<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Egy fejezet vége</title><html>Tegnap, a kocsiból kirévedve esett le az a nyilvánvaló tény, amit csoporttársam szemében már Szegeden láttam: véget ért egy korszak.&lt;br /&gt;
Nem lesz mostmár olyan, hogy jókat olvasva lebuszozok, vagy az utóbbi egy évben leautózunk, úgy hogy közben nézzük a fokozatosan kiderülő eget dél fele hajtva, konstatálom magamban, hogy a parasztházak 2 megyével arrébb bizony teljesen mások, mint amit&nbsp; itthon láthatunk.&lt;br /&gt;
Mióta elköltöztem onnan az 1. diplomám után, azóta folyamatosan hiányzik.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;http://4.bp.blogspot.com/-I4bf20LsCLE/UcwBtJZJYDI/AAAAAAAABRg/bg9nOhEJwfA/s1600/szegedi-villamos1.bmp&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;251&quot; src=&quot;http://4.bp.blogspot.com/-I4bf20LsCLE/UcwBtJZJYDI/AAAAAAAABRg/bg9nOhEJwfA/s400/szegedi-villamos1.bmp&quot; width=&quot;400&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;table align=&quot;center&quot; cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; class=&quot;tr-caption-container&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center&quot;&gt;&lt;tbody&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/06/20161549.jpg&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/06/20161549.jpg&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;tr-caption&quot; style=&quot;text-align: center&quot;&gt;Kedvenc vasalóházam&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;table align=&quot;center&quot; cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; class=&quot;tr-caption-container&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center&quot;&gt;&lt;tbody&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/06/8735.jpg&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/06/8735.jpg&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;tr-caption&quot; style=&quot;text-align: center&quot;&gt;A Kálvin téri ún. &quot;kakasos templom&quot;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;table align=&quot;center&quot; cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; class=&quot;tr-caption-container&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center&quot;&gt;&lt;tbody&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;http://3.bp.blogspot.com/-dPSNT9JdFEE/UcwHO2zg1SI/AAAAAAAABSI/z219a__q5To/s1600/holgy.jpg&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;400&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/06/holgy.jpg&quot; width=&quot;386&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;tr-caption&quot; style=&quot;text-align: center&quot;&gt;nap végi idill: Szent István tér, kivirágozva, felújítva&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;
Átláttam, hogy valószínűleg jó idő el fog telni addig, amíg a közben kétlakivá váló, régi jó barátnőmmel a kávénkat kortyolva egymás kedvére beszélhetünk és hallgathatunk, arcunkat a nap felé fordítva.&nbsp; Eszembe jutott, hogy többet nem fogom hallgatni a &quot;művészúr&quot; saját tökéletességéről és ragyogásáról szóló poénokat miközben festek.&nbsp; &lt;br /&gt;
A változás nem szükségképp rossz, csak néha szomorú.&nbsp; &nbsp; &lt;br /&gt;
A tegnapi nap leraktam a záróvizsgát, már egy boríték választ el attól,hogy a diplomámat kézbe kapjam. Az utolsó évet a hátam közepére kívántam, mert csakis olyan dolgokkal kellett időt töltenem, ami nekem mindig zavaró és fölösleges körülmény maradt.&lt;br /&gt;
Nekem a főiskolás éveim azok a végeláthatatlan gyakorlás a műteremben, a művtöri tanulás és a jól végzett munka fáradt elégedettsége marad egy pohár bor mellett.&lt;br /&gt;
Nem lettem művész, egyáltalán mi is ez a minősítés egyáltalán? Akkor is azt vallottam, hogy csak egy olyan ember vagyok, aki elképesztő sokat foglalkozik a festészettel, akit mellékesen fel is vettek a felsőoktatásba ezzel. Ettől még senki sem lesz művész.&nbsp; &lt;br /&gt;
Szeretném azt hinni, hogy néha vissza tudok majd látogatni, de naív sem vagyok, tudom, hogy a hétköznapok nem engedik azt, hogy időt és kapacitást 200 km-t felölelő távolságokban mérjük.&lt;br /&gt;
Így marad az udvarias&nbsp; búcsúzás: ha felétek járunk, benézünk!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/06/szeged2_20130524133807.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/06/szeged2_20130524133807.jpg&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;</html><type>rich</type></oembed>