<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Óda a szerdákhoz</title><html>A szerda mindig az a mélypont a hétből, amikor az iskolában a borzasztó (számolós) óráim tömbösítve voltak, főiskolán a traumaértékű tipográfia, ahol nem tudtad, hogy a következő percekben piedesztálra emelik a munkád, vagy elrettentő példaként mutogat rád a művészúr a maga teátrális modorában.&lt;br /&gt;
Akárhogy is mondta Marquez, hogy számára a csütörtök egy haszontalan nap, amikor még meghalni sem érdemes, tévedett.&lt;br /&gt;
A szerda a kilógó, macskás nő a páros napok között, az ő kezét senki nem fogja meg.&nbsp; &lt;br /&gt;
Lehetne, hogy egyezményes jellel bemutatnék ennek a rossz időnek, a beázott cipőmnek, mindennek, amire csak csóváltam ma a fejem, de neeeem. Hagyom, hogy magam alá gyűrjön, mert nem lehetünk mindig cukormázasak és jelenleg ténylegesen csak arra vágyom, hogy egy kávéval bevackoljam magam mikor hazaértem.&lt;br /&gt;
Ahogy anyukám mondja, vannak tevékeny és lusta napok. Hozzátenném: tevékeny napokon a pörgést, lustákon a döglést élvezd. &nbsp; &nbsp; &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;</html><type>rich</type></oembed>