<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Az &quot;Arany Limonádé&quot; nyertese....</title><html>&lt;div&gt;
Ezt a becses címet én veszem először a számra. Olyan csúnyán bánok a &quot;csak&quot; szórakoztató irodalommal, hogy adnom kell egy kis engedményt a műfajnak.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Mindig azt vallottam az olvasásról, hogy egy jó könyv igenis előidézhet teljes lelki elégedettséget a nem túl rózsás körülmények között.&nbsp; A másik ilyen tételem és szabályom az, hogy ha egy könyv nem tud nekem valami pluszt, valami praktikusat tanítani, akkor kézbe sem veszem. Erre hivatkozva nem szoktam egy könyvet a cselekménye miatt elolvasni, értsd regény s ezért van gyomrom kinyitni sokadjára a műelemzésről, a francia libatömésről és éghajlat történetről vagy a falusi disznóvágásról és id. Pieter Brueghelről felütni a kedvenc passzusaimat.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;
&lt;table cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; class=&quot;tr-caption-container&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center&quot;&gt;&lt;tbody&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;http://3.bp.blogspot.com/-s4Nce9a_EHM/UJfkN4RROvI/AAAAAAAAAN8/KOFSxyPlIrc/s1600/baguette-tradition-paris.jpg&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;265&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2012/11/baguette-tradition-paris.jpg&quot; width=&quot;400&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;tr-caption&quot; style=&quot;text-align: center&quot;&gt;Egytől egyig update 1. , úgy ám&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;
&lt;div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Viszont nem kaphatna valami ilyen díjat nálam, ha nem szegtem volna szabályt. :D&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Na jó, én is ember vagyok, aki teenager korában nem az angol táj szépségért és szociológiai csavarjaiért vett Jane Austent a kezébe, hanem azé&#039; kedves olvasó, hogy megtudja, hogy a fránya&nbsp; és csodás Mr. Darcy valamikor győzhet e nagy szerelménél és a drága Lizzy odaköltözhetik e Pemberlybe, mint Mrs. Darcy.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Visszakanyarodva, kisóhajtva magam találtam egy kedves kis könyvet, ami sem nem egyedi, sem nem spanyol viasz, de olyan jó!&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Az &quot;Arany Limonádé&quot; egy engedmény a ponyva felé, bevállalom. A múltkorában találtam. 2 erős húzó név is jelen volt a címében: FRANCIA KENYÉR. Egyenként is gyengém ez a 2 fogalom, de ez együtt determinált arra, hogy mindenképp utána nézzek. A hazalátogatásom és a családtagjaim által nézett szombati tehetségkutató mosogatólé inspirált arra, hogy hangosan bekapcsoljam a zenelejátszóm és beleolvassak egy könyvbe. Ez volt az.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Azon az estén elolvastam a felét, leraktam, majd a múlt héten vettem kezembe, mikor szegedi vonatozásomat jelentősen lerövidítette, mert ugye jó könyvvel repül az idő.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
A története felejthető, Hálistennek a főszereplő fájdalmas időszakait francia pékségben eltöltött emlékképeivel enyhíti. Nagyon érdekesen ír arról, hogy milyen mozdulatokkal formázták a kenyeret, milyen gépekkel dolgoztak és (hurrá!) recepteket is mellékel, amiben részletekbe menően leírja milyennek kell lennie a kelesztés fázisainak, hogy ropogós kenyeret kaphassunk! &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Régi vágyam, hogy megtanuljam elkészíteni kenyerek ferráriját, a baguette traditionel-t. Ne tévesszen meg senkit, ez a nagybetűs PÉK ismérve. Ahogy rokonom mondta egyszer: mostanában már megint olyan jó a baguette mint régen, volt valami baja, akkor azt lehetett érezni a tésztáján. No emberek, hát milyen érzékeny szakma ez, hogy a vevőink tudják a kenyerünkről, hogy rossz kedvűen mentünk munkába?&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Felfújt zsömlék és tartós kenyerek idején visszagondolok arra, mikor kinevettek a lyoni pékségben, mert nem tudtam olyan szép hajlítással kimondani ahogy ők. De igazat adok nekik, azt a csodát, nem szabad pongyola szavakkal kikérni.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Summa summarum, olvassátok el, ha az a fontos a szórakoztatásokban, hogy tanuljatok valami igazán szépet és a könyv ne csöpögjön a barokkos körmondatokban leírt lepedőakrobata, borostás férfiaktól és romantikus esőben csókolózós helyzetektől, szappanoperás túlzásoktól. Az kenyér itt nem kulissza, hanem előnyt kapnak a macsókkal szemben, ahogy kell. &nbsp; &lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;
&nbsp; &nbsp; </html><type>rich</type><thumbnail_url>https://capucine.cafeblog.hu/files/2012/11/baguette-tradition-paris1-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>