<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Egy jó és egy rossz hír</title><html>Tegnap műtötték a nagymamámat és nem szóltak róla semmit a szüleim, az operáció sikerült, most lábadozik, amint időm engedi, megyek hozzá. Ilyenkor dühös vagy a napi rutinodra, a szokatlanul önző mindennapokra, amik nem engednek neked egy óra szabadidőt.&nbsp; &lt;br /&gt;
Az oka, hogy még mindig félelemben vagyok, egy haláleset, a családom egy közeli barátja, ugyanazon a napon. Ha egy ugyanolyan idős, sőt fiatalabb ember hal meg mint a szüleid, nem tudsz mit kezdeni a ténnyel. Rádöbbensz, hogy nem kell olyan borzasztó nagy merényletet elkövetni saját magad ellen, hogy idáig juss. Szeretném tudni, hogy mi végez egy látszólag egészséges emberrel, imádkozom érte, hogy ne önkeze legyen a bűnös és az döntött úgy, hogy kiszáll.&lt;br /&gt;
Nagyon szomorú vagyok, sajnálom a gyerekeit, akiket kislány koruk óta ismertünk, a testvéreit, a szüleit. Ha nekünk hirtelen dolog volt, akkor vajon ők mennyire megütközhettek rajta?&lt;br /&gt;
Nyugodj békében.&nbsp; </html><type>rich</type></oembed>