1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/<br /> <br /> Telnek, telnek a napok, lassan beleszokunk ebbe a turista létbe. A szakácsok a konyhán, már nem rezzennek össze a hülye kérdéseimtől, amikor azzal zaklatom őket, hogy ugyan árulják már el milyen fűszerekkel ízesítették az adott ételt. Kedvesek voltak, annyira akartak segíteni nekem, hogy már behívtak a konyhába, megjegyzem, olyan tisztaság volt vacsoraidőben, hogy akármelyik étterem megirigyelhette volna. De nem tudtam meg a titkukat az áhított ételről, ugyanis egy szót nem beszélnek angolul. Feladtam, de azért kaptam egy kóstolót elemezni.  <br /> Egy viszonylag kis hotelben vertünk tanyát, 4 km-re Alanya belvárosától. Fapados, inkább egyszerű ellátmány, de legalább a szobánk tiszta, takaros, az ételeink annyira finomak, hogy minden vályúhoz hívást izgatottan várunk, hogy milyen új ételt ismerhetünk meg.<br /> Nem olyan nagy a bőség, mint tavaly, de nincs az emberek részéről sem az a pazarló, ki kell mondanom bunkó attitűd, hogy egy falat után otthagyják amit kiszedtek. Az ingyen sör nagyon jó, a boraik is elég jók. A török tea szerelemese lettem, kis üveg pohárból, feketén. A helyiektől láttam hogy készítik. Ezt az addikciót mutatja, hogy teát kilós (!) kiszerelésben árulnak a supermarketben.   <br /> Az udvaron van egy kisebb úszómedence, bűzlik a klórtól. Sokkal szívesebben sétálunk 5 percet azért, hogy a tengerben fürödhessünk. Annyira okosan csinálják a szervezők, a házak közötti teret kitölti az egész napos zene, a szobákon hangszigetelt ablakok. A közelben megy az út. Nem lehet hallani, nem zavarnak a kamionok. Eleinte féltem ettől, hogy hangos, de nagyon jól kompenzálják.<br /> Tegnap bementünk a belvárosba a heti piacra. <br /> Huncutok a törökök, mert a turistákkal úgy számoltatják az eurót, hogy 1 euró= 2 török líra, viszont ha veszed a fáradtságot és elmész váltani, meglátod, hogy az a 2 már 2,8 at ér. A matekosok kiszámolhatják, majdnem 1/3-al többet kapsz a pénzedért. <br /> Bekeveredtem valahogy egy boltba ahol fűszereket, természetes gyógyszereket, gyógynövényeket árulnak. Elképesztő sok új dolgot láttam. Végigszagoltatták velem az összes dolgot, megkóstoltunk egy szárazbab kinézetű, csokoládéra emlékeztető ízű akármit, aminek köpködöd a magját és energetizál. Órákat tudtam volna ott tölteni, de nem egyedül voltam és az árus angol szókincsének is elértük a végét. Meleg volt az activity-hez. <br /> A napom nagy élménye az volt, hogy a egy helyben működő szappankészítő és olajpréselő üzletbe mehettünk. Már dobtam egy hátast, mikor beléptünk, az illatok, a hangulat, a részletek, az a tudat, hogy akármit megfogsz, azokban tényleg benne van az anyag egyszóval az igényesség qvintessenciája.<br /> Az eladó invitált, hogy menjünk le egy lépcsőn és ott feltárult az igazi hely. Olajok, szappanok kis fakkokba rendezve. A másik sarokban hatalmas, méteres tömbökben száradt az új adag. Középen a csomagoló rész, ahol ő szeleteli a saját szappanjait. Illatok hangulatok, funkciók, hatás szerint sorakoztatva. Illóolajok, a török fürdő kellékei. Nagyon jó volt hallgatni azt is, mennyire szeret erről beszélni, melyik keverékbe mit rakott bele.  A vásárfiához ajándék szappant kaptam. <br /> Olajokat használok testápolásra évek óta, nekem ez a mennyország egy lépcsője volt. rich