<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Tigris a hóban</title><html>A fülledt meleg és a júniusba hajló tavasz egyik velejárója az évnek ebben az időszakában egy fa &quot;termése&quot;, ami egy bukfencező fehér kis szösz, ami a koszos város utcáin, az autók szélvédőinek alsó tövében gyűlik fel.&lt;br /&gt;
Ez a növény mindig eszembe juttatja az egyik kedvenc filmemet, aminek címe: Tigris a hóban.&lt;br /&gt;
Bohókás kis film, tonnányi nehéz mondanivalóval, viszont így is fulladozva kacagsz a helyzetek komikumán. Nem olyan sokszor, mert háborús drámáról beszélünk, de azért akad.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Roberrrrto Begnini, a főszereplő, aki taxisként és hithű katolikusként meg kell 
vallania a hátsó ülésen utazó papnak, hogy megkívánt és megrontott egy 
bárányt. Ez a sovány fél óra beírta magát a világ filmes történelmébe. A legbizarabb motiváció olasz tanuláshoz, hogy megtanulj úgy darálni, ahogy ő.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;/div&gt;
&nbsp; &lt;br /&gt;
Amikor megnéztem, egy vonulat volt nagyon megkapó számomra: amit Roberto Begnini Az élet szép című filmjében is mutat: összedőlhet a világ körülötted, lőjenek a füled mellől, vagy épp oda sugdosson a halál maga, neked az a dolgod, hogy a szeretteid és mellékesen te túléljetek. Menj, menj előre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/05/2_1591-424x600.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/05/2_1591-424x600.jpg&quot; height=&quot;640&quot; width=&quot;450&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/05/2007_the_tiger_and_the_snow_011-600x432.jpg&quot; style=&quot;clear: left;float: left;margin-bottom: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/05/2007_the_tiger_and_the_snow_011-600x432.jpg&quot; height=&quot;459&quot; width=&quot;640&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/05/tigrisahc3b3ban3-600x427.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/05/tigrisahc3b3ban3-600x427.jpg&quot; height=&quot;454&quot; width=&quot;640&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a film egy irodalom tanárról/profról szól, akinek vagy egy súlyos addikciója: a volt felesége, akit imád, a nagy ő viszont hallani sem akar róla. Azt mondja, csak akkor fogadná vissza, ha az égből cigány gyerekek potyognának...vagy hóban játszana egy 200 kilós nagymacska.&lt;br /&gt;
A nő elmegy Bagdadba és ott megsérül, kómába esik. A volt férj az első gépre felszáll, ami a háborús övezetbe megy, hogy megtalálja az asszonyt. A lebombázott, portyázók és fegyveresek által megszállt helyen szerez neki gyógyszert, gondozza egy olyan kórházban, ahol nincs villany, ha magára hagyja a kómában lévő beteget, akkor kirabolják. De mindig csak egy lépéssel gondol előre, csak egy lélegeztetőgép, csak, hogy ne lépjen aknára és csodák csodája, túlélik mindketten. &lt;br /&gt;
A nő nem tudja, hogy hogyan menekült meg, egészen a záró jelenetig.&lt;br /&gt;
Csak ajánlani tudom, szerezzétek meg valahonnan, töltődjön le valahogyan a gépetekre. &nbsp; &lt;br /&gt;
&nbsp;&nbsp; &nbsp; &lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;/div&gt;
</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/05/2_1591-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>