<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Sajttorta: numero 2.</title><html>Maradt bennem egy kis hiányérzet ezzel a sütivel kapcsolatban. Tudniillik az elmúlt hétvégéig csak képről láttam és csak egyszer ettem. Miután, az éjszaka csöndjében azon agyaltam, hogy mit fogok másképp csinálni, mit tanultam ebből a dologból, rá kellett jönnöm, hogy a &quot;majd egyszer&quot; gondolkodás nem használ a zavaró részleteknek.&nbsp;&lt;br /&gt;
Ezért tegnap este nekiálltam 2. alkalommal és a végeredmény most sokkal meggyőzőbb.&lt;br /&gt;
Egy akadállyal kellett szembe néznem: az örömében önfeledten tapsikoló embert kellett kihessegetni a konyhából, mert mindig arra ette a fene, hogy megkérdezze és ellenőrizze hogy áll a süti.&lt;br /&gt;
Ennél nagyobb bókot nem kaphat a főztöm.&lt;br /&gt;
Néhány észrevétel ezzel kapcsolatban, amit én is másodjára javítottam:&lt;br /&gt;
Jobb a szétpattintós, O alakú forma.&lt;br /&gt;
Az aljába duplán hajtott sütőpapírt hajtsatok, mert az alsó réteg nyomkodása közben kiszakadhat. Kifeszítve fogassátok oda.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;table align=&quot;center&quot; cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; class=&quot;tr-caption-container&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center&quot;&gt;&lt;tbody&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/05/IMG_0042-500.jpg&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/05/IMG_0042-500.jpg&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;tr-caption&quot; style=&quot;text-align: center&quot;&gt;Sajttorta szelet, egy kanálka szőlőlekvárral és szórásnyi bodzavirággal&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;
&lt;br /&gt;
Az oldalfalat kenjétek ki valamilyen zsiradékkal.&lt;br /&gt;
A massza tetejére csak a végén csurgassatok akármit, mert zavarja az átsülést. Nem engedi ki a nedvességet.&lt;br /&gt;
Akkor sült át a massza, amikor a közepe már éppen nem remeg, ha megmozgatod. Kicsit érdemes a meleg sütőben pihentetni elzárás után.&nbsp; &lt;br /&gt;
VÁRJÁTOK KI a teljes kihűlést. (Na jó ez még sohasem sikerült.)&lt;br /&gt;
Több sententia nem jut eszembe, egy sütihez legyen elég ennyi. Már járatom az agyamat a következőn, amiből nem maradhat ki egy jó sötét kakaó, csokoládé. Eddig P.-nek kedveztem a pigmenthiányos sütivel, de most én jövök. &nbsp; &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&nbsp; &lt;br /&gt;
&nbsp; &nbsp; </html><type>rich</type><thumbnail_url>https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/05/IMG_0042-500-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>