<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Szoboszló, viszlát jövőre!</title><html>Bár a héten megemlített tényre, hogy bizony augusztust mutat a naptár, pedagógus anyukámnak legörbült a szája (ez a vég kezdete, mert szembesül vele, hogy visszaszámol &nbsp;az iskolakezdésig). Nekünk még vastagon nyár van, minden augusztusi melankólia nélkül.&lt;br /&gt;
Tavaly is, ma is meglátogattuk az Alföld legnagyobb kánikulai ember gyűjtőjét, a hajdúszoboszlói strandot.&lt;br /&gt;
Mindig utólag szembesülünk vele, hogy miért nem megyünk éves szinten egynél többször. Mindig olyan boldogan és naívan megyünk, mert nem akarunk mást, csak fürdeni.&lt;br /&gt;
&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/-lz_L3n1dw5o/Uf1w3fEMkxI/AAAAAAAABrw/mUM18crYfDw/s1600/langos2.JPG&quot; style=&quot;clear: right;float: right;margin-bottom: 1em;margin-left: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;300&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/08/langos2.jpg&quot; width=&quot;400&quot; /&gt;&lt;/a&gt;A megérkezésünk után egyből szembesültünk azzal, hogy délelőtt 11kor olyan hering-színház (a szomszédos törölközőn tanyázó családok leplezetlenül fürkészik mások szociális és szokásbeli különbségeit) &nbsp;van, hogy nem tudjuk a nyomorult csomagunkat úgy letenni, hogy mi is odaférjünk mellé. &nbsp;Minden alkalommal elcsodálkozom azokon az idős &quot;hölgyeken&quot; akiknél 
titokban imádkozol, hogy a szűken szabott bikini felső, amit semmi sem 
tart, csak a megszokás, ne akkor eressze el terhét, amikor véletlenül a 
látómeződbe kerül.&lt;br /&gt;
Megreggeliztem, belevetettük magunkat a legnagyobb, tengerpartot és cetuszonyt modellező medencébe, ahol fejen találtak a bénán dobott labdák, arcba beletolt matracok, eltévedt könyökök... egyszer sem kértek elnézést. A párom egy ritka nyugodt ember, ő mosolyog rám ilyen esetekben, amikor az én fülemből már gőz fúj, mint a rajzfilmekben. Mindenhol ilyen sok ember volt! Körbejártunk, mindenhol isteni illatok terjengtek: sült hal, palacsinta, mmmm lángos, fokhagymával.&lt;br /&gt;
A gyomorbajos, joghurtot reklámozó nő a tévében, ezeket az ún. &quot;strandkajákat&quot; próbálja elkerülni, de szerintem ezek a tételek teszik elviselhetővé a tömeget, a pofátlanul körbefoglalt cuccunkat, aminél egy komplett 3 generációs nagycsalád költötte békésen ebédjét, mintha csak a sajátjuk lenne.&lt;br /&gt;
Ilyenkor mondom, hogy jó, most bontunk ki egy sört és verjünk be egy lángost, lehetőleg minél messzebb a színhelytől. P.-nek nem ízlett, de jómagam egy megváltásnak éreztem azután a rossz viccnek számító száraz és hideg gofri mellől, amivel megpróbálkoztam. Ilyenkor, csak hogy elvegyük az élét a csalódottságunknak, megígérjük, hogy ha itt tényleg minden tápra rámondják, hogy embereknek készült, mi is megpróbálkozunk egy jó kajáldával és olyan ételt árulunk, ami nem csalódás. Persze mindez a Fogyasztóvédelemnek gondolatban megcímzett dörgedelmes levél után.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;table align=&quot;center&quot; cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; class=&quot;tr-caption-container&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center&quot;&gt;&lt;tbody&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/08/hering-2013-07-26_170736.jpg&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/08/hering-2013-07-26_170736.jpg&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;tr-caption&quot; style=&quot;text-align: center&quot;&gt;A tengerben is ennyien várják a hullámokat&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;
&lt;br /&gt;
Nos, ha ezeken a tényeken túltesszük magunkat, jó szórakozást kapunk, amit bőven elviselünk évente egyszer. Egy okos ember mondta, hogy a boldogság titka nem más, mint: A jó egészség és a rossz emlékezőtehetség.&lt;br /&gt;
Hozzátenném: és a remény, hogy jövőre eszem egy jó gofrit.&nbsp; &nbsp; </html><type>rich</type><thumbnail_url>https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/08/langos2-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>