<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Szedált hétfő</title><html>Olyan erősen akartam mindig azt, hogy ne legyek tanár. Kapálóztam ellene, megvettem, mégis, betolakodott a tanár lét a bőröm alá. Ez a hétfő volt az első napom itt, egy random középiskolában, valahol Kelet-Magyarországon. Eddig a középiskolás létet, emlékeimből mint egy fekete lyukat, próbáltam kiirtani. Most a másik oldalra álltam és fura, nagyon fárasztó, de érdekes érzés. A sok egyen viselkedést, röhögést, nyerítést, sugdosást néhol töri meg az értelem hangja. De számomra az a fontos, hogy még létezik, légyen bár veszélyeztetett faj.&nbsp; &nbsp; &nbsp; &lt;br /&gt;
Bizakodó vagyok.</html><type>rich</type></oembed>