1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/Elcsodálkozom az emberi test komplex, terhelhető, kihasználható és mégis olyan sérülékeny mivoltán. Elég egyetlen kis legó a nagy egészben, hogy távolinak tűnjön az a gondtalanság, ami egoista fejünkben nem az egészséget, hanem napi hülyeségeinket helyezte a középpontba.<br /> Sajnos tegnap megtapasztaltam, hogy mikor édesapám lumbágója teljesen eltorzította az arcát fájdalmában egyetlen felüléskor vagy forduláskor, az nem a férfi beteg "focista sérülést" immitáló, túlreagáló manírja.<br /> A tegnap estét egy provancei borokról szóló könyv és stílszerűen "passzoló" 1664 sör (Nr1 bierre de France!!!) tette elviselhetővé. Az volt a zavaró, hogy az agyam és testem is friss volt, tettre kész, viszont a hátam nem engedett. Szerettem volna főzni, takarítani, vagy csak betenni egy mosást, akármit, hogy előrébb legyünk, de még felülni sem tudtam. Ilyenkor köszönöd meg, a Jóstennek, az univerzumnak, a szerencsédnek akárminek, hogy ez annyira nem a hétköznapjaid része, hogy leírandó dolognak, kuriózumnak számít.<br /> A kellemes dolgokra rátérve, ma már be tudtam jönni és elvégzem a munkám és nem félek, hogy ültő helyemben a női vécében maradok, telefon nélkül, csak visszhangozva szólítgatnék: Halló, ló, ló, ló!<br /> Elvágytam megint, most Aix-be, böcsületes nevén Aix en Provance-ba.<br /> <br /> Még csak a vasútállomásán jártam, ugyanis ott vártuk be a csatlakozást Lyonba, de móhón próbáltam messzebb látni, mint amennyit a szemem látott. Kevés volt az idő, hogy elcsatangoljunk, sok volt a pakk, de legalább elmondhatom magamról, hogy éreztem a levendula illatát, hallottam a <i>cigale</i>-ok vagy kabócák hangját, éreztem a narancsszínű, érett nap melegét az arcomon, amikor a peronon állva a szél fújta a forró, fűszeres illatokat.<br /> Az egész világ levendula mániája innen indult ki, ott vagyok, akkor az a minimum, hogy arra a 10 percre minden ingert raktározok, címkézek és megfogadom, hogy legközelebb tovább maradok.<br /> Jelentem, egy ponyvát olvastam, ami szokatlanul nagy port vert: Bor, mámor, Provence. Film is készült belőle, csak épp a lányegét felejtették ki az elkészítésnél. A történetet és a szerethető karaktereket. <br /> Írója az angol Peter Mayle, aki összehozott egy férfiak számára is íródott ponyvát, ami nem szól másról, csak a hangulatról, a nyugalomról és a fent felsorolt hangulati elemek permutációjáról, teletűzdelve sok kedves emberrel, francia kifejezéssel, amiért örökké hálás leszek neki, ugyanis érdekesen hangzik egy olyan magyar lány francia nazális szópróbálgatása, akinek kiejtését a saját 10 éves madmoiselle unokahúga egy guruló kacajjal tudott méltatni, nem, nem az elragadtatástól.<br /> DE most senki sem volt, aki megtanított volna a helyes módra, így, mint Elisa Dolittle (My fair lady-Aldrey Heburn--kötelező filmes élmény) olyan tré és "bájos" módon recsegtettem a könyvben előforduló szavakat.  <br /> Ahogy már írtam, just do it, nem számít, hogy a nyelvet kicsit is beszélő embert táblát karcoló körömként hat. Nem bírja, úgyis kijavít.  <br /> <br /> <div> <a href="https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/07/robinzon-hu-lakberendezesi-studio-provance-klasszikus-021-620x250-600x242.jpg" style="clear: left;float: left;margin-bottom: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" src="https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/07/robinzon-hu-lakberendezesi-studio-provance-klasszikus-021-620x250-600x242.jpg" /></a></div>                           richhttps://capucine.cafeblog.hu/files/2013/07/robinzon-hu-lakberendezesi-studio-provance-klasszikus-021-620x250-150x150.jpg150150