1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/Úgy kapaszkodnék ebbe az utolsó szabadnapba, mint az utolsó szalmaszálba. Mert megint kicsúszott a kezeim közül a hétvége, még némi rásegítéssel is. Nem bánom, nem oktalanul, haszontalanul telt el, viszont bosszantó rájönni, hogy nincs látványos eredményem, amivel kihúzhatom magam.<br /> Viszont itt van nekem egy örök optimista, tevékeny emberem, aki megszólal a céltalan hülyeségemre , hogy: még csak a hétvége 70%-a telt el! Így, a többi harminc még lehet nyomot hagyó.<br /> Ilyenkor elszégyellem magam és elkezdem tervezni, miként lehetnék jobb. Mivel tudnám elérni, hogy ne azt lássam a bizonyos pohárból, hogy lekortyoltam a 70%-át, hanem hogy még mennyit ihatok ki belőle? <br /> Nem tudom, hogy tanulható e az optimizmus, legalább annyira tanulható, mint a sipákolás és sopánkodás.<br /> Mikor írjuk be az agyunkba ezeket a mintákat? rich