<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Etessünk otthon, lakjunk étteremben!</title><html>Shakespeare is megmondta, hogy színház az egész világ. Ebből a tézisből kiindulva, már csak kicsi csúsztatás szükséges ahhoz, hogy kimondhassam: játszani az otthon melegében boldogító. Mondjuk, milyen érdekes lehet kipróbálni az úgynevezett &quot;Étterem&quot; nevű játékot. Hogy, nem tudja, hogy hogyan? Dehogyneem! Minden nő született színésznő.&lt;br /&gt;
Szükségeltetik hozzá egy lelkes társaság, egy felszerelt konyha és az ételek feltétlen és el nem múló szeretete, amiről Bernard Shaw azt vallotta, hogy minden szenvedélyek között a legtartósabb (még vitatom).&lt;br /&gt;
Vegyük elő&nbsp; a nagyikánk féltve őrzött szószos-tálát, a kockacukor csipeszt, a damaszt abroszt, vagy képzeljük azt, hogy ami újonnan megvettünk, olyan régi. Nevezzük el közösségi szalon alkalmunkat &quot;Békebeli vacsorának&quot;, tisztelegve az örökségünk előtt. A szerencsések bújjanak bele a szintén örökölt, gyöngybetűvel írott receptfüzetbe és mutassanak rá egy olyan receptre, amit még nem volt merszük kipróbálni.&nbsp; Ahogy édesanyám mondaná, mikor máskor próbálnánk ki egy teljesen új receptet, ha nem akkor mikor &quot;debütálni&quot; kell!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/-orAcAVMoxpE/UG6_t7liw9I/AAAAAAAAAH8/H2-dhJF9Z-E/s1600/home-restaurant_28_550x370.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;267&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2012/10/home-restaurant_28_550x370.jpg&quot; width=&quot;400&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;
A nagy nap estéjén készüljünk fel a vendégek fogadására, katonás sorba rendezzük el a tálalóedényeket, terítsük meg a legjobb tudásunk szerint az asztalt, bíbelődjünk a szalvétákkal, az asztaldíszekkel. Ne szennyezzük be a lelkünket azzal, hogy a gondosan kiválasztott gyertya rácseppent a terítőre! Fojtsuk el a káromkodást, mert ugyebár máskor sem szoktunk ezzel élni, mert egy úrinő sem nem köp, sem nem szidalmaz. Rakjunk a folt helyére egy kenyereskosarat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Utolsó simításként vonuljunk vissza a budoir-ba, szépen öltözzünk fel és végül vegyük fel azt a cipőnket, ami hogyha rajtunk van, úgy érezzük magunkat mint Hamupipőke, vagyis: ma este, enyém a világ.&lt;br /&gt;
Ha megérkeznek a vendégek, élvezzük velük az ízeket, az ételeknek a borral kialakított tünékeny harmóniáját. A gyertyák fényét, a beszélgetés fonalát, a mosolyokat és azt a biztos jelet, ami megmutatja hogy jót alkottunk: CSEND, a legérdekesebb téma is abbamarad egy olyan étel ellenében, amit így lehet eléggé értékelni, teljes odafigyeléssel.&nbsp; &nbsp; &lt;br /&gt;
&nbsp;&nbsp; &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&nbsp;&nbsp; </html><type>rich</type><thumbnail_url>https://capucine.cafeblog.hu/files/2012/10/home-restaurant_28_550x3701-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>