1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/Mint ahogy annyi honfitarsunk mi is a decemberi programok közé iktattuk a bécsi forralt bor iszogatást egy és andalgást az irreális árak tengerében. De ne galoppozzunk ennyire előre. A december már első napjától fogva programot jelentett és fog is, amíg mindenki arcán nem látok éteri nyugodtságot és a családi hazatérés mosolyát.<br /> Mikulásra elkészültek a kis tasakok, amibe beleraktam lehetőleg mindent, amit kis országunk édesség néven gyárt. Fontosnak tartom, hogy ilyenkor is támogassam a hazai piacot. Más okom is volt, mert kedves barátnőm hazahozta a párját, először Magyarországra. Országimázs, minden amit egy külföldi tapasztal, legyen az egy félrevezetett útbaigazítás, egy rosszul visszaadott összeg, hogy jogosan azt gondolják a vendégeink (igen, mindenkié), hogy "Magyarország, én így kerüllek".<br /> A péntek esténk hamar eltelt, mert meglátogattak minket, csak azt sajnálom, hogy olyan hamar eltelt. Remélem, hogy a hideg ellenére csak jó emlékeket visznek haza, Londonba.<br /> A viszonylag korai, 11 órai ágyba bújás készített minket fel a következő jó pár órai utazásra. Éjjel háromkor indult a buszunk, ilyenkor mindig lezongorázzuk a másoknál is ismert "Hova raktad? Nem találom! Induljunk már!" közjátékot, amikor a férfiember halkan jegyzi meg lefele a lépcsőn a gyilkos mondatot: "Remélem beindul a kocsi, ha nem, akkor futunk..." Khm..és hiába várod hogy elmosolyodik, nem viccel. <br /> Meg is tettük, ugyanis pontosan 2:59-re ugrottunk fel a buszra, utolsóként.      rich