nagyérdeműt, hamar megbosszulja magát egy két hetes kihagyás. Most üresnek érzem magam, szabályok ide vagy oda. Nincs mondanivalóm, kérlek Titeket nézzétek el nekem.

Ha lassan is, egyre megszokottabb a szemünknek, hogy virágzó fákat láthatunk. Az esküvő körüli felmerülő kisebb dolgokat egy strucc problémakezelésével zárom rövidre. Meghívó még azóta sincs, ugye hogy rá kéne kapcsolni?
Ma is güzülhettünk volna, hogy szervezkedjünk, keressünk el nem hanyagolható kék harisnyakötőt (felejtős). Inkább elmentünk moziba harminc 10 év alattival megnézni egy mesét. Megint én voltam az a marha aki a leghangosabban nevetett és sírt a teremben.
Az estékből maradó 2 órát futásra áldozom. Akárhányan megkérdezték az okát mindig derültséget okozott: én vagyok az első, aki azért akar fogyni MÉG többet ehessen az esküvői ruhájában. Volt időszak az életemben amikor egész rendszeresen eljártunk futni. Most azt a szintet akarom visszahozni. Úton vagyok, tegnap megkarcoltam az öt km-es távot! Testvérem kitűzött egy viselhető célt, július 11.-én lesz egy futás, indulni akarunk rajta, nem trófeáért, csak a lehetőség miatt és mert képesek leszünk kényelmesen megtenni a távot.