<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Az Úr napján</title><html>Mondjanak maradinak, de ne cáfolják meg kérem a régi szokások hasznosságát a mai ember életében. Egy nagyszerű programlehetőséget hoztam, amely számomra megunhatatlan és egészséges mind a testünknek, mind a kis naiv lelkünknek.&lt;br /&gt;
A programra visszatérve, kiemelném a Botanikus kert látogatását a gyerekprogramok közül, a múlt héten az egyik legkellemesebb vasárnap délelőttömet köszönhettem a találékony férfi agynak. Elárulok egy kis műhelytitkot: a szépen sorjázott fákat nem csak a 
kertészek és biológusok csodálhatják meg! Végülis, nekünk készül.&nbsp; &nbsp; &lt;br /&gt;
Van valami felemelő abban, ha az ember szépen karbantartott növények között lépdel, netalán le is fekhet (a kulturáltabbak csak üljenek) közéjük. Közel a városhoz, mégis messze annak zajától feltöltődik minden lemerült készlet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vasárnapról eszembe jutott a templom, a lelki megtisztulás, amely nekem mindenképp csöndes és befelé forduló tevékenység. Alapvetően, a protestáns vallásom &quot;csak&quot; a gondolataimban tartom (Luther
 szerint ott is kell) csak néha megyek el a vasárnapi Istentiszteletre, 
ahol nem várok válaszokat a problémáimra, hanem inkább egy kis 
helyrepofozást, hogy lássam, min kell javítanom, kivel kell még 
megvívnom a saját kis csatámat, hogy tiszta lelkiismerettel feküdhessek 
le, az új hétre készülve.&lt;br /&gt;
Kellenek ezek a kis magunkba mélyedések, mert ha még a saját mélységeinkkel, gyarlóságainkkal sem vagyunk tisztában (MERT VANNAK), hogyan tudnánk, hogy mit javíthatunk rajtuk?&nbsp; </html><type>rich</type></oembed>