<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Pácolt sertés saslik</title><html>A múltkor olyan pörköltnek való adagot kaptam a hentesnél, hogy választhattam: vagy csinálok belőle egy olyan pörköltet, amiből ketten hülyére zabáljuk magunkat és másnap már a gyomrunkhoz kapunk már a maradék megemlítésekor...vaaagy előre gondolkodom és valamilyen apróbb fogás lesz belőle, ami egy könnyű vacsorát tesz ki. &lt;br /&gt;
Háhá, megvan az akkurátus válasz: Saslik!&lt;br /&gt;
Először csináltam, tűvé tettem a százforintos vegyeskereskedéseket, de csak azt az egy méteres kardokat mutogatták, amire előbb húznék egy szopós malacot, almával a szájában, mint 30 dkg husikát. Mikor már elkeseredésemben elkezdtem lemérni a sütőnk belső térfogatát, hogy belefér e, a vásárcsarnokban rám mosolygott a szerencse: 1200 ft 4 db pici vékony nyárs! &lt;br /&gt;
Gondoltam, ilyen áron kibányászom neked az vasércet, amiből öntötték! Megállapodtam egy csóró kis bambuszpálcás megoldásban, lesajnált az eladó szeme, hogy lehetek ilyen igénytelen, hogy ezzel szúrom ki a családom szemét...DE nekem volt igazam, mert egy órával később megtudtam, hogy a kedves kis öreg hölgy csupán 1100%-os haszonkulccsal dolgozik, ugyanis 100 ft-ért vesztegették a hatványokkal jobb minőségű darabok csomagját. Tanulság: kereskedjünk, ha van hozzá gyomrunk!&lt;br /&gt;
&nbsp;Végeredményben lett egy jó vacsoránk, sok zöldséggel, a hús szépen megsült...és maradt még potom száz nyárs a háznál.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;http://4.bp.blogspot.com/-GMHN5dvxo1k/UjgvzEWRquI/AAAAAAAAB64/Ffppx8akdO0/s1600/IMG_3571.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;400&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/09/IMG_3571.jpg&quot; width=&quot;350&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hozzávalók:&lt;br /&gt;
30 dkg sertéshús, csíkokra vágva&lt;br /&gt;
1 evk Dijoni mustár&lt;br /&gt;
2 evk balzsamecet&lt;br /&gt;
1 tk só&lt;br /&gt;
1 kis fej hagyma&lt;br /&gt;
0,5 dl tejszín &lt;br /&gt;
A húst vágjuk fel hosszú csíkokra, tegyük egy zacskóba, vagy egy tálba, pihentessük néhány órát, ideális esetben egy éjszakát.&lt;br /&gt;
A csíkokat szúrd fel egy egy nyársra, cikk-cakkban. Majd egy forró serpenyőben süsd mindkét oldalán egy percig. Tegyük félre és egy bélelt, kisebb tepsiben tegyük egymás mellé.&nbsp; &nbsp; &lt;br /&gt;
Szeletelj fel egy kis kis fej hagymát, pirítsuk át a serpenyőben, amelyben a húst sütötted, néhány perc után öntsük fel egy kevés tejszínnel. Végezetül halmozzuk rá a hús tetejére a mártást és fedjük le. Sütőben, közepes lángon lefedve fél órát, kitakarva az utolsó 10 percet süssük.&lt;br /&gt;
Hasábburgonyával, salátával tálaljuk.&nbsp; &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/-MSJZYh_rnLU/UjgvzOa1o2I/AAAAAAAAB68/fDc2InpCjfU/s1600/IMG_3574.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;314&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/09/IMG_3574.jpg&quot; width=&quot;320&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&nbsp;&nbsp; &nbsp; &nbsp; &lt;br /&gt;
&nbsp; ui: a recept nem működik marhahússal, vagy csak én nem tudok ezzel az alapanyaggal bánni. Kiszáradt, csizmatalp szerű lett a próbálkozásom, mint a biltong (napon szárított marhahús Afrikában). &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://capucine.cafeblog.hu/files/2013/09/IMG_3571-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>