Rukkolás fasírt

• Le Café de Capucine
• 2015. május 7. csütörtök

A hétköznapokban elfelejtünk dicsérni, pedig nagyon fontos.

Nem akarjuk, hogy így legyen de az aktuális napi probléma megoldása eltolja a hangsúlyt az igazán fontos dolgokról és emberekről. Azt hittem mentes vagyok ez alól, hogy én majd odafigyelek erre, de sajnos nem. Mindenesetre törekszem arra, hogy 10-ből egyszer eszembe jusson és akkor azt ki is mondjam. 

Nem vagyok fából, imádom, hogy megdicsérik a főztömet, az ember szűkmarkú a dicséretemmel, ha precizitással, számolási dolgokkal kapcsolatos,  viszont nagyvonalú a konyhai teljesítményemet illetően.

Ennél a fasírtnál elégedetten bólogatott és ezt mondta: neked ez A tehetség az életedben, amiért érdemes dolgoznod.

Ilyenkor csak ez a mém jut eszembe:

Még három év után is megmelengeti a szívemet egy ilyen. de nem tudom megijedjek e, hogy nem említett mást. Csak viccelek, a pillanatban él, ő ott és akkor a legboldogabb hasú férfi volt a világon.

 

Hozzávalók:

35 dkg darált hús

3 evk zabpehely aprított

5 dkg kolbász

1 kis fej hagyma

1 kupak balzsamecet

1 maréknyi levélzöldség (spenót, rukkola stb)

1 kk só

kevés paprika

1 evk mustár

Elkészítés:

Vágjuk apróra a hagymát és a kicsire vágott kolbásszal lassú tűzön pirítsuk meg. Kanalazzuk egy keverőtálba, adagoljuk rá a zabpelyhet és a felaprított leveleket. Sózzuk meg és adjuk hozzá az ecetet és mustárt. Kézzel keverjük bele a húst, mintha csak rámorzsolnánk és dolgozzuk jól át.

Kis ellapított tallérokat gyúrjunk belőle és forró serpenyőben, letakarva, alacsony lángon süssük meg. Nem kell alá zsiradék, a kolbász miatt nem ragad le.