1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/A hétvégén megünnepeljük a szüleim házassági évfordulóját egy jóvágású reggelivel a vásárcsarnokban, ugyanis olyan figyelmet kapott a <a href="https://capucine.cafeblog.hu/2013/06/08/seta-debrecen-gyomraba/" target="_blank">velős írás</a> a családom tagjai körében, hogy megkívánták a hely hangulatát. Nem leszek autentikus, utána nem egy gyárilag száraz szoci ischlerrel fogjuk letuszkolni az ízeket, hanem inkább gúvadt szemekkel értékeljük a Kismandula cukrászda x.-ik arculatváltását, ahogy a sütis villával mutogatunk.<br /> DE most sor kerül egy olyan eseményre, aminek kiélvezését tavaly májusban az aznapi szakácsvizsga egész napi főzése után elaludtam: nevezetesen háziasszony leszek, vacsorát fogok adni. Persze már volt olyanra példa, hogy eljött egy ember, három... de nem ennyi. Ne tudakoljatok számot, ez benne a<strike> rizikó </strike>vagyis, a spontaneitás.<br /> Szeretek ilyeneken agyalni, a gyerekkorom szakácskönyvek nézegetésével és kereséssel telt el, amit anyukám a sokszereplős dőzsölésekhez szervezett. Mit is mondjak, profival volt dolgom, aki mire megkért engem a menü összeválogatásában, már megvolt a lista az agyában, amin csak hangyabokányit térhettem el egy egy fura, új fogással.<br /> Most itt vagyok, a saját háztartásomban és csak mímelem a gyakorlatot. Nézegetek recepteket, előszeretettel kapcsolom be a tv paprikát, abban a fél órában, amit a tv-hez láncolva eltöltök, kérdezem a szakácsnő orákulumot, Nigella Lawsont, ugyanis nála mindig az a forgatókönyv, hogy ő bizony nem dolgozik semmit, csak néha ránéz a kajára, elmegy sminkelni és öltözni...a végén vendégségbe jövő 15 ember csak hüledezik és egymásra bólogatva (mert tele a szájuk) rabolnak rá a következő adagra. <br /> Amint életem eddigi folyásában is, az utolsó percben lesz valami kipattanó ötlet, legalább olyan hirtelen-jövő, mint a matek dolgozat utolsó 2 percében megértett feladatsor. Rohammunka, füstölő ceruzával, jelen helyzetben fakanállal.<br /> A legjobbaktól nem szégyen tanulni, Martha Stewart, a tüchtig amerikai háziasszony modellje, akinek karó helyett portörlővel a fenekében született...na az ilyen buzgómócsingtól nem szégyen kikérdezni, hogy ő hogy csinálja. Mivel ő is úgy érezte, hogy tudásával előmozdítja a föld jóléti országaiban élő háztartásbeliek hétköznapjait, nem restellt egy egész birodalmat építeni és piszkosul sok pénzt keresni vele. Nekem a "hogyan poroljuk ki a XVIII. századi perzsaszőnyegünket" pont nem volt érdekes, de a hogyan számolj és vásárolj, aszerint hogy hányan jönnek hozzád, már hasznosnak bizonyult. Ezt tenném közkinccsé, bár hogy ne áruljak zsákbamacskát, nem hamburger lesz a menü.<br /> <br /> <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center"><tbody> <tr><td style="text-align: center"><a href="https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/09/ablakpucolas.jpg" style="margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" src="https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/09/ablakpucolas.jpg" height="226" width="400" /></a></td></tr> <tr><td class="tr-caption" style="text-align: center">Imádnivaló mamika, egy magyar Martha Stewart</td></tr> </tbody></table> <br /> <div> </div>      <br /> <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center"><tbody> <tr><td style="text-align: center"><a href="https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/09/how-much-to-serve-271x600.png" style="margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" src="https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/09/how-much-to-serve-271x600.png" /></a></td></tr> <tr><td class="tr-caption" style="text-align: center">okosodjatok, hogy kevesebb legyen az elviteles csomag</td></tr> </tbody></table> <br /> <br /> <br /> <br />richhttps://capucine.cafeblog.hu/files/2013/09/ablakpucolas-150x150.jpg150150