1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/Hogyan vallod be kelletlenül magadnak, hogy a festészet, mint létforma, kihunyt az életedben? Ilyenkor elgondolkodol azon, hogy vajon ott volt e valamikor is?<br /> Szenvedőzök, mert nem tudok túlugrani egy szintről, beleragadtam a bokámnál fogva. Erőltetettnek és nevetségesnek érzem, hogy olyan dolgot szakemberként mívelni, amit már rég nem tudok kivitelezni. Mi lehet az oka ennek a Pálfordulásnak? Agyalok rajta, csinálom, elrontom, agyalok. A végeredmény mindig egy piszkos massza, ami nemhogy élvezhetőnek, még elviselhetőnek sem mondanék. <br /> Akármerre nézek szét a művészetnek nevezett szórakoztató iparban, mindig ezt az erőltetettséget csípem fülön. Nem gyakori, mikor tetten érhető a zsigerből való alkotás, nem bántok senkit, már nekem sem megy. Kihunytak a színeim, döglődnek a formák. Komikus is azt mondani, hogy épp alkotói válságban vagyok. <br /> De Buddha azt mondta, hogy az út a cél. Hiszek neki, legyen akármennyire kátyús is. rich