<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Egy hétvége tavaly előttről</title><html>Most olyan dolog jött vissza az életembe, amit szinte már el is felejtettem: az egyedüllét. Visszagondoltam az első saját albérletemre, ami annak ellenére, hogy 2 ökör ára volt télen felfűteni 16 fokra, nagyon szerettem. Hosszú idő óta először böngésztem órákat a könyvtárban, néztem meg Miss Marple-t a tvben, pepecseltem fél napot egy olyan ajándékkal, amit egy távoli jó barátnak szánok, éjjelbe nyúlóan olvastam közép Európa gasztronómiai földrajzát a századfordulóról.&lt;br /&gt;
Nem kérdeztem meg: &quot;éhes vagy e?&quot; Nem mondta senki, hogy &quot;biztos kell az a 3. kàvé?&quot;&lt;br /&gt;
A mosatlanok türelmesen várják hogy megint tiszták legyenek, de nem most. Most kávézom és nemsokára elered az eső.&lt;br /&gt;
.&lt;br /&gt;
.&lt;br /&gt;
Visszajött! El is mosogattam. Ebédeltünk. Végre megint beszélgetek többes számban! Minden más csak önálltatás lenne nélküle.</html><type>rich</type></oembed>