1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/Mielőtt elértük a földi paradicsomot az olajbogyóval és olajban eltett paprika és a töltött padlizsán idejét, néhány dolog a tegnapunkról és az indulásról. <br /> 01:00 Indulás Debrecenből: telekocsi rendszerben mentünk, ami röviden Oszkár. Apukám autentikus fordítása a szó etimológiájáról: ossz-kár=car.<br /> De egy meggyőzőbb adat, hogy ezt a rendszert használjuk vonat helyett: a MÁV Budapest Debrecen távon irányonként 4000 ft. Nem a vagyunk már diákok, nem tudunk összegömbölyödve aludni 5 órát a reptéren, a diákigazolvány ideje is elmúlt. <br /> Oszkár kettőnknek  2500 Ft lett és az ágyunkban aludhattunk másfél órát aznap este.<br /> Mert annyi jutott.<br /> Elindultunk, nem tudtuk, hogy mink maradt otthon.<br /> Az eddigi lista: akármilyen fésű, férfi borotva, napszemüveg. Bevallom pestre félúton lezsibbadtam, hogy fürdőgatyát becsomagoltam e P. nek. Jelentem, igen. De az aznap reggeli 10 perces bepakolás az eddigi legjobban sikeredett, kisebb fiaskókkal. Semmi felesleges hívság. Lesz hely pakolni. Mindig mikor ott vagyunk valahol akkor sopánkodom hogy ezt a dög nehéz akármit miért hoztam, de most a kevesebb több elve a gyakorlatban is bevált.<br /> <br /> <table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;margin-right: 1em;text-align: left"><tbody> <tr><td style="text-align: center"><a href="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/06/DSCF8551-600x450.jpg" style="clear: left;margin-bottom: 1em;margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" src="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/06/DSCF8551-600x450.jpg" height="480" width="640" /></a></td></tr> <tr><td class="tr-caption" style="text-align: center">Utazunk, utazunk! </td></tr> </tbody></table> Az alkalmi útitársunk egy szórakoztató ember volt, akivel végigbeszélgettük az utat, a krónikus fáradtság akkor ért el, mikor átvilágítottak minket és vártuk a felszállást.<br /> Megírtam az előző kis szösszenetet és P. hangja riasztott: figyelj már 40 perce beállt a gépünk, siessünk!<br /> Odaloholtunk és amikor megláttuk a sort, kiderült, hogy épp akkor villant fel a zöld jelzés és a sor csak utánunk eszmélt. Summa summarum, elsők között szálhattunk fel!<br /> Konstans álomkórban töltöttem az utat, az agyam próbált pihenni, de a hányinger miatt nem ment. Végül leszálltunk Antalyába. Gőzöm sincs milyen irányból közelítettük meg Törökországot, de az biztos, hogy elképesztő jó volt látni azt a domborzati gazdagságot, a kopasz hegyeket, a zöld árnyalatait, de minek prbálom körbeírni, nem lehet. Megszámolni nem tudnám, mennyi féle új formát láttam.<br /> <br /> Helyi idő: 10:15. Megérkeztünk Antalya repterére, fél órát vártunk a csomagkiadásra. Nem Csodálom, hogy annyit kellett várni, hatalmas reptér. Drukkoltunk, hogy ne mi legyünk a 10.000-ből egy bőrönd amelyik leesik a kiskocsiról.<br /> 11:30. Kiértünk, ott elnavigátak a jó utazásszervezőhöz, onnan, a jó buszhoz, ami elhozott minket Alanyába.<br /> Az utazási iroda 2 órát mondott, amíg elérünk Alanyába. Arra számítottam, hogy még ebédre ideérünk, biztonsági ellenőrzésnél a vizünket elvették, keksz van.<br /> 15:00 megérkeztünk a hotelbe. Kopogott a szemünk, szomjasak vagyunk. A száraz keksszel inkább annak a fejét tömnénk meg, aki 2 órát mondott utazási időként.<br /> Debrecentől, Alanyáig összesen 14 óra telt el.<br /> <br /> A csoportot az a fehér angóra macska köszönti, amelyik a bejáratnál, királynői tartásban engedi, hogy átlépjünk rajta és kikerülhessük  a bőrönddel. Az egyik ablakfülkében a picinye alszik elnyúlva a sakktáblán. <br /> A szobánk kényelmes és tágas, az erkélyről az a kép köszön vissza, amelyet a prospektusban láttunk. Mekkora erre az esély?<br /> A recepción, próbálunk egy kis maradékot kikuncsorogni, all inclusive ellátás van vagy mi.. A báros srác felajánl egy koktélt a recepciós megemlíti a kávéidőt, mint mentsvárat és P. varázsszavát: palacsinta.<br /> Kibírjuk, nem megyünk el harapni valamit. Az öt órát úgy vártunk mint a messiást. Nem volt palacsinta, csak olyan kinyomós dobozos süti. A recepciós egy életre elásta magát P.-nél. Palacsintát hamísan kiálltani vétség a családban.  <br /> Közben elmentünk fürdeni, a szálloda fürdőmedencéjét a dekázó focisták és az elmaradhatatlan, ropogósra sült, elképesztően barna német nyugdíjasok uralják. Áttendáltunk a partra, a víz tökéletes. Kerek kavicsok és homok és a szoboszlói hullámfürdő nagytestvére. Nem tudom mikor nevettem ilyen felszabadultan, amikor a sodrás felkapott és lerakott máshol. Ez mindig jó muri.<br /> Addig amíg ezt írom, P. várja h indulhassunk a strandra. Kipihenten.<br /> <br /> Folyt köv.    richhttps://capucine.cafeblog.hu/files/2014/06/DSCF8551-150x150.jpg150150