<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Még egyik lábam felhőn van...</title><html>Belegondolsz, mi a boldogság?&lt;br /&gt;
A héten megízlelhettem mi a boldogság. Az a nagyon törékeny, elillanó egyensúly, mikor mindenki mosolyog, mikor nem tudod elkergetni a mosolyt az arcodról.&lt;br /&gt;
Ugyanis a gondviselésben eddig is nagyon bíztam, csak az utóbbi időszakban nem éreztem a jelenlétét. Rájöttem, hogy az én hibám volt, hogy engedtem magam alámerülni a posványba és nem kiáltottam fel, mikor nyakig benne voltam, hogy: Hál&#039; Istennek! Legalább nem hullámzik!&nbsp; &lt;br /&gt;
Cudar és buta dolog az, ha átveszed a másik ember lelki nyavajáját és önként, dalolva viseled, abban a hiszemben, hogy te csak meg akarod érteni őt. Nem szabad. Főleg akkor tilos, ha az illető nem érdemli meg.&lt;br /&gt;
Visszatérve arra a csodálatos jackpotra, amit január 9 hozott az életembe, amelynek még mindig bűvkörében vagyok, egy nap alatt oldódott meg minden probléma az életemben.&lt;br /&gt;
Reggel megtudtam, hogy nem kell elmennem a vackomból, délben kaptam munkát, amivel anyagilag függetlenedhetek egy képzettségemnek megfelelő munkakörben. Erre azt mondtam, Drága Kenyér, nem érdemlem meg!&lt;br /&gt;
De a korona még hátra van... Este pedig életemben első alkalommal, megtudtam milyen az, amikor kölcsönösen becsap a villám és csak szedegeted az álladat, hogy eddig, hogy bírtad ki nélküle.&lt;br /&gt;
Semmi sem biztos, de ezt a napot felírom a naptáramba, hogy emlékezzek, egyszer ilyen is volt. &nbsp; &nbsp;</html><type>rich</type></oembed>