1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/ <br /> <div> Egy recept bevezetőjének szántam ezt a néhány gondolatot, de úgy meghízott, hogy szócséplésnek érezném belekezdeni más témába, rájöttem, hogy annyira szeretném elmondani, hogy külön is megállja a helyét. </div> <div> A gondolatmenetet egy vicces kiszólás indította el, amin nagyon jót nevettem. Így szólt: „Jaj asszony, olyan jót főztél ma, esküszöm, nem váglak le!”</div> <div> Elöljáróban tudni kell, hogy kikérem magamnak, hogy így nevezzenek. Viszont a családunkban van egy ilyen közjáték minden vasárnapi ebéd alkalmával, amikor valaki ezt mondja anyukámnak: Olyan jó volt az ebéd, mára is megszolgáltad a kosztot és kvártélyt. Holnapig maradhatsz. </div> <div> Ha a komolyság kevés hangja vegyülne egy ilyen megjegyzésbe, valószínűleg nyújtófával kapna a bokájára, de egy madréval nem illik packázni.  </div> <div> Barátom erre reflektált és tovább ment, amikor nem csak az elbocsátásommal, hanem a felnyársalásommal viccelődött. Olyan jól jött ki, hogy fapi##a, aki ezen megsértődik. </div> <div> Jókai is megmondotta, hogy a egy férfihoz a hasán keresztül vezet a legrövidebb út. El ne higyjétek, mert ez nem csak elvezet hozzá, hanem az úton is tart. Rövidtávon, lehet, hogy összetarthat egy kapcsolatot a testiség, a kezdeti tűz. </div> <div> De aki hosszú időre tervez, végig kell gondolnia a következő dolgot: a has csak metafora. A közös étkezés olyan hátteret ad a beszélgetéseknek, ami így lélegző, élő kapcsolattá lesz. </div> <div> Ahogy egy döglött lovat sem próbálunk nyeregből indulásra bírni, olyan kapcsolatban, ahol nincs meg a szellem izgalma, leszállásra ítéltetik előbb-utóbb. Időről időre rá kell csodálkoznunk a másikra, hogy eszünkbe jusson miért szerettünk bele. Nekem ez a katarzis akkor következik be, amikor P. felsóhajt, ahogy beleszagol az otthon terjengő illatokba, mikor hazajön. Nekem ez azt üzeni: ő nem csak egy lakásba jön, hanem hazatér.  </div> <div> Az a főnyeremény, amikor együtt tudtok főzni, máshol hol lehetne jobban gyakorolni a problémamegoldó kommunikációt, a csapatmunkát? Nem ezekre van szükség egész életünkben, hogy ne csak egymás mellett éljünk?</div> A közös programok teszik a hétköznapokat elviselhető helyett, ünneppé. Már nem vagyok elég fiatal, hogy mindent tudjak, de úgy tapasztaltam, hogy kevésbé megterhelő kicsiket ünnepelni, mint egy nehéz járom alatt várni a hétvégéket.  <br /> <br /> <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center"><tbody> <tr><td style="text-align: center"><a href="https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/05/tumblr_lru4mgYoTZ1r2mnuho1_500.jpg" style="margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" src="https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/05/tumblr_lru4mgYoTZ1r2mnuho1_500.jpg" /></a></td></tr> <tr><td class="tr-caption" style="text-align: center">Kép forrása: tumblr.com</td></tr> </tbody></table> <br />richhttps://capucine.cafeblog.hu/files/2013/05/tumblr_lru4mgYoTZ1r2mnuho1_500-150x150.jpg150150