1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/Egyszerű és csodálatos felnézni néha az égre<br /> . Olvasok egy könyvet arról, hogy egy remetével beszélgetnek az orosz tajgán, hogy a szeme hozzászokott az éjszakai holdfényhez és tökéletesen elég mindenhez, hogy receptorai kikapcsoltak és nem fázik a hideg teleken. Valami egészen más lelkiállapotban van az az ember, aki úgy nőtt fel hogy, együtt zizeg mindennel, ami körülveszi. Olyan távol állhat tőle minden ami minket alkot. Majomparádénak tűnhet.<br /> A napokban este autóztunk hazafele, amikor megálltunk. Előtte is néztem a holdat, akkor kipattantam és elkezdtem visszafele futni az út mentén. A semmi közepén, ahol autók csak valami ormótlan, hangos, egyáltalán nem barátságos masinának látszanak, valami megmozdult az agyamban.<br /> <a href="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/03/van-gogh-starry-night.jpg" style="clear: right;float: right;margin-bottom: 1em;margin-left: 1em"><img border="0" src="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/03/van-gogh-starry-night.jpg" height="300" width="400" /></a><br /> Eleinte csak a sápadt narancs gömb volt az egyetlen és nagyon kevés fény, de ahogy távolodtam az autótól, megszűntek a a technokrata világ hangjai és átvette a szél és a fák lombja. Egyre tisztábban kivettem a formákat, a hold fényében láttam. <br />  Csodálatosan szép volt, ahogy a telihold felkelt a szántóföldek mögött és a fénye minden fűszálon megült. Az országút egy csillogó szalag és közben fúj az esti szél. Belekap a hajadba és felnézel a csillagokra. <br /> Rossz volt utána visszaülni a szélvédett, kényelmes ülésbe és felkapcsolni a világitást, egyszóval kiszakadni onnan. richhttps://capucine.cafeblog.hu/files/2014/03/van-gogh-starry-night-150x150.jpg150150