<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>La bella mirabella</title><html>Mindig különös szeretettel viseltettem az olyan növények iránt, amik 
csak azért is élni akartak. Ilyen a cigánymeggy, amelynek lehullott 
magjai kikelnek a nagy fa alatt és a rá következő évben már teremnek! 
Isteni meggydzsemet főztem belőle tavaly és a kistestvérem évek óta 
emlegeti a cigánymeggy pálinkát, mint a valaha kóstolt legaromásabb 
tütükét.&nbsp;&lt;br /&gt;
Vagy a mórabóra, mirabella, vagy ahogy az elmúlt negyed évszázadban ismertem: fosószilva. De mirabellaként csak jobb az imázsának. Igénytelenségében és egyszerűségében vonzó kis gyümölcs, ami nagyon lesajnált, pórias darabja a magyar kerteknek. Nem kell, csak praktikus metszeni, egy a dolgunk velük: tűrni kell a fán
 &quot;burjánzó&quot; gyümölcs áradatot, ami hűségesebben áraszt el, mint akármely
 nemes rokona.&nbsp;A mirabella gyümölcsei sárgák vagy bordóslilák és olyan nagyok mint egy jóóóól megtermett cseresznye.&lt;br /&gt;
Úgy szól a polgári fáma, hogy az ültetési ceremóniát egy jól irányzott 
köpéssel elintézte a párom édesapja, abból kinőtt ez a két szép fa, 
amelyről szüreteltünk.&lt;br /&gt;
Cefrébe való, ehetetlen dolog, ahogy én tanultam, olyan alattomos, hogy ha már egy darab &quot;botlástól&quot; futva keresnénk a legközelebbi mosdót. BANG BANG! Tévhit!&lt;br /&gt;
Tegnapi receptem nem csak ehető, hanem inkább kívánatos lett általa. &lt;br /&gt;
Olyanok mint a kedves kis korcs kutyák, amelyek minden jó szónak és simogatásnak úgy tudnak örülni, hogy elröpülnének örömükben. Ezek a fák is csak nőnek, bokrosodnak és ontják gyümölcsüket mindenre és mindenkire, néha elég nehezen letakarítható módon. &lt;br /&gt;
Ebből sütöttem süteményt egy jól sikerült összejövetelre és csendben mosolygott a lelkem, hogy a házigazdák még szorítottak egy második szeletnek is helyet a nagyszerű ebéd után.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hozzávalók:&lt;br /&gt;
Fél csomag fagyasztott leveles tészta.&lt;br /&gt;
20 dkg mirabella, kimagozva, felezve&lt;br /&gt;
200 ml natur krémsajt&lt;br /&gt;
250 ml tejföl&lt;br /&gt;
3 evk cukor&lt;br /&gt;
kevés vaniliás cukor&lt;br /&gt;
1 mk fahéj&lt;br /&gt;
20 g vaj&lt;br /&gt;
2 tojás&lt;br /&gt;
A leveles tésztát nyújtsuk ki és egy gyümölcstorta formába tegyük bele. Szurkáljuk meg villával. Öntsünk rá valamilyen szárazanyagot, aminek nem árt a hő, pl lencsét, szárazbabot, rizst és tegyük a sütőbe 10 percre. Vegyük ki, ütögessük ki a belsejét és tegyük félre. Ez az ún. vaksütés. Szárítunk az alapon, hogy a rákerülő massza ne áztassa el, szebben és hamarabb süljön. Közben előkészíthetjük a gyümölcsöt. Kevés vajat olvasszunk serpenyőbe, sózzuk meg és öntsünk rá egy evk cukrot és 1 mk fahéjat. Végül tegyük bele a gyümölcsöt és forgassuk át, amíg be nem vonja mindenhol. Néhány percig kevergessük, utána zárjuk el.&lt;br /&gt;
A sajtos részt állítsuk össze: a tojásokat keverjük fel a tejföllel, 2 evk cukor, vaniliás cukor, azután fokozatosan elegyítsük a krémsajttal. Gyönyörű, halványsárga masszát kapunk a végén.&lt;br /&gt;
A leveles tésztára követlenül tegyük a gyümölcs 2/3-át, azután borítsuk rá a krémet, a tetejét díszítsük a maradék gyümölccsel és 30-40 percre rakjuk az alacsony-közepes lángon égő sütőbe. Ha már a ház minden részében érezzük az illatát kész.&lt;br /&gt;
Vegyük ki és pihentessük szobahőmérsékletig, ha van önuralmunk tegyük be a hűtőbe is, de senkit sem akarok olyanra buzdítani, ami szemben áll az étvágyával. &nbsp; &nbsp; &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/-RBLjC53tvgI/UdqH6FKCVbI/AAAAAAAABek/ks-_ODD1Qjk/s1600/IMG_1912+2.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;640&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/07/IMG_1912-2-450x600.jpg&quot; width=&quot;480&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/07/IMG_1920-2-új-600x450.jpg&quot; style=&quot;clear: left;float: left;margin-bottom: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/07/IMG_1920-2-új-600x450.jpg&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;http://2.bp.blogspot.com/-zQDFPmVDrMk/UdqH6R1NqyI/AAAAAAAABec/mt4M4-lAQRQ/s1600/IMG_1928+2.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;640&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/07/IMG_1928-2-453x600.jpg&quot; width=&quot;483&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;
&nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; </html><type>rich</type><thumbnail_url>https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/07/IMG_1912-2-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>