<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Go, go Django (a D-t nem ejtjük)</title><html>Bár úgy gondolom, hogy a hétköznapok is megérdemlik, hogy valami kis jutalommal fogjunk kezet önmagunkkal, néha csak egy zombit jól megjelenítő lassított felvételre van kapacitás.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;http://4.bp.blogspot.com/-O5PPVQ_LRZQ/UP5A9UJMW4I/AAAAAAAAAhs/3BIA0GiDE0s/s1600/django-unchained-poster_thumb.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;640&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/01/django-unchained-poster_thumb1.jpg&quot; width=&quot;432&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
Ilyen este volt a péntek is, de úgy döntöttünk, hogy fityiszt mutatunk az elmúlt 4 napnak, mert egy nap a héten én is megérdemlem, hogy más tegye elém az ételt.&lt;br /&gt;
Így hát elmentünk pizzázni és megfejeltük az estét közös kedvencünk Quentin Tarantino legújabb filmjével, amelynek címe: Django elszabadul.&lt;br /&gt;
Nézzük meg ezt a plakátot! Mennyire egyszerű, mégis olyan markáns. A kommunista éra plakátjai jutnak eszembe róla. A diktatúra színei: fekete, PIROS és fehér. Tanultuk tipográfiából a színek hangulati hatását, nekem erről a pirosról az jut eszembe, amit az ember szívből/véréből hisz és olyan tettek, amit meggyőződése miatt tesz. Ezért olyan ijesztő és elementáris. &lt;br /&gt;
Rendező úr kinézetre és ahogy megszólal, egyből kiviláglik, hogy olyan mintha rajzfilmfigura, egy karikatúra lenne, igazi karakter.&lt;br /&gt;
Egy boldog ember magabiztosságával szállítja a világnak jobbnál jobb agymenéseit és nem tudunk rá máshogy reagálni: EZ AZ EMBER EGY PSZIHOPATA!! ÉS MENNYIRE JÓ!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;table cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; class=&quot;tr-caption-container&quot; style=&quot;float: left;margin-right: 1em;text-align: left&quot;&gt;&lt;tbody&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/-_mRkaIGi5A8/UP4_J653UWI/AAAAAAAAAhE/kLexPfPaHMw/s1600/quentin-tarantino-christoph-waltz-01.jpg&quot; style=&quot;clear: left;margin-bottom: 1em;margin-left: auto;margin-right: auto&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;400&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/01/quentin-tarantino-christoph-waltz-011.jpg&quot; width=&quot;297&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;tr-caption&quot; style=&quot;text-align: center&quot;&gt;Quentin Tarantino és Cristoph Waltz&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;
P.-vel rossz fogyasztók vagyunk, ugyanis, minden filmjét megnézzük, kivéve az &quot;Alkonyattól pirkadatig&quot; vér opuszt, még neki is kell a tanulópénz.&lt;br /&gt;
Személyes kedvencem a munkásságából a &quot;Becstelen brigantik&quot;. Elképesztő koncepció: hogyan lehet bosszúállós filmet csinálni a 2. világháború közepén?&lt;br /&gt;
Abszolút kedvencem volt a főgonosz, aki elképesztően művelt, ezzel szemben a 3. birodalom legeredményesebben kivitelezett, lelkileg torz példánya, szemernyi lelkiismeret jele nélkül.&lt;br /&gt;
Cristoph Waltz ebben a filmben olyan jól játszott, hogy gonosz módon elkönyveltem negatív karakternek. Szerintem gesztusértékű, hogy a Djangoban ő lett a német, aki magával hozza az épp formálódó, vad, rabszolgatartó Amerikába az európai műveltséget.&lt;br /&gt;
Itt is pofátlan, tenyérbemászó, viszont arany szíve van. Ő volt az a jótevő, aki a felhő hajú fekete férfit, Django-t először életében emberszámba veszi. &nbsp; &lt;br /&gt;
Vártam volna a Tarantinohoz köthető poénokat, viszont olyan komolyra sikeredett, hogy azok, akik szintén erre számítottak, kényszeredetten várták, várták, de csak néha engedte meg a jó ízlés, hogy felnevessenek.&lt;br /&gt;
Ez az ember nem problémázott ezen, úgy volt vele, hogy jelen esetben (rabszolgatartás a Missisippi mentén, Tenesse-ben) nincs helye az akasztófa humornak, az olcsó poénoknak. Igazat adok neki.&lt;br /&gt;
De amennyire huncut volt, amikor a formálódó ku-klux klán tagjait 
figurázta ki, nem hiszem rosszindulatúnak, mert a praktikus, való 
életben ténylegesen lejátszódhatott ilyen. Emberiek lettek azáltal, hogy
 inkább marakodó nőegyletnek tűntek, mint önbíráskodó 
erőszakszervezetnek. (Kicsit Monty Pyton-os, jó irány :) )&lt;br /&gt;
Django egy tipikus hős karakter, pajzs helyett kék libériában, akinek minden tette szíve hölgye felé viszi. A tipikus saját képességeire ébredő és azt felhasználó ember prototípusa, a majdani, lehetőségek Amerikájának telepese. &nbsp; &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;http://2.bp.blogspot.com/-o7mkW8A2ulA/UP4_9wMEIfI/AAAAAAAAAhQ/g9MTJP9mx8I/s1600/Django_8_thumb.gif&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;226&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/01/Django_8_thumb1.gif&quot; width=&quot;400&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
Leonardo Dicaprio annyira jó fő gonosz volt, hogy csak kimutatta a foga feketéjét és elhitted, hogy a lelke is olyan kormos és gusztustalan, hiába hívták cukros bácsinak: Monsieur Candy-nak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;table cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; class=&quot;tr-caption-container&quot; style=&quot;float: right;margin-left: 1em;text-align: right&quot;&gt;&lt;tbody&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;http://4.bp.blogspot.com/-P0fljgPhXS8/UP5CXwUQtzI/AAAAAAAAAiY/OtP2QijLd-4/s1600/Django-unchained-samuel-l-jackson.jpg&quot; style=&quot;clear: right;margin-bottom: 1em;margin-left: auto;margin-right: auto&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;240&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/01/Django-unchained-samuel-l-jackson1.jpg&quot; width=&quot;320&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;tr-caption&quot; style=&quot;text-align: center&quot;&gt;Béka bácsi, a Ponyvaregényben hetyke bérgyilkos volt, mikrofon fejjel. &lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;
A másik karakter akitől kiráz a hideg a vénemberre maszkírozott Samuel L. Jackson, aki hiába fekete, szolgalelke és meggyőződése saját alsóbbrendűségében, a saját fajtáját kínozza.&lt;br /&gt;
&nbsp; &lt;br /&gt;
Végig nem tudtam elszakadni ettől a kegyetlenségtől, személyes érintettségemből adódóan. Nem tudtam &quot;csak&quot; a filmre, a vágásra, a színészi játékra koncentrálni. Olyannyira elborzasztott, hogy nem tudom azt mondani, hogy mostanában megnézem megint. Mondogatom magamban, hogy ez az ember természete, minden korban jelen volt, de itt belemutatja a képedbe, hogy: igen, ez vagy te fehér ember, fogjál kezet magaddal.&lt;br /&gt;
El sem tudom képzelni, hogy milyen hatással lehetett a régi rabszolgák jelen kori leszármazottjaira, szerintem vérszemet kaptak a végére, mikor Django, az öntudatra ébredt ember bosszút áll mindenkin. Milyen meglepő ugye?&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; </html><type>rich</type><thumbnail_url>https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/01/django-unchained-poster_thumb1-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>