1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/Tanulok élni, tanulok ember lenni. Tanulom a kötelességet és meg akarom találni az arany középutat a munka és a szórakozás között. Nem a szétválasztásukkal, hanem azzal a kivételes és éteri állapottal, hogy próbálom ezt a  két barikádot összebékíteni. Tanulva szórakozom és élvezettel dolgozom.<br /> Mennyi körülménynek kell összefogózkodni, hogy ez létrejöhessen? Talán nem olyan soknak, mint ahogy picurka racionális énem el akarja ijeszteni ezeket a munkaruhába öltözködött lehetőségeket, amiket a világ probléma néven ismer.  <br /> Vágyom rá, hogy így élhessek, néha felfedi a tanárság egy ilyen szép momentumát, aztán jön az a többi 90 percent, amikor érzed hogy ez a világ nem hajlandó beengedni erre a bennfentes partijára. Megtűrt vagy a habos álmaiddal és naivságoddal az emberiség teljes kulturális örökségével együtt.<br /> Érdemes e olyan világban élni, ami minden elemében a hasznosságra épül, nélkülözve a szép esetlegességét? Holly God, dehogy! Legyünk emberek, legyünk rácsodálkozók, legyünk néha diszfunkcionálisak!<br /> <br /> Megrázom a fejem és látom a valóságot: mint a kis kakas a szemétdombon, úgy ülök a dolgaim közepében és bárgyú mosollyal nyugtázom, hogy az élet még egy-egy homokzsákot rak a nyakamba. Csak szórakozottan ingatom a fejem, jaj-jaj Drága Jó Istenem sivalkodás lesz ebből?<br /> <br /> Tudjátok mit? Let it be. ahogy a Beatles énekelte. Minden megoldható, minden kivitelezhető, csak vegyél egy jó határidő naplót és sok kávét...rich