1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/Nem fogok általánosságban fogalmazni. A 2012 eddig számomra nem hozott mást, mint csalódást. Igen, tudom, mit verem a heppet január elején, korán van még ehhez. De, a fene egye meg, ezt van. Kezd az eddigi biztos életem biztosan a darabjaira hullni. Nincs lakásom, úgy érzem, hogy nem tudom teljesíteni a rám szabott feladatokat sem az iskolában, sem a munkahelyen. Nem tudom miből fizessem ki a számláimat, arra már nem is gondolok, hogy miből fogok megélni. Majd azt mondom magamnak: elélsz majd, Isten kegyelméből.<br /> De ami ennek a szép kupacnak a tetején ül, az az a tény, hogy el kell viselnem a megaláztatást, hogy már megint nem kellek valakinek. Kérdem én, hogy legyek magabiztos és nemes lelkű nő, aki mosolyog, ha mindig a elutasításba és játszmákba, kétélűségbe ütközik? Mindig ismertem azt a mondást, hogy: "Egyenes derékkal nehezebb járni." - és tanúsíthatom, egyre nehezebb, de nem megy máshogy.  <br /> Megfeszíthetem magam, lehetek szellemes, vagy szép az én "gáncs nélküli" lovagom a saját szemellenzője mögül nem akar kilátni. Úgy neveztem meg magamban a viselkedését, hogy: rideg tartás.<br /> Vagyis, néhanapján odadob nekem egy kis koncot, aminek örülhetek, aztán arra a polcra rakhatom amire akarom, ha akarja bók, ha akarja, udvariasság. Nem kell a sajnálata, hogy kedves akarjon lenni szegény kislánnyal, akit elküldött melegebb éghajlatra, úgy hogy még esélyt sem ad neki.  <br /> Így is forgatom a fejemben, hogy egy huszárvágással minden hozzá vezető utat elvágok, ami csak érik és érik, de még nem tudom megtenni. Sajnálom ezt az anyagot ebek harmincadjára hagyni.<br /> Cigány, vándor életem újabb fejezete mocorog, tovább akar lépni.   rich