<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Hazajöttünk!</title><html>Kedves csalódott olvasók, ez elmúlt napokban sajnos nem tudtalak Titeket megörvendeztetni az életünk örömével és bánatával, ugyanis nagy utazásra készültünk. A múlt héten volt egy jól sikerült beszélgetős, vacsorázós este, ahol minden feltálalt receptet elrontottam, azután az én emberem születésnapja és az utóbbi 5 napban elrepültünk észak-nyugatra. Nem akartam elkövetni azt a hibát, hogy a Fácsét többre használom, mint amire való, nevezetesen nem invitálok senkit a lakásunkba addig, amíg haza sem jöttünk. Azok akik amúgy is ránéznének, láthattak valami kis gondolatot, őket személyesen is ismerem. &nbsp; &lt;br /&gt;
Elhatároztuk, hogy mi márpedig elmegyünk Angliába. Csütörtök este ültünk a Debrecen-BudapestNyugati vonalon és még mindig nem fogtuk fel, hogy nincs több mint 6 óra a következő repülőutunkig, mikor belógattuk a nagy kérdést a zavarosba: &quot;Ugyan ki találta ki azt, hogy utazzunk Angliába?&quot;.&lt;br /&gt;
Mai napig nem találtunk rá választ, de nagyon jó döntés volt, hogy engedtünk a láthatatlan nyomásnak.&lt;br /&gt;
Ráhangolódásnak szánom a lenti kis bugyuta dalocskát, amit imádunk, ilyen szellemben próbáltunk végig kitartani.&nbsp; &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&nbsp;&nbsp; </html><type>rich</type></oembed>